A férfi, aki bejön nekünk: Járai Márk

2021. március 08. |

Rovatunkban olyan férfiakkal beszélgetünk, akikre tehetségük, kreativitásuk, szakmai eredményeik kapcsán figyeltünk fel. Kíváncsiak vagyunk, kik vannak a sikerek mögött, mi a történetük, és merre tartanak. Ezúttal Járai Márkkal, a Halott Pénz énekesével beszélgettünk.

Ezer közül is felismernék a hangját, milyen kár is lett volna, ha csak azt ismételgeti naphosszat karcos baritonján: „Tessék öblíteni!” Járai Márk ma már nemcsak a Halott Pénz zenekarral, de szólóénekesként is több sikeres évet tudhat maga mögött. Az első tavasziasan napsütéses délutánon a kezdetekről, a Red Bull Pilvaker Rádió1-es meglepetéséről és a gasztronómia iránti érdeklődéséről is szó esett.

2015 óta vagy annak a csapatnak a tagja, amely évről évre úgy tiszteleg az 1848-49-es szabadságharc forradalmárai előtt, hogy újragondolja magyar költők verset. Koronavírusmentes időkben most már javában zajlanának a próbák a Pilvakerre, ugye?

Igen, pont tegnap találkoztam Lábas Vikivel (a Margaret Island énekesnője – a szerk.), akivel arról beszélgettünk, hogy tavaly február végén már bőven próbaidőszak volt, naponta vagy kétnaponta találkoztunk. És baromira hiányzik. Mert bármennyire is megerőltető egy ilyen grandiózus előadásra felkészülni, annyira szeretjük csinálni, és annyira jó a csapat is, hogy a koncert után még napokig szívecskéket küldözgetünk egymásnak.

És már a tavalyi Pilvakerbe is belerondított a pandémia. Hogyan érintett, hogy a koncert előtt pár nappal le kellett fújnotok az egészet?

Március 10-én, egy próba végén jelentette be nekünk Ákos (Takács Ákos, a Red Bull Pilvaker ötletgazdája – a szerk.), hogy a szervezőkkel azt tartják felelőségteljes döntésnek, ha nem tartjuk meg az Aréna-koncertet, és bár ezt mindenki elfogadta, volt sírás-rívás. Még aznap és másnap is végignyomtuk a próbát, és fel is vettük videóra.

Aréna-koncertet ugyan a jelenlegi helyzetben nem adhattok, de azért készültök valamivel a rajongóknak?

Március 15-én reggel a Rádió1-ben egy rádiókompatibilis Pilvakert lehet majd hallgatni, azaz a mi produkcióink szólnak, és ebben a témában beszélgetnek Sebestyén Balázsék. Sőt, Vadon Jani és Bánki Beni produkciója igazi meglepetésnek ígérkezik. 2020-ra sok új dal készült, amelyeket még nem tudtunk élőben előadni. Én tavaly A XIX. század költői című művet választottam, ami egyébként Petőfi ars poeticája, és nem is tudom, miért nem fedeztem fel magamnak korábban.

Hogyan lesz egy versből akusztikus átirat?

Nálam a nulladik lépés az, hogy elkezdem böngészni az elektronikus könyvtárban a forradalmi költők verseit, pörgetem őket napokig vagy hetekig, aztán valamelyiknél bevillan egy dallam. A XIX. század költőinél is jött egy ilyen aha-érzés.

Hogy bírod, hogy még mindig nem tudni, mikor lehet újra koncertezni?

Egy naptári év a Halott Pénznél úgy szokott kinézni, hogy tavaszig általában csak háttérmunkálatok folynak, és próbálunk feltöltődni. Én ezidőtájt szoktam elutazni, tavaly pont a Pilvaker után repültem volna Japánba, ahová már nagyon régóta el szerettem volna jutni. Normális esetben májusban, az egyetemi napokkal, fesztiválokkal kezdődik meg számunkra a szezon, ugyebár ez is elmaradt, de a legfájdalmasabb talán az volt, hogy sokáig úgy tűnt, augusztusban már lehetnek koncertjeink, és ezek sem valósulhattak meg. Szóval a legrosszabb az egészben a bizonytalanság… Persze igyekszünk bizakodóak lenni, és hogy ne jöjjünk ki teljesen a gyakorlatból, vannak zenekari próbáink, dolgozgatunk.

