Miért pont természetfotók?
Egy idő után a dokumentarista képek készítése kezdett unalmassá válni, és azt éreztem, egyetlen képkockában nagyon nehéz egy-egy hely szellemét visszaadni, így elkezdtem azzal játszani, hogy például megfotóztam egy fa környezetét minden szögből, és az már komplexebb képet adott ki.
Hogyan jelenik meg a tértágítás koncepciója a nyertes képeidben?
A legtágabb tér a végtelen, amelynek jele egy fektetett nyolcas. A fotóim mindegyikében rejtett módon, szimbolikusan, de jelen van a végtelen jele: például a szél lengedezése a nádasban vagy a tengerben formálja ki ezt.
Egy-egy kép Monet világát idézi. Technikailag hogyan érted el a fotók festményszerűségét?
Örülök, hogy ezt mondod, az impresszionisták nagy kedvenceim! Vagy egy analóg gép kell hozzá, ahol az ember nem tekeri tovább a filmet, és újraexponál az előzőre, vagy egy digitális gép többszörös exponálás funkcióra állítva, amellyel akár 900 képkockát is egymásra lehet fotózni. Én általában 5-6 egymásra fotózott képkockával dolgozom, és van olyan fotó, amelynél direkt be is mozgatom pluszban a kamerát, hogy izgalmasabb rétegeket kapjak.
Mennyit kell várni a megfelelő pillanatra ezeknél a képeknél?
Van, amikor nagyon sokat kell várni: ha van egy súrlófény, amiben le szeretném fotózni a mandulavirágot, de azt szeretném, hogy kék legyen mögötte az ég, akkor 2-3 órát is várnom kell két képkocka között. Szóval nem kapás-lövés alapon dolgozom, és a kiforrott ötlet is sokkal előbb megvan, mint mielőtt kiérkeznék a terepre. Gyakorlatilag a kép elkészül, mielőtt elővenném a fényképezőgépet – sőt, vezetés közben „fotózok” a legtöbbet. (Nevet.)
