Marie Claire Olvasói Klub – Szerb Antal: Utas és holdvilág

2020. május 01. |

Kéthetente pénteken Juhász Anna mesél nektek épp aktuális olvasmányáról, legyen az könyv, novellás- vagy verskötetet.

Másfél hónapja élünk karanténban, ezidő alatt sok mindennel szembesülhettünk, új életritmust alakítottunk ki, ami azt hiszem, elég sokunknak adott új kihívásokat. Egyben lehetőséget: elmélyülésre, tisztulásra, az eddigi életünk, döntéseink átgondolására. Habár az olvasás magányos tevékenység, a munkám mégis arról szólt eddig, hogy minél több embert érjek el és kapcsoljak össze a könyvek által.  Ma otthon ülök a családommal, és ugyanezt teszem, de azért ez mégis más. Ami érdekes módon erőt ad, az egy rég tologatott tevékenység: a könyvespolcok átrendezése, ami kapcsán a napokban újra elővettem életem egyik első, meghatározó könyvét, amelynek a szerzője ma születésnapos. Mert a karantén nekem erről is szól: újraolvasásról, hiszen lényegében ettől élő az irodalom. Az új generációk, új helyzetek, új élet tükrében megismerni egy művet – ami így él tovább, bennünk. Amiről szó van, nem más, mint Szerb Antal Utas és holdvilág kötete.

Még sosem ajánlottam klasszikus könyvet a Marie Claire Olvasói Klubban, de a mai nap különleges: 1901. május 1-én, ma 119 éve született Szerb Antal, aki kétség nélkül a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb és legérzőbb szerzője, ahogy Havasréti József fogalmaz: „Szerb fontos alakja és szimbóluma a magyar irodalmi kultúrának.” Nemes Nagy Ágnes neki küldte az első verseit (mert a Nyugatba nem merte), és azt mondta, „olyan volt, mint egy szemüveges, mindentudó kisfiú, jó, de ezenkívül csak úgy áradt belőle a szellemesség, a báj”. Szerb imádott kávéházakban üldögélni, például Rejtő Jenővel a Buszánszkyban, de sétálni is – itthon és külföldön. Megfigyelő volt, igazi bölcsész, mint A Pendragon legenda (saját magáról mintázott) főhőse, Bátky János. Születésnapos tehát Szerb Antal, és egy ilyen évforduló mindig okot ad nekem az újraolvasásra, és azt hiszem, kultikus könyve számotokra is visszatérő és kedvenc olvasmány.

A könyvhöz kapcsolódó első élményem katartikus: épp készültem Olaszországba egy ösztöndíjjal, amikor kezembe fogtam a kötetet – annyira magával ragadott, hogy addig nem keltem ki az ágyból, amíg be nem fejeztem. Pár héttel később bejártam vele Itáliát, azokat a városokat, amikben kézzel foghatóan él a múlt, és amiket az 1937-es könyv rögzít. Szerb előző évben jelentette meg útinaplóját A harmadik torony címmel, ami már ide, az olasz tájakra kalauzol bennünket, és több leírása, képe visszaköszön az Utas és holdvilágban. Tudom, hogy a ’30-as években figyelme és munkája leginkább az angol és olasz tájak és kultúra felé fordult. Számára Itália egyszerre átélhető és megfogható hely volt, művészeti varázslat, egyben Dante, Tasso, Goethe, Shelley és Keats Itáliája. Utóbbi kettő sírjánál a római Piramide tövében költő édesapámmal én is sokat üldögéltem egyetemista koromban.

Szerb a kötet megjelenését nagyon várta, előtte pár hónappal egy levélben így fogalmazott:
Azt hiszem, semmi sem volt olyan jelentős a számomra, mint öt déli utam, négy Itáliában és egy (idén augusztusban) Dalmáciában. Nem is értem, hogyan élhettem úgy, hogy nem ismertem ezeket az országokat. A jövő hónapban jelenik meg regényem, amelyet itáliai benyomásaim felhasználásával írtam.” Sikert is hozott neki a regény, bár ekkor már befutott szerző volt Szerb Antal, többek között A Pendragon legenda írója.

Olvastad már?