A munka gyümölcse pedig, hogy nemcsak új albummal rukkoltok elő, de az április Halott Pénz hónap lesz. Ez mit jelent?

Nagyon készülünk rá, jelenleg több klipet is forgatunk, ezek áprilisban sorban egymás után fognak megjelenni. A dalok nem kizárólag a karantén alatt születtek, már évek óta gyűltek a számok, hiszen 2016-ban jöttünk ki utoljára nagylemezzel. Ennek most az lesz a címe, hogy Ha mindenkit boldoggá akarsz tenni, árulj fagyit – Dávid (Marsalkó Dávid, a Halott Pénz frontembere – a szerk.) szeret hosszú albumcímeket adni. (Nevet.)

2021-ben van még értelme klasszikus értelemben vett nagylemezt kiadni?

Attól függ, hogy mennyire vagy hozzászokva a koncepcionális lemezekhez. Nem véletlenül alakult úgy az utóbbi időben a zeneipar, hogy kislemezeket hoznak ki az előadók. Az a tapasztalat, hogy az emberek nem feltétlenül hallgatnak végig egy stúdióalbumot az elsőtől az utolsó számig – én mondjuk igen, baromira szeretek bakeliteket is hallgatni. Egy nagylemeznél az is hozzáadott érték, hogy a dalok nem véletlenszerűen követik egymást, hanem van egy jól felépített íve az egésznek. Viszont azt gondolom, most, hogy a zenészeknek bőven akadt idejük, biztosan többen fognak albummal előrukkolni.

Nem nyomasztó, hogy mivel már nagyon magasan van a léc, nehéz felülmúlni az előző sikereket? 

A lécet mi pakoljuk fel olyan magasra: a saját elvárásainknak akarunk megfelelni, saját magunkra akarunk rálicitálni. Ha már megtöltöttük az Arénát vagy a Budapest Parkot többször is, akkor mi a következő szint? Kijelenteni, hogy április Halott Pénz hónap lesz – szerintem ez egy elég merész célkitűzés, pláne, hogy ilyet még nem csinált senki.

Akkor nem is törekedtek arra, hogy slágereket írjatok?

A zene szerintem öncélú. Egy zenésznek a saját érzéseiből és tapasztalataiból kell a produktumot létrehozni. Sose lenne szabad, hogy a kiszolgálás része legyen a művészetnek. Szóval nem, nem úgy írjuk a dalokat, hogy „na, ez biztos sokaknak tetszeni fog majd, ebből sláger lesz”. Egy számot a közönség tesz slágerré.

Alapvetően a Halott Pénz vagy a szólókarriered élvez előnyt?

A szólókarrierem azért élvez előnyt, mert egész életemben Járai Márk leszek. Bár remélem, hogy Halott Pénz is lesz még jó sokáig, a tavalyi év megtanított arra, hogy több lábon kell állni. Én olyan szempontból szerencsés voltam, hogy egy szál gitárral is fel tudtam lépni a kis létszámú rendezvényeken, emiatt – másokhoz képest – több koncertem is volt nyáron és ősszel. Igaz, elég lélekölő volt úgy játszani, hogy az emberek kétméteres távolságra ültek egymástól és maszkot viseltek. Engem rendre leblokkolt, hogy nem látom a reakciókat. Pedig egyébként nagyon szeretek egyedül kiállni a színpadra, így kezdődött karrierem, és Dávid is így ismert meg: egy pécsi kocsmában játszottam egy Nirvana-számot, amire felkapta a fejét, meghívott fröccsözni, és felkínálta a lehetőséget, hogy zenéljek vele. Akkor még nem így terveztem a jövőm, hiszen orvostudományi karra jártam, fogorvosnak készültem.

Édesapád is fogorvos. Nem vetette neked oda az elmúlt évben, hogy mennyivel biztosabb helyzetben lennél, ha nem hagyod ott az egyetemet, és ma vele dolgoznál?

Bizony, a Járai Dental Bt.-ben egy szék üresen áll, de apukám sosem kérdőjelezte meg a döntésemet. Bevallom, a karanténidőszakban utánaérdeklődtem, hogy hogyan tudnám folytatni a fogorvosi szakot, de végül teljesen más irányba kezdtem továbbképzeni magam: 3D-modellezést tanulok. Azt vallom, hogy tanulni mindig kell, ettől marad ember az ember.

