A Cilka utazása főszereplője, Cecilia Klein Kelet-Szlovákiában született, és mindössze tizenhat éves volt, amikor 1942-ben elvitték az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba. Életét innentől kezdve az életben maradás határozta meg, keserű leckék árán tanulta meg, hogy a hatalom közelében lenni egyet jelent a túléléssel. Mivel egy magas rangú náci tisztnek megtetszett a lány csodálatos, hosszú haja, és elkülönítette őt a többi fogolytól, Cilka tette, amit tennie kellett, hogy életben maradjon. Igen, neki is volt választási lehetősége: meghal vagy életben marad. Mikor a szovjet hadsereg katonái bevonultak a táborba, és már azt hitte, végre visszakaphatja az életét, azzal vádolták, hogy prostituáltként együttműködött az ellenséggel, és kémnek bélyegezték. Az, hogy fogoly volt, és kényszerítették, az, hogy életben akart maradni, nem szolgálhatott mentségeként. Egy szibériai büntetőtáborba küldik, a Vorkuta Gulagra, az északi sarkkörön túlra, ezzel kálváriája tovább folytatódik.
„Amikor a nemi erőszakról írtam – igen, erre, ami Auschwitz-Birkenauban történt, nincs más szó –, nagyon kevés adatot találtam a tanúvallomások filmjeiben. Leginkább azokban a dokumentumokban találtam említéseket, amelyeket nemrégiben írtak, és ahol nő vette fel az interjút a túlélővel, és nő kérdezett erről a témáról. Feltárták ezt a mély szégyent, amivel olyan sok évtizeden át éltek együtt ezek a nők, sosem beszélve az erőszakról. Mindeddig sosem kérdezte meg tőlük senki, zaklatták-e őket szexuálisan a nácik. A szégyen a miénk, nem az övék. Ők évtizedeken át együtt éltek az igazsággal, a ténnyel, hogy ez történt velük, és mélyen eltemették magukban” – fejti ki Heather Morris az Animus Könyvek által gondozott Cilka utazása jegyzetében.
A háború, a fogság, az elnyomás mindenkit megváltoztat, mindenki máshogy reagál rá, és aki nem élt még át ilyet, megpróbálhatja elképzelni, vajon mit tenne hasonló körülmények között, de igazából nem tudhatja.
„Eljött az idő. Itt az idő, hogy kimondjuk, szexuális erőszak történt, hogy nevén nevezzük. A bűnöket gyakran tagadták, mivel ez nem volt a »hivatalos« náci politika része. Megtaláltam, ahogy kifejezetten említik Schwarzhubert mint »vigyorgó kéjencet«” – utal az írónő egy fogoly orvosnő visszaemlékezésére. Egy másik memoárban azt olvasta, hogy a pletykák szerint a regény címszereplője, Cilka együtt volt az SS Unterscharführer Taubéval. „Miközben zsidó férfiak, nők és gyerekek milliói haltak meg, sokan úgy éltek túl, hogy a szenvedés terhét tovább cipelték, túlságosan szégyellve magukat ahhoz, hogy ezt elmondják a családjuknak, a társuknak. Ha az ember tagadja, hogy ez megtörtént, akkor csak homokba dugja a fejét. A nemi erőszak régóta ismert fegyvere a háborúnak és az elnyomásnak. Miért pont a nácik, az egyik legkegyetlenebb rendszer a világon lett volna az, amelyik nem alkalmazza ezt az eszközt?”
A szovjet gulagban már ismerősek a szabályok Cilka számára, ismét a túlélés az életcél. Az egyetlen életcél. Úgy bírta ki, hogy csak élni akart. Éreznie kellett a fájdalmat, amivel reggelente ébredt, hogy tudja, hogy ő él, de a családja nem. Úgy gondolta, ez a fájdalom a büntetése, amiért túlélte. És ezzel már örökké együtt kellett élnie. Azt hitte, megúszhatja a kétségbeesést, ha arra használja a helyzetét és a munkáját, hogy betegeknek és sérülteknek segítsen. De később rájött, hogy a súlyos érzések mindig utol fogják érni.
Az írónő első könyvének a főhőse, Az auschwitzi tetováló, azaz Lale Sokolov három éven át mesélte a koncentrációs táborban átélteket Heather Morrisnak, így született meg a hihetetlen sikereket elért regény. „Cilkával nem volt részem ebben a különleges szerencsében” – utal az írónő Cecilia Kleinre, aki már első regényében is kulcsfigurának számított, életének egy apró darabját az olvasók már ismerhetik Lale visszaemlékezése alapján. „Elszántam magam rá, hogy elmondom a történetét, hogy ezzel megtiszteljem őt, és megtaláljam a módját, hogy egybefűzzem a tényeket az Auschwitz-Birkenauban, illetve a Vorkután tapasztalt körülményekről a mások, főleg nők tanúvallomásaiból hallottakkal” – fejti ki az írónő, aki a regényben a fikciós és tényelemek között lavírozik, a tábori életről olvasva és kutatva alkotta meg a szereplőit, a valódi életből vett alakok keverednek a képzeletbeliekkel, időnként több valós személyből lett összegyúrva egy-egy szereplő.
A Cilka utazása egy egészen újszerű szemszögből mesél a holokauszt és a gulágok borzalmairól, amellett, hogy élethűen mutatja be a táborokban kibontakozó emberi kapcsolatokat. Cilka áldozatkészsége, segíteni akarása, önzetlensége nem csak az olvasók számára teszi őt nem mindennapi túlélővé, a regényben elénk táruló mindennapok során is sok segítőre, támogatóra lel, akik erőt merítenek élni akarásából.