Kedvenc idézeteinkkel emlékezünk Szerb Antalra

Kedvenc idézeteinkkel emlékezünk Szerb Antalra

Még 2020-ban is rengeteg ember tartja az élete regényének a Pendragon-legendát vagy az Utas és holdvilágot, a Magyar irodalomtörténete nélkül pedig biztosan más lenne ma az irodalomtörténet-felfogásunk. Jöjjön 7 ikonikus idézet, mely valamilyen módon az író halhatatlanságát és örökérvényűségét is bizonyítja.

Miről is szól az Utas és holdvilág? Egy gyerekkori barátságról, ami nemcsak Szerb Antalnak, de a regény főhősének, Mihály életének is meghatározó része. A kötetben szereplő barát, társ, Ulpius Tamás személye pedig már egy korai, 1919-es novellájában feltűnik. A kötet szól a lázadásról és a polgári világ kötöttségéről. Szól tehát önmagunk kereséséről épp annyira, mint Márai Az igazija (az Utas és holdvilágban Erzsi, Az igaziban Ilonka jelképezi a polgári feleséget), Beauvoir regényei vagy Karinthy, Kosztolányi, Kafka írásai. Szól a szerelemről és a szabadságról, egy kötelezettségek nélküli életről, és szól arról, hogy két ember – Mihály és Erzsi – miként hasonlítanak egymásra vágyaikban, gondolataikban, elhatározásaikban, és miként tudnak egymás miatt rádöbbenni minderre, hogy az élet, amelyet élnek, nem otthonos számukra, és másra vágynak. „A szerelemhez távolság kell, hogy a szerelmesek azon keresztül közeledhessenek egymáshoz. A közeledés persze csak illuzórikus, mert a szerelem valójában eltávolít. A szerelem polaritás – a két szerelmes a világ két ellenkező töltésű pólusa.” Nekem pedig szól Olaszországról, az ország rejtélyes sikátorairól, házairól, templomairól, életéről, amit nagyon szeretek, és ami ma, a karantén idején még inkább hiányzik.

Végül pedig arról, ami ma nagyon fontos lehet – egy belső sejtelmekhez vezető utazásélményről. Tehát nemcsak itáliai, de belső utazásról, keresésről, úton levésről. Újraolvasva a könyvet, felnőtt nőként azon gondolkodom, vajon ezt az útkeresést, amiről olvasunk a könyvben, meg lehet-e spórolni az életben? Nekem Mihályhoz hasonlóan épp Rómában volt útkereső korszakom, és nagyon sokat adott a mai életemhez. Voltak fájdalmaim, veszteségeim és boldogságom is, ami leginkább abból adódott, hogy kezdtem megismerni és megszeretni magamat: a döntéseimet, a lehetőségeimet. Itthon hagytam csapot-papot, és kint kezdtem el kutatni és tanulni. Könyvtárba járni és valahogy kivonni magam az itthoni élet kötelezettségei alól. Fellélegzés volt. Végül hazatértem, és itthon folytattam mindent, de Szerb Antal könyve nagyban hozzájárult: megmutatta a legeldugottabb félelmeimet és vágyaimat, amik felé elindultam.

Amellett, hogy a könyvet mindenkinek ajánlom, ne menjünk el a kiadvány mellett sem – nagy kedvencem a Helikon Zsebkönyvek sorozata, aminek modern, fiatalos, geometrikus formája és mérete is kifejezetten olvasóbarát. Egyben szimbóluma mindannak, amit korábban megfogalmaztam: hogy az irodalom bennünk létezik. Az újrafogalmazásban, az új köntösben kiadásban, abban, hogy évtizedekkel a megjelenése után is foglalkozunk egy könyvvel. Szerb Antal pedig itt van velünk, és fontos, hogy olvassuk egyetemes üzenetét: a könyvek, az olvasás hatamát és erejét a világ nehézségei felett. „Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

#marieclaireolvas #Mcolvasóklub #közösségvagyunk

A korábbi könyvajánlókat ITT találod!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Siker határokon túl: Győri Noémi fuvolaművész fuvolaművész

Siker határokon túl: Győri Noémi fuvolaművész