Az orvosi pályát akkor végleg elengedted?

Ha fixen tudnám, hogy két évig nem lesznek koncertek, akkor talán a fogorvosit is megpróbálnám befejezni – nem sznobizmusból, hogy dr. Járai Márk legyek, hanem hogy egy értékes végzettségem legyen. Egyébként azt szentül hiszem, hogy azért kerültem a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, hogy Pécsett találkozzak azokkal az emberekkel, akikkel most együtt zenélek.

Ha már azt mondtad, a szólókarrieré az elsőbbség, mesélj, mi a helyzet ezen a fronton?

Próbáltam az elmúlt időszakban a szólóprojekttemmel is foglalkozni, bár az időszak hangulata miatt a kreatív energiáimat nem nagyon tudtam alkotásra fordítani. Másfél éve együtt dolgozom Cseh Tamás szerzőtársával, Bereményi Gézával, aki egy Cseh Tamás-estemen figyelt fel rám. Mivel Géza már a veszélyeztetett korosztályba tartozik, sajnos nem tudunk összeülni, a dalszerzés meg nem megy Zoomon keresztül. Ha biztonsággal találkozhattunk volna az elmúlt hónapokban, írtunk volna már vagy harminc számot, mert elképesztően termékenyek vagyunk, ha leülünk egymással szemben egy konyhaasztalnál.

Apropó, konyha! A bennragadt kreatív energiákat azért a főzésben le tudtad vezetni, nem?

Abszolút! Az történt ugyanis, hogy a feleségemmel kifejezetten élveztük a bezártság első hónapjait, szépen kialakítottuk a napi rutinunkat. Én ébredés után, ha kell, elmegyek bevásárolni – a kedvenc programom a héten a szombati Fény utcai piacozás –, teszek-veszek, délután elkezdek főzni, közben podcastokat hallgatok, aztán azon kapom magam, hogy közben besötétedett.

Érzésből főzöl vagy szigorúan követed a recepteket?

Amúgy is sok receptet olvasok, nem csak főzés előtt, és ezek alapján összeáll a fejemben a saját verzióm.

Tavaly, amikor a Nosaltynál főztél, azt mondtad, több séf is van a világon, akit jobban sztárolsz, mint egy-egy ismert zenészt. Kiket?

Túl sok van. (Nevet.) Odavagyok Massimo Bottura három Michelin-csillagos olasz séfért, Samin Nostratért, aki a Só, zsír, sav, hő című könyvet írta, aztán ott van még David Chang, a Momofuku alapítója… Ja, és Rasmus Munk, a molekuláris gasztronómia kiválósága, akivel tavaly találkoztam is Koppenhágában. Magával ragadott ez a világ, mert ugyan a gasztronómia az ételekről és az italokról szól, általuk az adott nép kultúrájáról is rengeteget megtanulhatunk, és ez rettentően érdekel.

Hogyhogy nem láttunk még téged főzőműsorban?

Nem szeretek tévében szerepelni. Elmegyek enni bárhova, főzök bárhol, de a versenyhelyzetből köszönöm, nem kérek.

„Járai Márk szülei”, „Járai Márk testvére”, „Járai Márk felesége” – csak néhány a leggyakoribb Google-keresések közül. Irtóra érdekli az embereket a magánéleted, talán mert nem szoktál nyilatkozni róla.

A bulvárújságírók valószínűleg már tudják, hogy engem teljesen fölösleges zargatni, úgy se fogok nyilatkozni. Miért kellene mindent tudni rólam a közönségnek? Egyébként meg nem titkolok semmit és senkit. Az emberek szeretnek kutakodni, és tény, hogy nem adom könnyen magam, de ha valaki megnézi az Instagram-oldalam, láthatja, hogy van feleségem, két macskám, sőt még arra is rájöhet, hogy hol lakom. Azt szeretném, ha a zenei projektjeimnek lenne hírértéke, nem pedig a magánéletemnek. És ez nem jelenti azt, hogy játszanám a megközelíthetetlent, ha valaki odajön hozzám, szívesen elbeszélgetek vele, sztorizgatok az életemről, de hadd ne kelljen erről azért posztolnom, mert az elvárt.

Fotó: Czvitkovits Judit

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra