Vajon hogy érintette a tavaszi leállás, a márciusi zárás, miközben a legtöbben azt mondták neki, ő a szerencsés, hisz még megtarthatta az Aréna-koncertjét? „Én az Aréna után másnap felültem a repülőre a barátaimmal, és kimentünk Rómába. Az Angyalvár tövében beszélgettünk, örültünk az élménynek, ami megtörtént, majd hazajöttünk, és akkor kezdődtek a zárások. Tényleg, mintha a sors ajándékozta volna nekem, hogy kereken, mindennel együtt el tudtam vinni magammal, és át tudtam élni ezt az élményt, és azon gondolkodtam, hogy sokszor, amikor jót cselekszel, akkor nem is ott kapod vissza a jó cselekedetedért járó bónuszt, ahol számítasz rá. Én nagyon sok mindenért itt kaptam vissza – azzal, hogy akkora mázlim volt, hogy az Aréna még lement. És ez nagyon-nagyon sokat jelentett a munkatársaimnak is.”
A beszélgetésben a karantén alatti hétköznapok is előkerültek, és Magdi először mesélt arról a számára is egészen új alkotói munkáról, ami az elmúlt hónapokat jellemezte. „Egyik nap ücsörögtem kint az erkélyen, Szakos Krisztiánnal épp két nappal előtte beszélgettünk arról, hogy van néhány dalom, ami nem annyira popzene, de szép dallamok, mire mondta Krisztián, miért nem csinálok musicalt belőlük. Ott, miközben ücsörögtem az erkélyen, egyszer csak bedobták a fejembe az egészet: történettel, mesével, mindennel együtt. Ez egy gyerek-, illetve ifjúsági musical, megírtuk a dalokat, megírtam a mesét – karakterekkel, mindennel együtt megérkezett az egész, és olyannyira szép lett, és olyan gyorsan dolgoztunk, hogy felhívtam az egyik barátnőmet – aki író –, hogy segítsen megírni a párbeszédeket a történetben, ami gyakorlatilag a dramaturgiai rész. Így körülbelül három hét alatt megírtunk egy huszonvalahány dalos musicalt, amit aztán továbbvittem, mert én egy rajzfilmet láttam a fejemben, és most éppen készülőben van a mesekönyv, ami ha minden jól megy, idén decemberben már a polcokon lesz a dalokkal.”
Magdi kedvenc könyveit, többek között egy Hamvas Béla-kötetet is bemutatott, és azokat az olvasmányokat, amik sokat adnak neki – akár épp a karantén alatt készülő musicalnek a szerkezetéhez tettek sokat hozzá. Beszélt a sikerről, arról, hogy milyen váratlan és intenzív élmény volt a Megasztár utáni időben, és mára milyen közvetlen, de tisztelettel teli kapcsolat alakult ki a rajongóival. A beszélgetésben hallhatjuk gondolatait Kishegyesről, arról a célról, hogy ő ki akart törni, és ezért sokat megtett. Sokat járt a templomba, ahol mindig megnyugodott. „Olyan energiák mozogtak ott számomra, hogy teljes mértékig biztos voltam abban, hogy minden, amit ott megbeszélek az öreg nagyszakállúval, beteljesedik, mert segíteni fog, hogy úgy alakuljon. Nekem az ott egy olyan hely, mintha egy kapu lenne fölfelé, és minden szavamat azonnal meghallják.” Hogyha ma hazajár, a kishegyesi templomba éppúgy, mint egykoron, ma is be kell mennie. „Igazából ami még mindig Kishegyeshez köt azáltal, hogy ott már nem lakik senki a családból, a templom. Nekem oda mindig be kell mennem, ott van egy fészkem, és tudom, hogy mikor kell ott ücsörögnöm egy picit. Jó dolgokat kaptam ott mindenkitől, jó tapasztalatokat kaptam, szép értékeket ültet belém Vajdaság.”
A videóban Magdi mesél a kettősségről, a színpadi „díva” és a magánéleti, otthoni létezésről, és arról is, hogy megtanult hallgatni… Nézzétek meg a teljes beszélgetést, legközelebb pedig Adrojáni Bálint színművész érkezik a Pura Poesia-sorozatba október 8-án!
