Rögtön az elején belevágok: a Királyi játék lebilincselő olvasmány, pont olyan történetmesélés, amit megszoktunk Gárdos Pétertől filmen és könyvben. Két nap alatt olvastam végig Kempelen Farkas és Dragoner Arnold történetét, visszautazva a 18. századba, az igazi polihoisztorok, igazi kíváncsiság, felfedezések és a vérre menő játszmák világába.
A szerző korábbi két kötete – a Hajnali láz és a Hét mocskos nap kapcsán ismerkedtünk össze személyesen, és váltam Gárdos követőjévé. Gárdosé, aki hatvan évesen vált első kötetes szerzővé, hisz sikeres filmrendező volt már harminc éve, amikor az új korszaka elindult – 2010-ben kijött a Hajnali láz, amit 36 országban adtak ki. Persze Gárdos le sem tagadhatja, hogy filmes – könyveiben nagyon erős képekben fogalmaz. Ritkán olvasni olyan tiszta, emberi, megrendítő írást, mint a Hajnali lázban szülei történetét, míg olyan fordulatos regényt is, mint a Hét mocskos nap, ami gyerek és kamaszkora talán másodlagosnak tűnő történéseiből és hosszú álmodozásaiból született. Az első a szerelem, míg a második a kiszolgáltatottság könyve. Borzongva olvassuk a hatalom, az erőszak és a szexualitás rémisztő helyzeteit – amik az 1910-es évektől sokszor napjainkig jelen vannak a társadalomban. Gárdos hősei emberek, akik szeretnének boldogulni, mint mindannyian, csak épp nehezebb sorsot kaptak. Ahogy a Hajnali lázban és a Hét mocskos napban mesél a kisemberek történeteiről, úgy, hogy közben nem mutatja, csak érezteti a háttérben zajló nagy történelmi eseményeket, éppúgy a Királyi játékban is erősen jelen van a császári udvar, az intrikus és háborúval dúló 18. század. De hol is vagyunk pontosan és kik a hőseink?
A Királyi játék egy gyönyörű, lírai képpel indul – egy törpét, Dragoner Arnoldot Borókai Poldi, a bánáti földesúr kiment a jég alól, mivel angyalnak nézi. A török hódoltság utáni nagy magyar szegénység idején vagyunk. Kempelen Farkas, több más kiváló munkát végző hős magyar mellett találmányai mögé bújva tud sokat tenni a hazájáért. Polihisztor. Megalkotja a schönbrunni szökőkutat, a budai vár vízellátását, hajóhidat, gőzgépet. Vakoknak nyomtatógépet. Beszélőgépet, mozgatható betegágyat. Mindezeket nem ebből a könyvből tudjuk meg, hanem Szalatnai Rezső Kempelen, a varázsló című 1957-es kötetéből. „Volt egy híres magyar, aki az ördöggel cimborált. Még a királyok is úgy emlegették, mint varázslót. Odahaza azonban azt is tudták róla, hogy széles Magyarországon nincs nála hívebb hazafi.” Persze Gárdos Péter könyvéből is sokat megtudunk arról, milyen korszakalkotó találmányai voltak. A Királyi játékban a főszereplő a sakkozógép, a Török – Kempelen Farkas világhírűvé vált találmánya, ami egy szemfényvesztő játékszernek készült Mária Terézia kunyerálására, az 1769-es óév búcsúztató báljára. De ki is Kempelen? Arnold, a törpe szép lassan kideríti, ki is ez a „piperkőc, divatmajom, bájgunár” aki ”szűk selyemhímzéses nadrágban jár tengerkék szalonkabáttal, Manchester mellénnyel és rizsporos parókát hord.” De hogyan is járhatott volna másképp, hisz huszonhárom évesen már udvari kancellár lett, Mária Terézia, majd II. József titkos császári tanácsosa. Ahogy a törpe bemutatja nekünk Kempelen Farkast, nekem azonnal beugrott Milos Forman 1984-es Amadeus című filmje. A blaszfémiát ott Salieri követi el, amikor Mozartot, mint „szeleburdi, gyerekes, mocskos szájú tacskót” mutatja be nekünk. – Ebben a könyvben Kempelennek is megvan a maga Salierije, báró Gottfried Swieten személyében, aki annak érdekében, hogy Kempelent nehogy beemelje a kormányba a császár, képes kieszelni számára egy európai turnét, csakhogy hosszú időre eltávolítsa.
A műben feltűnik Goethe, a miniszternek titulált nagy költő, Kempelen szerint: akinek nevéről azonosítják majd a századot. A vele folytatott játszma az egyik legizgalmasabb jelenet. De maga Mozart is szerepel, mert a császár egy olyan koncertet szervez, ahol Mozart és Clementi „párbajt” vív. Valamint Mozart zenéje többször is szerepel, a Szöktetés a szerájból című opera.
Még egy fontos szál, ami nekem összekapcsolja Gárdos mindhárom kötetét – a véletlen szerepe és fogalma, ami mindenhol előkerül. A Királyi játékban Kempelen titkos találkozóra hívja Philidort, ahol komoly filozófiai vitába keverednek a véletlen szerepéről. Kempelen bebizonyítja, hogy nincs véletlen, minden csak matematika „minden az időtávon múlik”.
Történelem, emberi sorsok, izgalmas fordulatok, intrika és hősök – a könyv végén az erkölcsi győzelem egyértelműen a költőé, a zeneszerzőé és a tudósé, az árulások, irigység, gyilkosságok, a hatalom eszközeivel szemben. Akárhogy 18. század, Gárdosnál erős az áthallás a jelenre, ez a győzelem örök érvényű.
#marieclaireolvas #Mcolvasóklub #közösségvagyunk
