Az aszexualitás a mások iránti szexuális vonzalom és a szexuális tevékenységek iránti érdeklődés, vágy hiánya. A tévhitekkel ellentétben a csoport tagjai nem feltétlenül aromantikusak, ugyanúgy igénylik a szerelmi kapcsolatokat, mint bárki más. Az Asexual Visibility and Education Network (AVEN) szerint a föld lakosságának egy százaléka aszexuális, a YouGov Angliában készített kutatása alapján az aszexualitás korcsoportonként egyenlő arányban oszlik meg a társadalomban, azonban az inkább nőkre jellemző. Az AVEN hivatalos zászlója 2010-ben készült el, ami egy fekete, szürke, fehér és lila csíkból áll. A fekete az asszexualitást, a szürke az asszexualitás és szexualitás közti átmenetet, a fehér a szexualitást, a lila pedig az elfogadást szimbolizálja. Idén április 6-án tartották az első nemzetközi aszexualitás napját, ahol a szexuális kisebbségbe tartozók online programokon vehettek részt. Bár az internetnek köszönhetően a csoport tagjai egyre erősebb diszkurzust alakítanak ki vágy nélküli életről, a médiában ritkán találkozhatunk a jelenséggel.
„Sex sells”
Rengeteg sorozat, film központi témája a szexuális vonzalom, ami gyakran a romantikus kapcsolatokhoz vezető egyetlen útként jelenik meg – gondoljunk csak az Így jártam anyátokkal első pár percére: Ted meglátja Robint, azonnal vonzódni kezd hozzá, majd hosszú évekig próbál vele kapcsolatot kialakítani. Annak, hogy a szexualitás ilyen nagy hangsúlyt kap a médiában több oka is van: egyrészt könnyű azonosulni a főszereplő motivációjával, és ahogy a Szex és New York is igazolja, a tabudöntést szereti a közönség, a téma kiváló humorforrásként szolgál. Másrészt, ahogy az angol szólás tartja sex sells – vagyis szex-szel mindent el lehet adni. Ebből következik, hogy kevés sorozatban találkozhatunk aszexuális karakterrel. A BBC híres Sherlock sorozatát készítő Steven Moffat szerint szexualitás nélkül „nem lenne feszültség, nem lenne mulatság” a műsorokban. Ezt a hozzáállást gyakran idézi az aszex közönség, ugyanis Arthur Conan Doyle eredeti írásaiban Holmes mindig hősiesen és úriemberhez méltóan viselkedik, azonban szexuális érdeklődést egyetlen nő felé sem táplál – nem, Irine Adler felé sem. Ahogy egyszer Watson elbeszéléséből kiderül: „Sherlock Holmes számára mindig ő (Adler) lesz a nő. A szemében ő képviseli az egész női nemet. De nem arról van szó, hogy Irine Adler iránt bármilyen szerelemhez hasonló érzelmet táplálna”
Az ábrázolás hiányosságai
Egy 2010-ben megjelent tanulmány szerint az aszexuális karakterek ábrázolásának hiánya, a csoport félreprezentálása problémásan hathat a közösség tagjaira, megítélésükre. A popkultúrában a szexuális vonzalom hiánya gyakran betegségként jelenik meg. A Dr. House egyik epizódjában az aszex páciensről kiderül, hogy egy tumor miatt közömbös a szex iránt – ez nagy felháborodást váltott ki a közösségben, hiszen az epizód azt sugallta, hogy az aszexualitás egy gyógyítandó betegség, egy tünet, amit kezelni kell. Ahogy House fogalmaz: az olyan ember, aki azt mondja, hogy nem akar szexelni beteg, halott vagy hazudik. Több sorozatban az érintett szereplőknek segíteni próbál környezetük, győzködik őket, hogy csak egy átmeneti állapotban szenvednek, hamar túl lesznek a „problémán”. Az első nagy közönséget elérő aszexuális karakter 2003-ban jelent meg a képernyőn a CBS Late Late Show című műsorában, itt azonban a szexuális társadalomtól elidegenedett, humoros karikatúraként jelent meg. Az Agymenők sorozat főszereplője, Sheldon Cooper is sokáig aszexuális karakternek tűnik, a jelenséget az érzelmi érettlenséggel, gyerekességgel köti össze a sorozat, amit Sheldon hosszú évek tanulásának és tapasztalatainak eredményeként kihever.
