Juhász Anna azzal indítja a beszélgetést, hogy akárhányszor találkoztak eddig színpadon, az mindig irodalomhoz kapcsolódott. Első élményként megemlít egy Irodalmi Szalonban töltött estet néhány évvel ezelőttről, amikor Térey Jánossal együtt érkezett Veronika a programra, és a versek dallá születéséről, a Lámpafény albumról mesélt a közönségnek. Ezután kiderül, hogy az énekes feldolgozta Anna édesapjának, Juhász Ferenc költőnek is egy versét, amely A mindenség szerelmese című, 2018-as dokumentumfilmbe is bekerült.
A zene mellett Veronikának tehát az olvasás is egyfajta főszerep vagy ihletforrás? „Igen, nagyon fontos része az életemnek, és valahol egy nagy öröm is, hogy az elmúlt években sokkal stabilabban megtaláltam a kapcsolatot az olvasással, korábban bevallom, nagyon időszakos volt, hogy mikor jutott időm rendesen elmélyülni könyvekben, voltak olyan évek, amikor keveset olvastam, és nagyon hiányzott, és most az elmúlt években valahogy stabilizálódott az, hogy jobban megvan az olvasásnak a helye, most meg ebben a 2020-as évben pláne”. A karanténélet és az elmúlt fél év is szóba került a beszélgetésben, de Veronika nem panaszkodik, hanem azokat az élményeket és azokat a helyzeteket meséli el, amiket ettől az időszaktól kapott. „Szakmailag is ez egy egészen másfajta elmélyülést és kutatómunkát tesz lehetővé” – meséli. De hogy jön össze a matematika, a reál érdeklődés – ami Veronika életében jelen volt sokáig – és a művészet, a dzsesszzene? Kiderül, a kettő nincs is olyan távol egymástól. „Mi, amikor improvizálunk dzsesszben, akkor nem össze-vissza hangokat játszunk, hanem struktúrákat építünk olyan elemekből, amik akkor jutnak eszünkbe, de mégiscsak, a zenében struktúrákat építünk még a legszabadabb improvizációban is, mindenhol vannak párhuzamok, van imitálás, van olyan, hogy pont szembe megyünk azzal, amit a többi zenész játszik, tehát van valamilyen viszony, ami struktúrát sejtet a háttérben, és ezért is élmény a hallgatónak, mert ezt érti meg, és azon keresztül jut el hozzá valamilyen érzelmi vagy intellektuális töltet”.
A beszélgetésben a versekről, a Lámpafény album anyagáról is mesél Harcsa Veronika, és arról, miként került ebbe az anyagba édesapja sugallatára egy Karinthy Frigyes-szöveg, az Együgyü mese című vers. Kassák Lajos munkássága meg olyannyira fontos számára, hogy külön egységként került a hallgatók kezébe. „Kassák Lajos versei kapcsán gyakran azzal szembesültünk, hogy szabadok voltak a sorhosszok, Kassák többek között erről ismert, hogy felszabadította, hogy milyen legyen egy vers ritmikája, és ezeken a verseken belül is találtunk nagyon erős zeneiséget”.
Harcsa Veronika elmeséli, milyen fontos számára Krusovszky Dénes munkája és új verseskötete, az Áttetsző viszonyok, amit azért vett meg, mert az Akik már nem leszünk sosem regény nagyon tetszett neki. Azért is fontos számára Krusovszky és generációja, mert – ahogy a férjével közösen megfogalmazták nemrég – ”ők azokból az élményekből táplálkoznak, amik minden részletében ismerősek nekünk, azokból az élményekből, amik a mi gyerekkorunkat is jellemezték”. Hogy mit gondol Veronika A kiégés társadalmáról, miért szereti Lucien Berlin Este a Paradicsomba című kötetét, vagy mit gondol David Foster Wallace Végtelen tréfa című kötetéről, azt megtudhatjátok az alábbi videóból.
