Pura Poesia #29 – Adorjáni Bálint: „Nyitottnak kell lennünk!”

2020. október 27. |

Adorjáni Bálint októberben érkezett a Pura Poesia irodalmi sorozatba, hogy irodalmi kötődéséről és kedvenc verseiről, szerepeiről meséljen.

A beszélgetés elején Juhász Anna rögtön a Mellékhatás című televíziós sorozatról kérdezte Bálintot, aki őszintén mesélte el tapasztalatait: „Vágytam arra, hogy ilyen hosszú időn keresztül lehetőségem legyen egy szereppel foglalkozni. Nagyon izgalmas volt, hogy kitölti a gondolataimat, a napjaimat, mindent. De esténként kicsit kognitív disszonanciába kerültem, mert felvettük a jeleneteket, valahogy meg is tudtam oldani – ami egy színész szempontjából hatalmas sikerélmény –, de közben a játszott karakter majdnem minden jelenetben vesztesként jön ki. Nyilván ez nagyon nagy adrenalin, de másfél hónap múlva éreztem, mennyire megdolgozott a szerep. A legnagyobb tanulsága ennek a szerepnek, hogy aki egyszer elkezd hazudni, az onnan nagyon nehezen fog kibújni.”

Színházi szerepek kapcsán felmerült a beszélgetésben a megérkezés érzése, vajon létezik-e? A színművész szerint „a megérkezés érzése a művészi pályán mindig valamiféle zsákutcának a lehetőségét villantja fel. A boldogsághoz tudnám hasonlítani. Vannak apró pillanatok, amiket meg kell tanuljunk megélni, megnyújtani, és jó helyre elraktározni, hogy aztán vissza tudjunk gondolni rá. A megérkezés egy pillanat. Negyvenéves leszek, valahol most kezdek felnőtté válni, vagy most érkezem meg a színészi felnőtté válásra. Annak a vágyával ébredek fel mindennap, hogy mi lesz még.”

adorjani-balint-pura-poesia

A „mi lesz még” előtt visszautaztak a beszélgetőpartnerek az időben, és felelevenítették Bálint erdélyi gyermekkorát, az ízeket, illatokat, emlékeket – a beszélgetés nagyon megható pillanatiban ezeket sorolta Bálint. A Medve-tó, a nagymama kapros-ordas palacsintája, eső után felébredni a családi Trabantban, mikor elmentek pisztrángozni, a fenyőszörp, a Hargita – az élmények sorolása után a határátlépés és a magyarországi új élet nehézségei, feladatai következtek: „Azt gondolták, hogy ez egy nagyon egyszerű átmenet lesz, és nagyon nehezen éltem meg. Nem tudtam éjszaka aludni, majd amikor megérkeztem az iskolába – »Itt a menekült fiú, itt a román fiú«” – mesélte, és azokat a megéléseket, amikor látta, a szülei nagy baráti társasága eltűnt.

juhasz-anna-pura-poesia

Adorjáni Bálint a művészettel már gyermekként találkozott, kiskorát alkotó papájával töltötte a műteremben, neki segített, őt figyelte. Hogy tört felszínre a művészi lét a színésznél, aki a Közgázra járt, és anyukája óva intette a művész pályától? Ez is kiderül a beszélgetésből, mint ahogy az is, mit jelent Adorjáni Bálintnak Szabó Lőrinc, akiről önálló, zenés estet állított össze pár évvel ezelőtt. Mit jelent az olvasás, és mit ad egy jó könyv neki? Hallgasd meg a Pura Poesia beszélgetését Adorjáni Bálinttal.

Nézd meg a teljes beszélgetést!

Az irodalmi sorozat következő vendége Törőcsik Franciska, aki október 29-én érkezik a Pura Poesiába.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra