„Vili, ha ezt elrontjuk, soha semmi nem fog sikerülni” – mondja Tiki egy iskolai focimérkőzés közben, és ezzel a pár szóval meg is mutatja azt az összetartást, barátságot, ami ennek a könyvnek a magja. Két fiút látunk a Tiki borítóján, és mondhatnánk, hogy ez a két fiú ennek az izgalmas kötetnek a főhőse, de többről van szó: a Tiki a barátság, a felnövés, az életre eszmélés könyve, amiben épp annyira benne van a gyermekkor, a kötődés és az elszakadás, a játék, az apa nélküliség, mint a foci – a csapat, a cselezés és a kitartás játéka. Szóval barátság és foci életre-halálra két iskolás fiúval, egy nagyon friss, érett regényben. Most, hogy elindul a foci EB, engem is magával ragad a téma – persze a kötet nem csak ezért izgalmas.
Regős Mátyás, a kötet írója 27 éves, pár hete volt vendégem egy Pilinszky Jánoshoz fűződő irodalmi programon, ahol lenyűgözött érettsége, gondolkodása és alkotói jelenléte. Jelen van az életben, és jelen van az írásában is – a Tiki érzékeny, kapcsolódni vágyó és lázadó főhősében leginkább. Ő a 12 éves Erdős Vili, akit épp egy iskolaváltás kellős közepében ismerünk meg. Az ő személye által a kötet elejétől úgy épül egymásra múlt és jelen, barátság, család, új és régi iskola, hogy Vili jelen élményei mellett a múlt egy folyamatosan bővülő fogalmazványban jelenik meg. Az első laptól nyilvánvaló: Vili nem érzi jól magát az új suliban, s azt hiszem, ismerős lehet ez az érzés sokunknak, akik átéltünk hasonlót. Nehéz beilleszkedni egy kialakult közösségbe, megtalálni a helyünket, s legtöbbször valami galiba akad. Vili iskolát vált, lázad, kilóg a sorból, mindent megtesz azért, hogy kicsapják. A srác új osztályfőnöke, Kenéz tanár úr érzékeli mindezt, és az iskolai kihágások penitenciájaként kötelezi a fiút: írjon. Írja le a legfontosabb és legszebb élményeit, ezzel pedig nemcsak Kőbányát, a Harmat utcai Általános Iskolát, Tikit, a barátot, a lakótelepi magányt, családokat és döntéseket ismerünk meg, hanem fiatalokat a 2000-es évekből, akik Budapesten, Kőbányán – ami mint budapest örök vadnyugati tája jelenik meg –, élik életüket. A helyszínt írtam, és a kor is nagyon fontos: ez már nem a „retró kor”, itt már nem a világháborúk rezegnek át, hanem ez a 2000-es évek, a rendszerváltás után, ’56 és ’68 emlékével.
Barátság és szerelem
Ahogy elindul a kötelező fogalmazás, és ezzel Vili mesélni kezd életéről, a múltjáról, elénk lép Tiki, „egy vékony, színtelen hajú, kócos fiú”. Ők ketten lesznek a kötet főhősei, és ahogy legtöbbször, a két fiú/barát környezete egészen más: míg Vilinél a vallás természetes módon az élete része, addig Tiki nem jár templomba, se hittanórára, mégis őriz egy vallásos képet a nagypapájától. A hit nagyon természetesen és egyszerűen jelenik meg a könyvben, a maga hétköznapi, leegyszerűsített valójában, a vasárnapi misék és a penitencia. Tikiék panelban laknak, és a mamája a Prolimama, míg Viliéké kultúrcsalád, akiknél a nappaliban „rengeteg festmény és régi bútor sűrítette a levegőt”. Két egészen más világ, univerzum, vagy mégsem? Ezt a kettősséget jól ismerem, és szerintem nektek is ismerős, például a Für Elise-ből, de Szabó Magda más, két nőalakot bemutató regényeiből, vagy a Ferrante-történetekből is. Igen, leginkább lány barátságokat mutattam be az elmúlt időszakban könyvajánlóimban vagy estjeimen, ezért izgalmas és üdítő számomra a Tiki, amiben a kötődés és az élmény örökre összekapcsolja a két fiút. És akár mennyire is megjelennek a társadalmi különbségek, a két fiú családja közti eltérés, egy nagyon fontos dolgot érzek: Regős Mátyás írásában mindent áthat a szeretet, az emberség, a vágy a kitörésre és a megérkezésre. Szóval miközben átéljük a cselekményt, megismerjük a barátságot és szerelmet is – erről később még írok –, de egy íróvá válást is látunk – Vili lázadását oldja fel Kenéz tanár úr, egy jó pedagógus. Mindazt, amit nem tud a család, a környezet, még egy barát sem. Kenéz kérdéseket tesz fel, és vezeti a főhőst – azt sugallja, hogy halld meg a hangodat. Írd le, és mondd ki. És így ismerjük meg, mi történt Kőbányán, de megértjük: valahogy a gyermekkor véget ért. Azaz egy felnövéstörténet ez, ami pedig mindig együtt jár a veszteséggel.
