„Az év legjobban várt amerikai regénye” – olvasom a borítón a szerző és a cím mellett. És valóban, túlzás nélkül egész Amerika erről a könyvről beszél. Jeanine Cummins kötete 2020 január végén jelent meg, és azonnal első lett a The New York Times bestsellerlistáján, számomra pedig különösen izgalmas, hogy szinte az amerikaival egy időben máris olvashatjuk a kötetet magyarul – Csáki Judit fordításában. Az Amerika földjét Oprah Winfrey beválogatta a könyvklubjába, de olyan írók, mint John Grisham és Stephen King is méltatták. Ki is Jeanine Cummins, és minek a könyve az Amerika földje? A Spanyolországban született és igazi multikulturális közegben mozgó írónőnek az apai nagyanyja Puerto Ricóban, egy gazdag családban született, a férje Írországból származik, Cummins élt Belfastban is, mielőtt 1997-ben az Egyesült Államokba költözött. Három könyve jelent meg eddig, amelyek közül a dokumentarista-önéletrajzi A Rip in Heaven című regénye komoly sikert aratott hazájában.
Mexikó. Az első oldaltól beránt ez a nagyon erős világ, Lydia küzdelme és a gyerekek perspektívája, Luca félelme és az a tudás, hogy a veszélynek ranglétrája van, hogy bizonyos családok nagyobb veszélyben vannak, mint mások. „A járólap éle a térdébe vág, miközben imádkozik felette. Könnyei lökésszerűen peregnek.” Megismerjük a férje, Sebastián és szerettei halálát, a kartellek világát, a félelmet. Hogy ezek itt rémes történetek, bérgyilkosok és a menekülés világa, és hogy ezek a gyerekek, mint Luca, mind láttak már holttestet az utcán. „Ezek a mexikói városi modern mumusok”– olvasható a könyv elején. A kötet amellett, hogy izgalmas, szívbemarkoló, személyes, ma politikailag is különösen aktuális, ezt már Stephen King fogalmazta meg: „Különleges mű: tökéletes egyensúlymutatvány a terror és a szeretet között kifeszített kötélen. Fontos eleme lesz a migrációról és a migránsokról folytatott vitának.”
A történet szerint a jómódú, mexikói Lydiának a terror elől illegálisan kell Amerikába menekülnie fiával. Nem is akárhogyan. La Bestia – A Szörnyeteg. Így nevezik Mexikóban azokat a tehervonatokat, amelyek tetején az elviselhetetlen szegénység, a drogkartellek, vagy épp saját bűnös múltjuk elől menekülve tömegek utaznak Közép- és Dél-Amerika országaiból az Egyesült Államok, azaz „Amerika földje” felé. A „piszkos Amerikából” egy jobb helyre, amelynek persze szintén megvan a maga sötétsége. De miért kell menekülniük, milyen esélyük van, és mennyit tanulhatunk ebből a történetből? Ismerjük azt az állapotot, amikor valaki annyira össze van törve, hogy az a legfőbb kapaszkodója, hogy „ne gondolkodj, ne gondolkodj”?
Cummins rövid, lényegretörő, de érzelemmel teli, leíró mondatokban fogalmaz. A történet, a téma, az írói érzékenysége mellett ebben van az ereje. Mostanában sok Hemingwayt olvastam, nála találkoztam ilyen szöveggel. Ő azt mondta, „semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.” Ez Jeanine Cumminsnak az egész regény során sikerült.
Olvasd el a korábbi könyvajánlókat ITT!
