Till Attila: “Azt hiszem, a jó írók a legokosabb emberfajtához tartoznak”

2019. szeptember 24. |

Till Attila folyamatosan olvas: Kemény Zsófitól Bukowskin át Marxig minden megtalálható az éjjeliszekrényén, azt mondja, az irodalommal annyira különleges a viszonya, amit más művészeti ággal nem lehetséges pótolni. Tillával a mesemondásról, a középiskolai kötelező olvasmányokról és a könyvek megfilmesítéséről is beszélgettünk. 

Emlékszel az első könyvélményedre? 

Jaj, nagyon rossz vagyok az emlékekben, de gyerekkoromban sokat lapozgattam például a Siccet és a nagyon klasszikusnak mondható történeteket, sok Grimm-mesét is. Klasszikus gyerekkorom volt ilyen szempontból.

Később aztán persze a Pál utcai fiúkat, „May Károly” és „Verne Gyula” regényeit olvastam nagy örömmel. Világ életemben mindig olvastam, de mégsem az a típusú ember vagyok, akire azt mondanád, hogy gyerekkorában falta a könyveket.

És később?

Sokat olvasok a mai napig, de nem mondanám magamra ma sem, hogy falom a könyveket. Talán azért nem, mert nem olvasok gyorsan, a feleségem sokkal gyorsabb nálam. Ennek ellenére több mindent olvasok folyamatosan.

Mi van éppen az éjjeliszekrényeden?

Éjjeliszekrényünk nincs, szanaszét hevernek a könyvek az ebédlőasztaltól a vécéig. Nagyon sok és sokféle könyv! (nevet) Most kezdtem például Kemény Zsófi és Kondor Vilmos közös regényét, az Értetek teszem-et, még nem végeztem vele, de rákaptam Kondorra, ezért A haldokló részvényes-t már ki is végeztem. Nagyon szeretem Peer Krisztiánt, a 42-t olvasom éppen tőle. Állandóan előveszem a Hosszú Lándzsa emlékezéseit is, amit az egyik legjobb etnográfiai-antropológiai tanulmánykötetnek is tartok. Itt van még most éppen szem előtt Röhrig Géza és Leé József versei is, – a Fedél Nélkül terjesztőitől szoktam venni ezeket. De most olvastam David Granntól a Megfojtott virágokat például, és még tart a Bukowski-korszakom is. Bukowski mindig leírja, hogy Louis-Ferdinand Céline mennyire nagy hatást gyakorolt rá, ezért kíváncsi lettem Céline-re, a feleségem rendelt nekem egy antikváriumból két kötetet tőle. Bevallom őszintén, még barátkozom vele, eddig nem ragadt meg annyira, mint amekkora lelkesedéssel Bukowski beszél róla. Van itt még Žižek, Marx Kommunista kiálltványa, A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása, Háy János Kik vagytok ti? könyve – de ezeket nem egyben olvasom, csak rendszeresen bele-bele nézek.

Mit ad neked az irodalom?

Azt hiszem, a jó írók a legokosabb emberfajtához tartoznak. Kellenek az irodalmi hatások, nagyon sokat építkezem belőlük. Van az irodalomban valami, mondjuk: a világról való gondolkodás, ami más minőségben képes megjelenni, mint a többi médiumban és műfajban. Túl sok film van és nagyon rohannak. Oké, könyvből is túl sok van, de ott mégis egy kicsit más a figyelem.

Ebook vagy klasszikus könyv?

Érdekes, hogy sokat olvasok az interneten, de csak cikkeket tudok képernyőről olvasni, egyáltalán nem jön be ez az ebook dolog sem, még forgatókönyveket sem szeretek online lapozni. Óriási kérdés manapság, hogy minek ennyi könyv. Ma is olyan lakásban élek, ahol sok fal tele van könyvekkel, régi polgári hangulatot áraszt a lakásunk. Régen, főként polgári környezetben a könyvek száma, a saját könyvtár státuszszimbólum volt. (Mondjuk az én munkás származású szüleim is sokat olvastak, sok volt a könyv nálunk is.) Azt hiszem, ennek a korszaknak teljesen vége. Néha el szoktam gondolkozni azon, nem valami porfogó-e ma a könyv?

Apukaként a gyerekeknek rendszeresen olvastál könyveket? Fontos volt számotokra, hogy már gyerekkorban elültessétek bennük az írott kultúra szeretetének magját?  

Nekem nincsenek ilyen életre kitervelt eszméim. Meséltem nekik, de nem voltam benne annyira jó, gyakran elkalandozik a figyelmem. A nyugodt, lazulós pillanatok helyett a dinamikus programokban jobb vagyok. Közben azért volt olyan, kitaláltam egy kis robotot, amiről meséltem nekik, – ha jól emlékszem, Pütypürütty volt a neve –mosógép volt a teste, mikrosütő a feje. Tudták a gyerekek, hogy ott találom ki a történetet, tudták, hogy játék van benne. Ez a szituáció nagyon megható volt számomra, igazi közönséggé tudtak válni a játék erejéig. Nagyon érdekel engem a régi ember, és az, hogy az improvizáció egy ősi képlet. A mesélés valahol a valóság és a fantázia határán való repülés.

Melyik szerinted az a kötet, amit minden középiskolában kötelezően el kellene olvastatni a gyerekekkel? 

Most hirtelen a Pál utcai fiúk jutott az eszembe, amit mindenképpen elolvastatnék a gyerekekkel. Molnár nagyon jól megfogalmazott egy komplett korszakot és a kor gyerekvilágát, egy közösségben rejlő viszonyokat is nagyon jól átadja. Óriási mű, nagyon jó, hogy kötelező még mindig. Nem értek a témához, de az biztos, hogy érdemes újra és újra átgondolni, hogy mi bírja ki az idő próbáját. Például az Egri csillagok már olyan, mint a Ben-Hur: az a könyv, amiért ennyit kell küzdeni, azt egyszerűen nem kell erőltetni az iskolában. De ez egy nagyon komplex kérdés. Adott egy baromi erős hagyomány, hogy mit gondolunk az irodalmunkról, és adott egy erősen paradigmaváltásokkal tarkított kor, ezt a kettőt pedig folyamatosan szinkronban kellene tartani.

Mi a helyzet a kortársakkal?

Péterfy-Novák Évát mindenképpen ajánlanám, ő az, aki hihetetelnül plasztikusan tudja megfogni a nehezen verbalizálható emberi sérüléseket. Az ő történetei kapcsán remekül lehetne beszélgetni egy osztályban. Azt hiszem, az ő prózája igazán arról szól, ami a világot jelenleg izgatja. De Péterfy Gergely Halál Budán és a Kitömött barbár című köteteit is imádom. Ha nem kötelező még, akkor Petrinek és Hajnóczy-nak is ott a helye! Vagy Kemény Istvánnak és a többieknek. Borzasztóan nehéz egy-két művet kiemelni. A világ sokszínű, az a lényeg, hogy a sokszínűségből bátran merjenek válogatni a gyerekek. Nagyon sok ember szereti, ha vezeti a történet, a skandináv regényeknek például kifejezetten ez a lényege. Engem is el tud vinni, ki tud kapcsolni egy ilyen regény. De hogyan mérhetném össze Esterházy-val? Fogalmam sincs, hogy egy ennyire játékos, virtuóz írás mindenkinek való-e, így nem merném azt mondani, hogy Esterházy kötelező legyen annak ellenére, hogy zseniális szerző. Akárcsak Kertész. Inkább tanulják meg a gyerekek azt a készséget, hogy hogyan válogassák ki a nekik való irodalmat. Egyébként én nagyon nagyra tartom a slammerek munkásságát, mert ők nagyon sokat teszek a jelenkorban azért, hogy a fiatalokhoz közelebb hozzák az irodalmat.

Rendezői munkásságod során szöveggel is dolgozol. Muszáj feltennem a nagy kérdést: van olyan film, ami jobban sikerült mint a könyv eredetije?

Biztos van, de nehéz kérdés, mert ez két különálló világ. Olyan tuti van, amikor a forgatókönyv jobb mint a film. Egy igazán jó történet, amiben eredeti részletek, gondolatok vannak, magával ragadó a világa, azt gondolom, működik filmben és könyvben is. Az igazi siker, ha mindkettő verzió jó, mert az azt jelenti, hogy a filmesek nem tudják már a könyvet elrontani.

Nagyon szeretem, amikor a film nem bír el az irodalommal. Cormac McCarthy is ilyen, a szinte Tarkovszkij-i viszonyát a természethez, istenhez, bűnhöz húsz éve nem tudják az amerikai filmesek megragadni.

Találkoztál már olyan könyvvel, amit szívesen vászonra vinnél?

Én nem irodalmat adaptálok vászonra, hanem az életből gyűjtök történetmorzsákat. Inkább dokumentarista, újságírói figyelem mozgatja a filmes stílusomat. Egyébként szívesen csinálnék adaptációt is, de nem találkoztam még olyan könyvvel, aminél azt éreztem volna, hogy ebből márpedig filmet kell csinálnom. Vagy nem tudom, hogyan lehetne megcsinálni a látvány, esetleg a fiatalkorú szereplők abuzálása miatt. Amíg nem jön ilyen, addig az irodalom egy mindennapi rutin, ihlet- és erőforrás az életemben.

Promóció

Szólj hozzá te is!

Még több Kirakat

Atópiás dermatitisz: megelőzés és kiváltó tényezők Atópiás dermatitisz

Atópiás dermatitisz: megelőzés és kiváltó tényezők

Stílusos wellnessélmények testnek és léleknek Zalakaroson Park Inn by Radisson Zalakaros Resort & Spa.

Stílusos wellnessélmények testnek és léleknek Zalakaroson