Az idei évem egyik fogadalma, hogy a sok-sok vers, a kortárs magyar irodalom mellett legalább egy nemzetközi szerzőt is beiktatok a mindennapjaimba. Lehet mai vagy klasszikus alkotó, de olvasok tőle. Így talált rám januárban régi nagy kedvencem Hemingway, többek között az Akiért a harang szól, a Búcsú a fegyverektől és Az öreg halász és a tenger szerzője. Nem is emlékeztem, milyen részletgazdag leírások, milyen természetes, élőbeszédszerű nyelvi bravúrok jellemzik ez utóbbi könyvet, amiért ötvenöt évesen, 1954-ben megkapta a Nobel-díjat. Santiago, a kubai halász története a kitartás, a tiszta munka, a becsület könyve, mindezt egy olyan szerző tollából, aki tényleg mindent tudott a tengerről és a halászat a szenvedélye volt. Rövid, szomorú, de tanulságos, szivetmelengető kötet, benne a mottóval – az embert el lehet pusztítani, de legyőzni sosem.
Talán gyermekkoromból hozom magammal – mint egy költő lánya -, hogy érdekeljen az alkotók élete. Olvasom én a könyveket életrajzi ismeret nélkül is, de egyre gyakrabban veszek a kezembe interjúkat, memoárokat, levelezéseket, irodalomtörténeti, háttér köteteket. Érdekel a család, a szerelem, a boldogság és a szorongás, a kor, a jellem, a döntés. Azaz minden, ami egy ember életébe belefér és az alkotás mögött van. Elindultam keresgélni, és két friss, kiváló könyvet találtam rövid idő alatt, amik Hemingway igencsak sokszínű életét mutatják be. Az íróét, aki legalább hat országban élt, volt haditudósító, amatőr ökölvívó, halászott, sokat ivott, több háborúban részt vett. Michael Katakis Ernest Hemingway – Egy élet emlékei kötetben (Európa Könyvkiadó) remek fotók, levelek, házasságok és barátságok mutatkoznak be, mint egy izgalmas és látványos mozaik. Látjuk egy fotón a félmeztelen írót kubai birtokán az írógépénél, olvassuk sorait Scott Fitzgeraldhoz. És látunk egy pici, elmosódott képet Adriana Ivancich-ról, a szerelemről. Én nem sokat tudtam a fiatal lányról, azonnal utánaolvastam.
Hemingway négyszer házasodott, már majdnem ötven éves volt, amikor megismerte egy olaszországi utazása során – amit Mary Welsh-sel, negyedik felségével tett – az érettségiző lányt, az éteri szépséget, Adrianát. Erről a kapcsolatról szól az Ősz Velencében kötet (Libri), illetve sokkal többről. Magáról az íróról, arról az erősen én-központú és férfi-központú világról, amit magának és környezetének teremtett, amiben éltek, amiben alkotott. Lebilincselő ez a négyszáz oldal, olvasmányos, a fordulatokat benne maga az élet adja. Az otthonukból, Kubából Franciaországba induló házaspár egy „véletlen” folytán Itáliába köt ki, ahol Ernest fiatal katonaként szolgált. Visszautazik így évtizedeket az időben és újra felfedezi az olasz városokat, tájat, a szépséget a királykék Buickkal. Megelevenedik az ünnepelt író, a társaság középpontja, a velencei Harry’s bárban töltött esték, majd ez a különös szerelem, ragaszkodás, Adriana, aki Hemingway múzsája lesz. Beszélgetések, érintések, intim gondolázás, és mély levelezések – a nyelvi akadályok ellenére. Számomra végig az egyik legfontosabb szál a könyvben a feleség, Mary bemutatása, naplóinak idézése, az ő megélése, áldozata – miként tűri és engedi férje kapcsolatait, döntéseit, düh kitöréseit és ábrándozásait – egy másik nő után. Mary a véglegtekig türelmes – én nem lennék az -, de lehet, hogy ez a valódi szeretet, ahol nincs ego, ahol csak a másik van, annak támogatása. „Szeretlek, és szeretem ezt a helyet, szeretem a Pilart és a közös életünket, amikor normálisan mennek a dolgok. Úgyhogy hiába próbálod kiprovokálni, hogy itt hagyjam ezt az egészet, hogy elhagyjalak téged, nem fog sikerülni.”- írja. Szintén ritka lehetőség, hogy ilyen részletesen olvassunk egy könyv kialakulásáról. A folyón át a fák közé kötet minden fázisát megismerjük, az íróval számoljuk az aznapi penzumot, a leírt szavakat és megértjük, ebben a könyvben bizony ennek a szerelemnek a feldolgozása és bemutatása történik. Kacsavadászat, pezsgőzés, Renáta és az ezredes viszonya, háborús élmények és a mindent uraló szomorúság. És tudjuk – két év, és eljön a Nobel-díj. Az Ősz Velencében kötetben tehát irodalom, egy elképesztő ember, a szeretteinek sorsa és egy különös, de beteljesületlen szerelem rajzolódik ki. Hemingway világa nagyon erős, kérdés, a XXI. században mit tudunk kezdeni ezzel a férfiközpontú világgal. Meghalljuk-e a női hangokat, megértjük-e a döntéseket és feltesszük-e magunknak a kérdést: hol tartunk ma, mi hogy döntenénk, nekünk mit jelent a szerelem, a szeretet? Én azt mondom újra és újra lépjünk kapcsolatba Hemingway-jel, halljuk meg és olvassuk azt a rengeteg szépséget, azt a vágyat, ahogy megismerni és bemutatni kívánta a világot. Ismerjük meg újra Ernest Hemingwayt. (Erre plusz lehetőség február 17-én a New York Művész Páholy Hemingway-estje, részletek ITT )
#marieclaireolvas #Mcolvasóklub #közösségvagyunk