Szerelem és barátság
De ki ez a Tiki? S mit ad a főhősnek? A könyv olvasása közben nekem sokszor jutott eszembe Fitzgerald klasszikusa, A Nagy Gatsby: férfiak barátsága, valóság és illúzió, egy szerelem kibontakozása. S vajon ez itt egy igazi barátság? Vagy ő találja ki? Létezik Tiki vagy csak a kisfiú képzeletében, s valójában olyan szeretne lenni, mint ez a képzeletbeli barát?
Említettem a szerelmet, ami a Tikiben is megjelenik: egy lány, aki mindkét fiúhoz kötődik.
Évi, főhősünk másodunokatestvére, aki a fóti általánosban tanult, szintén más, mint a többiek, kicsit kilóg a sorból, nem találja a helyét. Szőke, gyönyörű és élesen válaszol, meg jobb szereti, ha Évának szólítják. Tiki is kilóg a sorból, ugyanúgy lázad, csak neki valahogy sikerül. Olyanokat meg mer tenni, amit Vili nem. Itt az egész könyv ismét olyan ismerős, annyiszor éreztem az iskolában: mi lenne, ha a nem mennék suliba, vagy olyat tennék, amit amúgy nem merek. Sokszor keresünk egy hőst, aki kimondja, akár helyettünk a dolgokat – de tudom, ezekben a helyzetekben a bukás nem kerülhető el.
Évi, Tiki, Vili és a többiek – ahogy haladunk előre a lineáris időben, a főhős narrátor írása által ugyanolyan időben haladunk visszafelé, Vili a fogalmazásában fejti fel a múltat. Szerelem és barátság – érdekes, végül a barátság túlél mindent, mert Vili megírja. A szerelem azonban – a gyerekkorral együtt elvész a múltban. Amikor pedig múlt és jelen találkozik a kötetben, amikor a kettő metszéspontjához érünk, akkor… ezt nem írom le, ezt olvassátok el magatok.
Saját emlékeink
Azt gondolom, előbb-utóbb mindenki megírja az így jöttem könyvét, a quo vadist, a gyerekkorát. Regős Mátyás inkább előbb írta meg, mint utóbb. Olyan, mintha neki ez lenne a belépője.
„Csak még egyszer gyere elő a résből, hol elbújtál, gyermekkorom,
csak kő legyek, csak bogár legyek, és engedd újra füveiddel
játszanom” – írja Bereményi Géza a Gyermekkorom című versében, és ez a költemény nemcsak tematikában, hangulatban, de alkotóként is kapcsolódik Regőshöz, akinek doktori témája Bereményi életműve. A könyv nekem kicsit Bereményis, ahogy Vili saját elveszett gyermekkorát tárja fel előttünk, és talán kérdezhetnétek, mi közünk nekünk ehhez a történethez? Azt hiszem, több, mint elsőre gondolnánk. Érdemes Regős Mátyással visszaülni picit az iskolapadba, a Tiki könyvvel ugyanis a nosztalgia mellett rengeteg élményt és érzést kapunk. Saját emlékeink mellett ismerősek lehetnek Vili és Tiki, Évi és Ottóbá történetei, és a szembenézés a könyv végén nekünk sem marad el.
Ezt már olvastad?
