A KVTársulat és az E-Mancik Színházi Manufaktúra június 9-én online térben mutatta be a Gyerek-kell-projekt nulladik megállóját Gyerekkel a karanténban, és azután címmel, Gyárfás Dorka moderálásában. Három édesanyával, Balla Eszter, Dobra Mara színésznőkkel és Sákovics Diana pszichológussal azt feszegették, hogy kiheverhetők-e a karanténhelyzet szülői nehézségei, hogyan alakultak a szülői szerepek ebben a helyzetben, és milyen hatással volt a gyerekekre és a szülő-gyerek kapcsolatra a bezártság.
Fotó: Kovács Judit JuJu
Hogyan fogalmazódott meg bennetek az eseménysorozat alapgondolata?
Száger Zsuzsa (KVTársulat): Urbanovits Krisztina (KVT) vetette fel, hogy az előadások mellé szervezzünk egy eseménysorozatot, ami még jobban kibontja a darabban feszegetett tabutémákat, és így ezeket a projekt keretében, tágabb kontextusba helyezve tudjuk kibeszélni. Innentől már az E-Mancikkal közösen léptünk a tervezés fázisába, megálmodtuk a Gyerek-kell-projektet – kiállítással, közönségtalálkozóval és beszélgetésekkel –, amit együtt valósítunk meg.
Nagyon különleges és tömény élmény volt a darabban annyi női szereppel találkozni, hiszen egy nő élete során három-négy szerepbe is belecsöppenhet, és kíváncsian vártam az online beszélgetést, ami egy előkészítése is az első offline beszélgetésnek.
Tarr Judit (E-Mancik): A tavaszi megvalósítást a vírushelyzet keresztülhúzta, úgyhogy a nulladik beszélgetés ötletében az is benne volt, hogy kipróbáljuk, mennyire működik ez online térben, és nagy örömünkre körülbelül 4-5 ezer érdeklődőhöz jutott el. Így tervezzük, hogy a következőket is elérhetővé tegyük majd online formában is. De az eredeti tervek szerint a Magvető Caféban rendezzük meg az eseményeket.
Sz.Zs.: Az őszi beszélgetéssorozathoz szakértőket – szociológust, pszichológust –, illetve saját élethelyzetéből adódóan az adott témában érintett vendégeket hívunk meg, a moderátor Gyárfás Dorka. A beszélgetések előtt a kortárs képzőművészetnek is otthont adó Kisüzemben lesz megtekinthető a projekt témájához kapcsolódó csoportos kiállítás, ahol egyrészről művészek és gyermekeik, unokáik alkotásai együtt lesznek láthatóak, illetve a gyermektelenség, meddőség témakörét feldolgozó művek is kiállításra kerülnek. A kiállítás a vírushelyzetre való tekintettel egy „csendes” megnyitóval indult. A kiállítás a vírushelyzetre való tekintettel egy „csendes” megnyitóval indult, Péter Judit a kurátora, október 11-ig lesz látogatható.
Október 4-én a Lenni vagy nem előadás után a Jurányi Házban Lengyel Anna (dramaturg, PanoDráma) moderálásával közönségtalálkozót tartunk. Egyelőre mindent élőre tervezünk, de ha nem lehet megszervezni, akkor online formában valósul meg.
Fotó: Kovács Judit JuJu
T.J.: A próbafolyamat alatt nagyon sok dolog felmerült a karakterek gyermekvállalással kapcsolatos szándékai, élethelyzetei kapcsán, így az eseménysorozat tervezésénél főleg azon kellett gondolkoznunk, hogyan tudunk minél több mindent egy témába csoportosítani, miközben azért körül is határoljuk az egyes beszélgetéseket. Majd a közönség visszajelzései is megerősítettek bennünket abban, hogy érdemes tovább boncolgatni a korántsem fekete-fehér kérdéseket, tabukat.
Melyik három témát dolgozzátok fel?