A legtöbb kreatív alkotó a közösségben „J.K. Rowling-módszerként” emlegetett iskolához csatlakozik, vagyis sosem kimondottan aszexuális karaktereket jelenítenek meg, inkább csak sugallják a szereplők szexuális közömbösségét (vagy orientációját) ahelyett, hogy kockáztatnák azt, hogy elidegenítik a figurákat a heteroszexuális közönségtől. Ezt igazolja az is, hogy a Wikipédia kitalált aszexuális személyeket felsoroló listáján rengeteg olyan név szerepel, amikkel kapcsolatban sosem erősítették meg, hogy aszexuálisak lennének.
Elindult a változás
Az első valódi mélységgel, szexuális identitásuk kihívásaival szembenéző aszex karakterek 2007-ben jelentek meg az amerikai televízióban – bár csak pár perc erejéig. A Trónok Harcában Lord Varys eunuch is aszexuális, de – a szexuális kissebség nagy örömére – a sorozat hangsúlyozza, hogy Varys kasztrálása előtt sem érzett szexuális vonzalmat, sőt ennek kimondottan örül: „ Amikor látom, hogy a vágy mit tesz az emberekkel és ezzel az országgal, nagyon örülök, hogy nincs benne részem.”
„Az édes és sós világa között. Nem egészen pattogatott kukorica, nem egészen cukorka. Mik vagyunk mi?”
A látszólag bagatell kérdést Todd Chavez teszi fel a Netflix BoJack Horseman sorozatában, amikor cukrozott popcorn evés közben saját szexualitásáról elmélkedik. A sorozat előző részeiben Todd sem a heteroszexualitással sem a saját neméhez vonzódással nem tudott azonosulni, ahogy ő fogalmazott ő „semelyik sem” volt. Ekkor a fiú még nem vallotta be, hogy asszexuális, 20-as éveiben a semmi fogalma mögé bújva kerülte ki a szexualitására vonatkozó kérdéseket. Miután Todd kimondja, hogy nem érdekli a szex, elmegy egy aszex találkozóra, ahol megismeri Yolanda Buenaventurát. Todd a lány szexmániás családjával is találkozik, ahol igencsak feszeng: a szexualitástól túlfűtött vacsora közbeni beszélgetés végén Yolanda apukája javasolja, hogy a pár menjen fel az emeletre hancúrozni. A kényelmetlen helyzet miatt zavarban lévő Todd jól szimbolizálja azt, milyen lehet aszexuálisnak lenni egy szex vezérelte világban, ahol még a csapból is ez a téma folyik. Az animációs sorozat erőssége, hogy a szexuális vágy hiánya nem azért válik humorforrássá, mert Todd nem akar szexelni, hanem azért, mert környezete ezzel nem tud mit kezdeni, saját szexközpontú nézeteiket erőltetik a karakterre.
Szintén elismerés övezi a Sex Education című sorozatot, ami, ahogy a cím is sugallja, fiatalok tapasztalatain keresztül mutatja be a szexualitást övező kérdéseket. A színjátszócsoport egyik tagja a „Nem akarok szexelni” felkiáltással lép be a szexuális tanácsadásra, ahol úgy írja le érzéseit, mintha egy lakomán lenne, ahol sokat kínálják, és bármit ehetne, de ő úgy érzi nem éhes. A tanácsadó, dr. Jean Milburn biztosítja a lányt arról, hogy érzései teljesen normálisak, emiatt nincs oka szégyenkezni.
Ahogy az látható, a „sex sells” hozzáállás mellett is meg lehet jeleníteni az aszexualitás témakörét, ami sokat segíthet azoknak a fiataloknak akik most kezdik felfedezni mi érdekli – vagy épp nem érdekli őket. A közösség tagjai bíznak abban, hogy sok hasonló, nagy népszerűségnek örvendő műsor jeleníti meg a szexualitást nem igénylő szereplőket, ezzel megnyitva a diszkurzust a jelenségről.
Források: The Take, vox.com, wikipédia, thefulcrum.ca Fotók: gettyimages, google
