„A korabeli nézet szerint a nő az, ami a férje, és a párválasztással az élete összes fontos döntését meghozta.” A Lányok és asszonyok aranykönyvének e mondata nem A szolgálólány meséje című sorozat rideg mindennapjaihoz hasonló – lehetséges, de azért távoli –horrorvilágot jellemez, hanem mindnyájunk közelmúltját, dédnagyanyáink és -apáink Magyarországát a századfordulón. A korszak azonban a nőket érintő minden nyomasztó kötöttséggel együtt már semmiképp sem a középkorias patriarchátus világa volt, több fronton is megjelentek a repedések: 1896-ban megnyílt az út a nők előtt is a felsőoktatásba, a mindennapokban pedig – ahogy ezt a szerzőnő megannyi korabeli apróhirdetés, reklám, levél, újságcikk vagy naplóbejegyzés szerepeltetésével rendkívül szórakoztatóan feltárja – elkezdett formálódni az a fajta fogyasztói szemléletű (vagyis az önálló igényeknek, és azok megfogalmazásának egyre nagyobb teret kínáló) társadalom, amelyben napjainkra is hatással van.
Ugyanakkor nem csupán az ábrázolt korban még forradalmi újdonságként terjedő fogpaszta, hajszárító, menstruációs felkötő (a kor tisztasági betétje), női biciklisnadrág, vagy éppen a hetente akár több alkalommal is gyakorolt meleg vizes fürdés köti össze a századforduló világát a mai közegünkkel. Szécsi Noémi könyvének legizgalmasabb vonása, hogy a mai, álhírekben és propagandában oly gazdag korszaknak tükröt tartva mutatja meg, hogy a tények visszatartása vagy elferdítése mindig együtt jár az emberi szabadság korlátozásával. Ha pedig az akadálytalan tájékozódás lehetősége és a szabad döntések joga nem adott, akkor ez a magánélet legintimebb rétegeire is hatással lesz – a szexuális életet is beleértve. A korban a saját testi működésükről sokszor csak igen keveset tudó lányok és asszonyok például komoly lelki traumákat szereztek (az általában nem maguk választotta) férjeik mellett a hálószobában. És volt köztük, aki még rosszabbul járt: a harmadrangúnak tartott cselédlányok megerőszakolása például lényegében elnézett gyakorlatnak számított. Ha ma már ennek szerencsére nem sok nyomát találjuk is, a könyvben bemutatott finomabb módszerek felettébb ismerősek lehetnek: a századforduló férfitársadalma gyakran a nők óvásának jelszavával igyekezett megtiltani nekik, hogy azt csinálhassák, amit szeretnének.
A kor – és e kötet – kisebb és nagyobb hősnőinek (egymás örök támaszát jelentő lánytestvérek, öntudatos írónők, vagy az orvosi praxisig magát tűzön-vízen keresztül csak elverekedő Hugonnai Vilma) a példái viszont azt is megmutatják, hogy a falak leomlasztásához elég, ha néhányan kitartóan kiütögetnek belőlük egy-egy kezükre álló, kisebbfajta téglát.
Keresd a decemberi Marie Claire magazint az újságárusoknál!
Szerző: Greff András
Fotó: Dobos Tamás
