Annak idején együtt jártatok a Színház- és Filmművészeti Egyetemre – igaz, más szakokra. Mit szóltatok, mikor megtudtátok, hogy együtt dolgoztok majd a kurátori csapatban?
Mádai Vivien:Én nagyon örültem neki! Megmondom őszintén, az ilyen felkéréseknél először mindig megrettenek kicsit: bár óriási a megtiszteltetés, nagy a felelősség is, ezért mindig jól jön, ha vannak az ember mellett ismerős arcok. Mikor bedobták a Franciska nevét, rögtön felkiáltottam örömömben, hogy „de jó, hát mi ismerjük egymást”!
Törőcsik Franciska:Én ugyanezt éreztem! Nagyon vártam a közös brainstormingokat.
Az egyetemen mennyire jól ismertétek egymást?
M. V.: Az az igazság, hogy az egyetemi élet nagyon szerteágazó volt, ráaádsul más szakokra is jártunk, így akkor azért nem volt annyira közeli viszonyunk. Inkább felületes ismertség volt, de tudtunk egymásról és követtük is egymás pályafutását – én legalábbis mindig tudtam, hogy mi a helyzet Franciskával. Már csak azért is, mert Szilágyi Csenge színésznő, aki Franciska osztálytársa volt nagyon jó közös barátnőnk. Szerintem a Highlights of Hungary jó lehetőség, hogy elmélyítsük a kapcsolatot.
T.F.: Abszolút, én úgy mondanám, távoli, de csodálattal teljes volt a viszony. (nevet) Most viszont remélhetőleg kicsit közelebbről is megismerkedhetünk.
Viszonylag különböző karakterek vagytok, biztosan a jelöltjeitek is mások lesznek. Milyen szempontokat tartotok szem előtt a válogatás során?
M.V.: Nehéz kérdés, nekem már nagyon sok minden van a fejemben, bár épp tegnap volt egy kurátori vacsoránk, ahol megtudtam, hogy Franciskának is van már jó néhány ötlete! De ő még nem hajlandó semmit sem elárulni! (nevet) Számomra egyébként a legnehezebb feladat, hogy a rengeteg szimpatikus személy és kezdeményezés közül szelektálni tudjak és kiválasszam a végső öt jelöltet. Én fiatalokon, időseken, egyéneken, csoportokon is gondolkodom, a kurátori felkérés óta próbálok nagyon nyitott szemmel járni.
T.F.: A tegnapi vacsorán Vivi mindenkiből megpróbálta kihúzni a jelöltjeit, volt akiből sikerült, volt akiből nem: én olyan voltam, mint egy igazi stréber, aki nem mutatja meg a házi feladatát! (nevet) Egyébként azért nem szerettem volna elmondani, mert úgy érzem, hogy konkrét neveket bedobni már nagy felelősség, nekem pedig egyelőre még tizennégy jelöltem van. Az elején én is nagyon izgultam azon, hogyan megy majd a válogatás, lesz-e időm rendesen felkészülni – hiszen ha valamibe belevágok, azt szeretem teljes gőzzel csinálni. De valahogy annyira beindultam, hogy most én is a szűkítésen dilemmázom.
Az eddigi évek jelöltjeiből az látszik, hogy mindig nagyon színes a paletta. Vannak olyan témák, ügyek, csoportok, amik és akik kimondottan közel állnak hozzátok?
M.V.: Igen, de épp emiatt próbálom most egy kicsit szélesíteni a látókörömet. Szeretnék olyanokat is jelölni, akik nincsenek annyira szem előtt. Alapvetően azt gondolom, Franciska és én is szociálisan érzékeny emberek vagyunk, ha lehetőségünk van rá, igyekszünk olyan ügyek mellé állni, amikre fontos felhívni a figyelmet. De ezek általában olyan kezdeményezések, amikre fokozott figyelem irányul – most szeretném arra használni ezt a lehetőséget, hogy olyanokat is megtaláljak, akik eddig kevésbé voltak középpontban.
T.F.: Én is úgy érzem, hogy a Highlights of Hungary-nek nem feltétlenül a leginkább egyedi és feltűnő projektek összegyűjtéséről kell szólnia, sokkal inkább olyan platform ez, ahol reflektorfénybe állíthatunk fontos, de kevesebb figyelmet kapó kezdeményezéseket. Legalábbis nekem ez nagyon fontos szempont. Az elején egyébként úgy voltam vele, hogy biztosan nem fogom tudni elkerülni, hogy a színház és a film területéről válogassak, most viszont ennek épp az ellenkezőjét gondolom: mivel én valószínűleg elfogult lennék a saját szakmámmal kapcsolatban, sokkal jobb lenne, ha valaki más foglalkozna ezekkel a szektorokkal. Szóval próbálok más területekre is koncentrálni, mint sokakat, engem is nagyon foglalkoztat például a fenntarthatóság, de az is, hogy vajon milyen újszerű, hatékony módszerekkel lehet segíteni a rászorulóknak. Egyelőre mindenféle van a tarsolyomban!
