Marie Claire Olvasói Klub – Simonovics Ildikó: Rotschild Klára

2019. november 29. |

Kéthetente pénteken Juhász Anna mesél nektek épp aktuális olvasmányáról, legyen az könyv, novellás- vagy verskötetet.

A mai könyvajánló egyben egy kiállításajánló is – a napokban nyílt meg ugyanis a Nemzeti Múzeumban hazánk egyik legjelentősebb és leggazdagabb életművű divattervezőjének, Rotschild Klárának kiállítása. Nézzétek meg, gyönyörű anyag, érdemes a napi rohanásból kiszakadva egy órára elmerülni a tervek, anyagok, gyönyörű ruhák világában. (Ráadásul mind a könyv, mind a kiállítás Simonovics Ildikó nevéhez kötődik, így tud egymáshoz kapcsolódni a két anyag.)

Régóta foglalkoztat ennek az ikonikus asszonynak a sorsa, élete,  karrierje, titkai, akit a keleti blokk Coco Chaneljeként emlegettek. Ki is volt ő valójában és honnan eredt páratlan stílusérzéke? Sikeres asszony volt, mondták róla a legtöbben, de vajon mi is számít sikernek? Ez változó dolog. Sokféle mértékegysége van, de egy biztos: a teljesítmény, a céltudatosság, a munka elengedhetetlen a szakmai sikerhez – férfinak és nőnek egyaránt. Kell kitartás, küzdés, önazonosság – ami mind megvolt Rotschild Klárában, aki fogalommá vált még életében.

Rotschild Klára (1903–1976) hetvenhárom évet élt, Európa-szerte ismert divatdiktátor volt, saját divatszalont hozott létre, világhíres és hazai sztároknak és hétköznapi embereknek is tervezett ruhát – és korának egyik legjelentősebb üzletasszonya volt. Ő úgy mondta, szabászasztalon született, hisz apja női szabó, anyja varrónő volt. Övé lett a harmadik Rotchild Szalon Budapesten 1934-ben, (hisz apjának és anyjának is volt külön-külön üzlete), főképp a fiatal arisztokrata hölgyek igényeit szolgálva, figyelve a francia divatra, egyedi megoldásokat létrehozva. A megnyitóról a Színházi Élet 1934. tavaszi száma is tudósított, dicsérve Klára merészségét. Olyan híres ügyfelei lettek, mint Gábor Zsazsa, Honthy Hanna, Tito felesége, az osztrák kancellár családja, Kádár János felesége, az egyiptomi király menyasszonya vagy Horthy István jövendőbelije. A háború után, 1953-ban az ő vezetésével nyitotta meg kapuit a Váci utcai Különlegességi Női Ruhaszalon, amely 1961-től Clara Rotschild Szalon néven működött. Különleges ügyfelei, nagy neve, művésztársaságokban állandó helye volt, kártyázott és szerencsejátékozott – de életében számos tragédia történt, szülei és férje is meghaltak a holokauszt áldozataként, ő pedig öngyilkos lett.

A kötet részletesen végigveszi a divtdiktátor életét, olyan tragikus epizódokkal, mint a Somogyi Pál Károly-ügy, a vészkorszak, és olyan szép, nehéz vagy izgalmas pillanatokat is láthatunk, mint az államosítás utáni munka, vagy a műhely bemutatása. Rotschild Klára az 1950-es évek második felére visszaszerezte privilegizált helyzetét, valószínűleg azért, mert ő volt a legjobb. Ezzel is foglalkozik a kötet második fele, ahol emellett egykori vásárlók, kliensek történeteivel is találkozunk. A nagyvonalú, izgalmas olvasmány végén fotómellékleten csodálhatunk meg néhány Rotschild-ruhát és megjelenést.

Nekem azért is volt nagyon érdekes végigvenni ezt a könyvet, mert egész gyermekkorom Rotschild-bűvöletben telt. Édesanyám és nagymamám rendszeres vásárlói voltak a Szalonnak, otthon a szekrényben épp nemrég találtam meg azt a gyönyörű ruhát, amit legutóbb gyerekkoromban láttam, amiben ezt a kiállítást megnyithattam, és amiről írtam egy novellát. Ezt idézem fel:”Öt-hat éves vagyok. Nyár van, Anna nap. A júliusi melegben állok a tükör előtt a fürdőszobában. Egy kis sámlira tesz fel anyukám, hogy jól lássam magam. A kád zöld, a csempe rózsaszín, a tükör a vízpárától mindig homályos kicsit, a széléről egy pikkelyekből lerakódott részt nem lehet már letörölni. Én csak állok, keresem magam ebben a homályos világban. Izgatott vagyok, mert ezek most ünnepi pillanatok. A névnapomkor mind összegyűlünk az erkélyen – a Papa, a tesóm, mama és én -, ilyenkor Mama saját ruháiból válogat nekem. Nyílik az ajtó, és egy bordó, gyöngyökkel hímzett, buggyos ujjú ruhát hoz be a karján, még meleg a friss vasalástól. Én még életemben nem láttam ilyen szép ruhát. Hiába állítja, hogy többször volt már rajta, nem emlékszem rá. Gyönyörű. Ma én vehetem fel, ezt kapom meg.” Történetek a könyvben, történetek bennünk –  ezeket gyűjtötte össze és nyitotta meg Simonovics Ildikó, hogy egy könyvben egy asszony sorsán keresztül valamit elmeséljen hazánkról, a női erőről, s picit mindannyiunkról. Hiánypótló könyv, olvassátok!

#marieclaireolvas #Mcolvasóklub #közösségvagyunk

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Lajkó Félix: „Az ujjamban van a fülem” interjú

Lajkó Félix: „Az ujjamban van a fülem”