Sz.Zs.: Minden beszélgetés a Lenni vagy nem előadás egy-egy fontosabb tabutémájából indul ki. Az egyik témánk a gyerektelenség, amin belül olyanok sorsát járjuk körbe, akiknek vagy nem lehet gyereke, vagy tudatosan választják azt. Ez egy nagyon fontos téma, amiben a társadalmi megítélésnek is komoly szerepe van. A nők is például egymással elég kemények tudnak lenni. Azzal, akinek nem lehet gyereke, megbocsátóak és empatikusak, de ha valaki szabad akaratából úgy dönt, hogy ő tudatosan nem vállal gyereket, ott már kavarognak az érzelmek, és elindul a „véleménynyilvánítás”. Szóval izgalmas beszélgetésre számítunk.
T.J.: Ehhez a témához hívtuk meg Rácz Laura Rebecca újságírót, akinek a tudatosan gyermektelen, „childfree” nőkről végzett kutatása alapján hamarosan könyve is megjelenik, illetve Szalma Ivettet, aki a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársaként foglalkozik a gyermektelenség aspektusaival. Egy másik alkalommal az örökbefogadásról fogunk beszélgetni Bogár Zsuzsa pszichológussal, illetve egy már örökbefogadó meleg szülőpárral, minthogy az előadásban is van egy szál, ami erre épül.
Fotó: Kovács Judit JuJu
Sz.Zs.: Az első beszélgetés, amire október 2-án kerül sor, az anyaság tabutémáira épül. Kis-Várday Júlia három gyerekes anyuka, a Mommynity blog bloggere, Réz Anna filozófus, az Üvegplafon platform alapítója, illetve Roszik Linda klinikai szakpszichológus, a Mamakör alapítója lesznek vendégeink. Már a terhesség alatt fizikai-érzelmi változásokon megy keresztül egy nő, és ezen a beszélgetésen többek között azt is körbejárjuk, hogy ezt a nők, hogy viselik, hogy dolgozzák fel, mik a visszajelzések a férfiak részéről. Mi történik a szülés után, találkoznak-e a depresszióval, hogy alakul a párkapcsolat, hogy élik meg a szülővé válást, stb. De bejön a képbe az a téma is, hogy vajon szar anya vagyok, vagy szuper anya vagyok? És ott van a két csoport is: sokgyerekes család és az egygyerekesek. Vagy az ősanyák, elvált nők, elvált férfiak, vagy a gyereküket valamiért egyedül nevelők. Az egyik legerősebb tabutéma, ha egy anyának nincs igazán kötődése a saját gyermekéhez. De lesz szó a mintákról is, amit a nők otthonról hoznak, és az anyaképről, aminek meg akarnak felelni.
T.J.: Többek közt ezek merültek fel bennünk, miközben összegyűjtöttük, hogy mi mindenről lenne érdemes beszélgetni az anyaság kapcsán, de a vendégeink is meghatározó irányadói lesznek az estének. Erre a beszélgetésre Réz Anna filozófus és Roszik Linda klinikai szakpszichológus vállalta a felkérést.
Sz.Zs.: És azt is körbe szeretnénk járni, hogy mekkora nyomást tesz ma Magyarországon egy nőre az a társadalmi elvárás, hogy szüljünk, szüljünk, szüljünk. Születés vagy nem születés, mi mellett döntünk? Mindebben rengeteg kibeszéletlen és tabu téma rejlik.
T.J.: És ez természetesen korántsem csak a nőkről szól; a férfiak életében ugyanúgy felmerül a gyermekvállalás kérdése, és náluk is rengeteg oka, következménye van a döntésnek. Valódi párbeszéd generálására törekszünk, hiszen leegyszerűsítve nem érdemes ilyesmiről beszélgetni. Ezért kerestünk olyan vendégeket, akiknek az adott témába vág a kutatási területe, illetve olyanokat, akik személyes érintettségük kapcsán osztják meg tapasztalataikat.
