Nem lehet véletlen, hogy amióta az ember öntudatra ébredt, mindig az idősek voltak azok, akiknek a szavait szentírásként tartották számon. Az ő élettapasztalatukkal már tudták, mely döntések bizonyulnak jónak, és melyek rossznak. A 94 éves természettudós fiatalkora óta szinte felfoghatatlan mértékben változott meg a világ. A technika olyan szinten modernizálódott az elmúlt száz évben, ami egy olyan embernek, aki nem láthatta testközelből a fejlődést, szinte a boszorkánysággal lehet egyenlő. David Attenborough szavait ezért is kéne úgy innunk, mint a vizet. De ne csak fogyasszuk, hanem értsük is meg azt, amit mond. Ez a film az ő tanúvallomása.
Mi, emberek hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy mi is részei vagyunk a nagy egésznek. Csak egyetlen csavar vagyunk a gépezetben, nem pedig a motor. Ez a masina pedig csak úgy tud működni, ha minden alkotóeleme a helyén van. Igaz, a Föld története során nem egyszer fordult elő, hogy kipusztult egy ökoszisztéma, majd egy új vette át a helyét. A mostani helyzet mégis annyiban, és sajnos nagyon nagy mértékben különbözik a korábbiaktól, hogy még soha nem fordult elő, hogy egy olyan faj, mint az ember, a saját akaratából befolyásolja annak kipusztulását, nem pedig maga a természet végzi óramű pontossággal, egymásra épülő folyamatokból álló dolgát. A Life On Our Planet szembesít minket azzal, amit nem akarunk megérteni:
a jelenlegi ismereteink szerinti hatodik nagy kihalási hullámot éljük. A legutóbbi ilyen alkalom az addigi csúcsragadozók, a dinoszauruszok uralkodásának végét jelentette, ha pedig nem változtatunk pusztító szokásainkon, az emberiség következik.
A hírek aggasztóak. Ismét felütötte a fejét egy halálos vírus, ami a globalizáció segítségével rendkívüli gyorsasággal terjedt el a világban. Félő, hogy kipusztulnak a méhek, mert ha megtörténik, akkor a jelen állás szerint nekünk sincs esélyünk a túlélésre. Szinte a bibliai sáskajáráshoz hasonló rovarinváziót okozott a hazánkban is megjelent és elterjedt a zöld vándorpoloska, az áruk importálásával és a globális turizmus elterjedésével pedig más új, nem őshonos élőlények érkezésére is számíthatunk, amiknek itt nincsen természetes ellensége, így könnyen károsítja a biodiverzitást. Bár David Attenborough-nak az ismeretterjesztés, illetve a törékeny természet, és annak véges erőforrásaira való figyelemfelhívás volt a célja, nem pedig az, hogy sírjunk, mégis nehéz megállni, hogy a majdnem másfél órás film megtekintése alatt ne ejtsünk egyetlen könnycseppet sem.
Sokaknak nehezére esik elhinni, hogy az élet – aminek a neve is magában hordozza a folyamatosságot és a körforgást – nem magától értetődő. Annak érdekében, hogy a következő generációk számára is megőrizzük ezt a csodálatos, minden életformát összekapcsoló létesítményt, a Földet, tisztelnünk kell azt, amiről azt gondoljuk, hogy könnyen leigázhatnánk. Lehet, hogy egy állat- vagy növényfaj kipusztulása első ránézésre nem tűnik végzetesnek, ugyanakkor mindennek megvan a helye az ökoszisztémában. Ha a rovarok és az állatok nem segítenék életmódjukkal a növények beporzását és magjainak szétszórását, hamarosan nem tudnánk mivel etetni azt hét és félmilliárd éhes szájat, aminek a száma előreláthatólag csak növekedni fog. És bár a mi emberi életünk nem tudna úgy fennmaradni, ha kipusztulna egy, az ökoszisztéma szempontjából kulcsfontosságú faj, minden jel (köztük a Csernobil városába visszatérő természet) arra mutat, hogy a természet megtalálja a megfelelő módot, hogyan induljon ismét virágzásnak nélkülünk.
Atombomba, Csernobil, erdőírtás, évszázadok alatt lebomló és a környezetre káros vegyi anyagok – csak néhány azon dolgok közül, amikkel már nem adunk vissza a bolygónknak, csak elveszünk tőle.
A lehetőségek tárháza pedig sajnos e tekintetben nem végtelen. David Attenborough szerint azonban még van remény arra, hogy a gyermekeink is úgy ismerjék a világot, ahogy mi: fejezzük be a természetet kizsákmányoló tevékenységeket, a modern technika csodáit használjuk fel arra, hogy életben tartsuk a bolygót, fogyasszunk kevesebb húst, és ne a természetből, hanem a természettel együtt éljünk. Tiszteljük az életet, ne akarjunk uralkodni felette, hiszen nem vagyunk, és soha nem is leszünk istenek.
Olvass tovább!
„Az itt tanulók a 21. századi ember javát fogják szolgálni” – interjú a nagykovácsi ökotudatos Kisiskola pedagógiai vezetőjével
A gyerekek számára a természet a természetes közeg. Már egészen kicsi korban is elbűvöli őket egy levél mozgása vagy a fények játéka, majd később órákra szóló örömteli elfoglaltság egy darab fával rajzolni a földre, homokból építeni vagy éppen növényekből koszorút fonni.
VÁLTSUNK EGYÜTT ZÖLDRE! Elindult a Marie Claire Go Green! kihívás, amely arra buzdít téged, hogy négy hét alatt négy különböző területen vigyél ökotudatos változást az életedbe. Hétfőtől minden héten új kihíváshoz csatlakozhatsz, majd a hét végén önbevallással értékelheted az eredményedet, és izgulhatsz, hogy vajon nálad fog-e landolni a környezettudatos nyereményeink egyike. Válassz te is kihívást most a gogreen.marieclaire.hu linkre kattintva!
