„– Hova sietnél? Hiszen o t t v a g y .”
(Fodor Ákos: A kérdés)
Ha van gyönyörű könyv, ami az idei nyáron jelent meg, akkor az Díner Tamás fotóművész és Fodor Ákos költő exkluzív, közös kötete, ami lapról lapra két kivételes alkotó munkáját, egyben művészeti kapcsolatát és egy mély barátságot mutat be. Fodor Ákos költő verseit már ajánlottam nektek az Olvasói Klubban, tudom, sokatoknak fontosak ezek a sűrű, lélekig ható haikuk, és számos irodalmi estemen is beszélgettünk a költőről kollégáival, barátaival. Egy ilyen programon volt vendégem Díner Tamás, és ahogy ő mesélt egykori barátjáról, a költőről, az felejthetetlen. Megtudhattuk, Dínernek Fodor Ákos élete legfontosabb embere volt, aki rengeteget tanította, akivel jókat főztek, akivel állandóan vicceket meséltek egymásnak a Vörösmarty téri palotában, és akivel megosztotta a legnehezebb kérdéseket is.
Díner Kisvárán született, majd kiskorától Budapesten nevelkedett. Lakott abban a lakásban társbérletben, ahol egykor Semmelweis Ignác, festőnek és írónak – konkrétan Bródy Sándornak – készült, végül fotóművész lett, aki páratlan szépséggel mutatja be nekünk évtizedek óta Budapestet, a nagyvárost apró részletekben, olyanokban, amit csak az lát, aki igazán figyel. Mert Díner Tamás csodákat lát és figyel, személyének és munkájának kulcsa a szeretet és a szabadság. Mindaz, ami művészportréit is jellemzi – ráadásul ez is a barátsághoz kötődik. Díner Fodor Ákos első, Kettőspont című verseskötetéhez készítette első művészportréját, ami során azonnal összebarátkoztak. Ákosra, barátjára így emlékszik: „Lelke olyan bölcs volt, mint évezredeket megélt, s tapasztalt lélek, így a létezés legfinomabb rezonanciájával reagált a körülötte lévőkre. Bármivel fordultam hozzá, utat mutatott. Ez verseiből is kiderül.”
A Nagy Játék
„Alkoss egy költőt,
aztán hagyd, hogy írja meg
saját verseit.”
A Beszédes kép/Képes beszéd kötetben harminc verset/haikut és harmincegy fotográfiát találunk, utolsó oldalon egy Fodor Ákosportrét és a fenti haikut kézzel írva. Ahogy lapozgatjuk az oldalakat, egyaránt elénk tárul egy lefüggönyözött szoba (ami akár Pilinszky Jánosé is lehetne, a két költőt szoros barátság kapcsolta össze), egy erdőn átvilágító napsütés, egy bohóc, egy elmosódott önarckép, az eső, a madár vagy az íróasztal. Egy kottaálvány, egy csipke, és az ég – a tiszta, a világos, a felhőkkel teli ég – vele ismét a szabadság – egyszerre fotográfián és sorokban, és valamiképp a szent és a profán – emberi és isteni kapcsolódás a Canticum canticorum versben, vagy a Vakrepülésben. Minden kép mesél a költőről is, arról az életről, amiben a zene főszereplő volt, hisz tudjátok, Fodor Ákos Konzervatóriumot végzett, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, a főiskola elvégzése után pedig több mint húsz éven át dolgozott a Zeneműkiadónál zenei szerkesztőként. Neki a zene volt az út, aki mester volt, de olyan mester, akinek ki kellett találni a gondolatait – mesélte egyszer róla egy kollégája.
A kötetben tehát egységben kép és vers, de sokszor a lapokon felfedezhető kapcsolatért meg kell dolgozni: ha kézbe veszed a könyvet, ne siess, adj időt magadnak, a versnek, a képnek, az összhangnak. Ez a kötet valamiképp az örökkét is megfogalmazza, nem a mába, de nem is a múltba szól – állandó emberi üzeneteket fogalmaz meg, olyanokat, ami az életről üzen nekünk két kivételes tanító által. Képek és versek sűrűsége, haikuk, aminek a magyar irodalomban is jelentős hagyománya van, és amit leginkább Fodor Ákos miatt szeretünk és ismerünk. Talán azért is, mert ma, a 21. században, ahol leginkább a rövid vagy lerövidített üzenetek működnek, Fodor Ákos minden sora súlyos mottója életünknek. S mert versei, a haikuk, azok tömörsége legtöbbször úgy zuhan ránk, mint egy súlyos aranyrög. Sorai mindennapjainkban velünk vannak, és azt hiszem nem tudunk például a szerelmre gondolni a Szerelem verse nélkül – ami a kötetbne a fent emíltett, lefüggönyözött szobát mutató fotó mellett szerepel:
„ahogy a szél meglebenti a függönyt:
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés”
A Beszédes kép / Képes beszéd kép és versanyagát Díner Tamás és Fodor Ákos még együtt álmodta meg, egymás munkájából válogattak, sőt, Fodor Ákos határozta meg a kötet méretét és formáját. Fodor Ákos, akit a létezés foglalkoztatott, aki nem értette, hanem tudta a világot. A napokban megjelent kötet valódi ajándék – magunknak, egymásnak, és azt gondolom a 75 éves Díner Tamásnak is –, aki az általa gyűjtött pillanatokat elénk rakja, aki szétosztja mindenét fotóin, és akinek az Élet az otthona.
A könyv korlátozott, számozott példányszámban jelent meg, így ha megvásárolnátok, azt a Fekete Sas Kiadó oldalán tehetitek meg.