Sz.Zs.: Azt gondoljuk, hogy ezek a beszélgetések nagyon aktuálisak és fontosak, mert ha ezeket a tabutémákat kinyitjuk egy párbeszéddé, azzal különböző szempontokat, történeteket, véleményeket ismerünk meg, láthatóvá válik, a másik mit él át, mivel küzd. A nyílt, őszinte kommunikáció elengedhetetlen része a témában a társadalmi érzékenyítésnek, egymás megértésének, elfogadásának, és reményeink szerint bátorít a segítségkérésre és kicsit hozzájárul a „feldolgozáshoz” is.
T.J.: A Lenni vagy nem előadások után is sok néző mesélt nekünk saját történetet privát beszélgetésekben. Vagy csak párhuzamokat fogalmaztak meg magukról a szereplők vágyaival, sorsával kapcsolatban. De mindenképpen azt lehetett érzékelni, hogy felvillanyozza az embereket a téma nyílt boncolgatása.
A darabról mi is írtunk!
Mi már láttuk: Lenni vagy nem – O. Horváth Sári gyerekvállalási drámája a Jurányiban
Hány gyereke van hét nőnek összesen? Hány lehet? Hány lett? Hány lehetne? Hány lesz? És miért? És miért nem? A darab hét nő és egy férfi szövevényes kapcsolati hálóját tárja elénk, amelyben így, vagy úgy, de minden szálon felmerül a gyermekvállalás kérdése.Én úgy éreztem, az előadásnak kifejezetten terápiás hatása van!
T.J.: Az előadásban a humor is fontos eszközünk, ami közelebb hozza a helyzeteket.
Sz.Zs.: Igen, nagyon fontos, hogy nevetni is tudjunk, annak is van terápiás hatása, ahogy az önmagunkra ismerésnek is. Plusz az előadásban sok válaszút is van, ahol határozott döntéseket hoznak a karakterek. A mai fiatalok ebből a szempontból nehéz helyzetben vannak. A nőkre és férfiakra egyaránt egyre nagyobb nyomás nehezedik: karrier, család, nemiség, ki keres a családban, vagy ki vigyáz a gyerekekre, és még a döntéseik megítélésével is szembe kell nézniük. Ezen kívül a párkapcsolatok alakulása is valahogy nehezebbnek tűnik manapság, így a gyerekvállalás is bonyolultabb. Az abortuszkérdés pedig még mindig tabutéma, sokszor szégyenérzettel párosuló, nagyon nehéz és személyes döntés.
T.J.: Ide kapcsolható akár a vetélés is, ami bár nem döntés kérdése, nagy megpróbáltatás lehet egy nőnek, és az is nagyon fontos, hogy közben milyen támogatást kap. Ez is megjelenik az előadásunkban; én egy olyan nőt játszom, aki a gyermek utáni vágyával akar pótolni minden elmaradt szeretetet az életében, majd elveszíti a szeretői viszonyból fogant magzatát.
Sz.Zs.: Küldetésünknek érezzük, hogy az előadáson és a projekten keresztül beszéljünk ezekről, hiszen az, hogy másnak is van hasonló története, mindig nagy erőt ad. Nem vagyunk egyedül!
T.J.: Az elhatárolódásainkkal és az elhatározásainkkal is valamiféle terhet veszünk magunkra, de ha meghallgatjuk mások nézőpontját, indíttatásait, történeteit, az elsőre akár ellentétesnek tűnő álláspontban észrevehetünk a magunkéval azonosat is. Vagy olyat, amire nem gondoltunk. És így akár magunkkal szemben is fel tudunk oldani elvárásokat.
Ti is részt vesztek a beszélgetésekben?
Sz.Zs.: Nem mi leszünk a beszélgetőpartnerek, de ott leszünk. Reméljük, hogy sokan lesznek, akik látták az előadást és úgy jönnek el, de az is nagy öröm, ha a beszélgetés hatására kíváncsiak lesznek az előadásra. Vagy csak eljönnek, hogy együtt gondolkozzunk és beszélgessünk!
A beszélgetéssorozat időpontjai a Lenni vagy nem Facebook-oldalán is nyomon követhetők:
- október 4-i előadás után közönségtalálkozó
A részvétel regisztrációhoz kötött.