Említettétek, hogy épp tegnap voltatok kurátori vacsorán. Alakul már valamiféle egység a csapatban?
M.V.:Szerencsére olyan vezetői vannak a Highlights of Hungary-nek, akik nagyon ügyesen fogják össze a csapatot. Nagyon figyelnek rá, hogy a kurátorok is megismerjék egymást, hogy kialakuljon valamiféle csapatszellem. Más területekről érkezünk, különböző egyéniségek vagyunk, de szerintem épp ez adja meg a dolog sava-borsát.
T.F.:Ez volt a második közös találkozásunk: én úgy éreztem, az első még inkább arról szólt, hogy mindenki feloldódjon, de a tegnapi vacsora már sokkal elmélyültebb volt. A Highlights of Hungary nehezen megfogható dolog, hiszen tényleg megkötések, „műfaj” nélkül lehet jelölni, ez a szabadság pedig néha egészen zavarbaejtő is lehet. De a tegnapi este folyamán szerintem nagyon jó inspirációkat kaptunk, klassz volt, hogy voltak – abszolút pozitív értelemben vett – viták, látszik, hogy kialakulóban van egy nagyon jó és termékeny vitakultúra. Remélem, haladunk tovább ezen az úton.
Az elmúlt évekből az is látszik, hogy nagy tétje van ennek a válogatásnak, hiszen egy-egy ügy nagyon nagy médiafigyelmet kaphat a jelölés után. Ti is érzitek ennek a felelősségét?
M.V.: Igen, épp ezért szeppentem meg kicsit a felkéréskor, hiszen rögtön éreztem ennek a súlyát. Nekünk, kurátoroknak nagyon fontos ezt szem előtt tartanunk, úgy kell átgondolt döntéseket hoznunk, hogy egy-egy ügy ne torpanjon meg a jelölésnél vagy akár díjnál, hanem remélhetőleg hosszú távon is hozadéka legyen a választásunknak.
T.F.: Valóban fontos, hogy reflektorfényt kapjanak ezek az ügyek, de szerintem az is szempont, hogy megmaradjon a díj könnyedsége, humora, eredetisége. Igyekszem olyan ötös válogatást összerakni, amiben mindenféle projekt megtalálja a helyét, hiszen az is nagyon nagy teljesítmény, amikor valaki képes eredeti megoldással, humorral létrehozni valamit. Szerintem fontos, hogy Magyarország sokszínűségét is be tudjuk mutatni.
Azt mondtátok, hogy már kezdenek körvonalazódni a jelöltek. Hogyan próbáltok utánanézni egy-egy kezdeményezésnek, személynek, mennyi kutatómunkát végeztek?
M.V.: Szerintem ez nélkülözhetetlen. Ahhoz, hogy valaki mellé teljes mellszélességgel odaállj és ahhoz, hogy a saját nevedet is jó szívvel add egy ilyen díjhoz, egyszerűen muszáj kutatni. Én egyébként azt gondolom, senki nem jelölne olyat, ami nem szerelemprojekt számára, épp ezért szerintem elég pontos képünk van a jelöltjeinkről.
T.F.: Én például úgy próbálok dolgozni, hogy összegyűjtök több hasonló projektet is, majd az elmélyülés és kutatómunka után megpróbálom megnézni, hogy ki az, aki a legtöbb energiát teszi bele, aki a legeredetibb megoldásokat képviseli vagy a leginkább szüksége van a reflektorfényre.
Nem tudom, mennyire követtétek az eddigi évek jelöltjeit, győzteseit: vannak olyanok, akik kimondottan szimpatikusak nektek?
M.V.: Nagyon sok van! Mellesleg az is nehezíti a helyzetem, hogy rengetegen vannak, akiket szívesen jelöltem volna, de a korábbi években már bekerültek a jelöltek közé. Ugyanakkor ezt örömmel látom, hiszen azt jelenti, hogy mások is odafigyelnek a szerintem fontos kezdeményezésekre.
T.F.: Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy játszom az Utas és Holdvilágcímű előadásban, ami néhány éve bekerült a jelöltek közé. Akkor fogalmunk sem volt, hogy mire számítsunk, csak belecsöppentünk ebbe az eseménybe, ami aztán nagyon jó értelemben vett kultúrsokk volt. Egy este alatt rengeteg izgalmas projektet ismertem meg, és ez baromi klassz dolog: végül is nem is az a lényeg, hogy ki nyer, hanem hogy találkozzunk érdekes és fontos új ügyekkel.
Fotók: Bodnár Zsófi
Franciska stylistja: Léhárt Ákos
Franciska sminkje: Geiger Klaudia
