A szerelem olyan, mint egy illat, egy áramlat, egy zivatar. Te vagy az én egem, a rám hulló esőcseppek, én pedig a föld, amely befogad.
Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban.
Remélem, hogy boldog a távozás, és remélem, hogy soha nem térek vissza.
Olvastad már?
Miattad kezdtem el újra élni: festeni és enni is egy kicsit, hogy megerősödjek, és csinosabb legyek, de most megint szomorú vagyok, és olyanfajta magány kínoz, amelyet képtelenség szavakba önteni.
A szenvedély az a híd, amely eljuttat a fájdalomtól a változásig.
Olvass tovább!
Fotó: Getty Images
