Marie Claire Olvasói Klub – Pál Sándor Attila: Rokonok

2021. június 25. |

Kéthetente Juhász Anna mesél nektek épp aktuális olvasmányáról, legyen az regény, novellás- vagy verseskötet. Ezúttal Pál Sándor Attila Rokonok című novelláskötetét ajánlja.

Pár hete történt: ültünk otthon a férjemmel, az új könyveinket nézegettük és erre látom, hogy ő csak egy könyvre koncentrál, egyet forgat, azt bújja, olvassa, lapozza. Majd leteszi, bemegy a szobába, elővesz egy régi fényképet a fiókjából – ezt még korábban sosem mutatta –, és máris a fényképről kezdett beszélni nekem. Azon az estén hangosan olvastuk egymásnak Pál Sándor Attila Rokonok kötetének novelláit, és a könyv elindított benne valamit: először csak a borító, majd valamiképp két novella összefonódva a történetekben egy-egy idős férfival, általuk pedig saját nagypapáját látta meg. Szóval a kötet előidézte benne saját családjának történetét. Az az este varázslat volt nekem – egy könyv által a saját történeteink kerültek elő, ez pedig azt hiszem a legtöbb, amit az olvasás adhat. Pál Sándor Attila már verseiben (három verseskötete jelent meg korábban), és most novelláiban is képes erre a láthatatlan háló-szövésre, utazásra, összekapcsolásra: verseinek és prózáinak történeteiben egyaránt reagál a múltra, az eltűnt időre, az elmúltak valódiságára és ránk, itt a 21. században, a sokszor zavaros, felkavart világunkban.

pal-sandor-attila-rokonok

“Most már mindenre jól emlékszem.”

Berobbant a nyár, és elárulok egy titkot: nyáron a kedvenceim a novelláskötetek. Nagyon szeretek elmerülni a történetekben és egymás után újabb és újabb helyzeteket, életeket megismerni, röviden, a maguk teljességében, váratlanságában, fordulataiban. A Rokonok kötetben 15 novellát találunk, amikkel egyszerre kalandozhatunk abszurdtól szlengig, dokutól a líráig, belecsöppenünk a néptánc világába, Budapesten HÉV-ezhetünk, de szó van itt különös párkapcsolatról, halálig olvasásról és a Dunáról. Nem tudom nem említeni, hogy fel-fel bukkan a kötetben személyes kedvencem, aki pont ma, június 25-én született 134 éve: Karinthy Frigyes. Nem időzítettem a cikk megjelenését direkt mára, de szeretem az egybecsengéseket, ráadásul jó látni, hogy Karinthy öröksége, szavai, sorai minen generációhoz elérnek és adnak fogódzkodót – a Rokonok kötetnek mottót is: “Most már mindenre jól emlékszem.”

Ez az emlékezet, ami sokszor izgat engem, leginkább korosztályok tükrében. Amit Karinthy mond, vajon mit jelent egy mai fiatalnak és idősnek, s mit jelent a kötet szerzőjének, Pál Sándor Attilának, aki épp akkor született, mikor a kötetében szereplő Béke novella hőse, Bálint József bányamérnök meghal. 1989-ben vagyunk, rendszerváltáskor. Vajon mi az ő emlékezete, és ha már időutazás, az is érdekel, mit csinált Pál Sándor Attila 2016. november 16-án? Hogy miért? Karinthy Frigyes 1918-ban a Nyugatban jelentet meg egy írást, amiben minket szólít meg, s Pál kötete mintha erre az írásra válaszolna. Karinthy így fogalmaz: “Kedves tanár úr vagy szerkesztő úr, vagy nem tudom, hogy nevezzem, aki 2016. november 16-án a Múzeum hírlapi halljában böngészi ezeket a lapokat, … hát, hogy vannak maguk odaát, a másik században? Ma különös kedvet érzek, hogy magával eldiskuráljak, hogy magának, aki nekem nem válaszolhat, levelet írjak az idők mélységéből. … Kérlek szépen, válaszolj nekem. Próbáld meg, kiálts nagyot, talán meghallom. Kérlek, felelj. Könyörgök neked, írd meg sebtiben – mi lesz? Hová megyünk? Meddig élünk? Mifelé törekedjünk? Mitől tartózkodjunk?” A Rokonok ezt mutatja meg: a jelenünket, hová jutottunk, hol tartunk, miben és kivel élünk – a maga összetettségében és társadalmi rétegzettségében, tisztaságával és izgalmas, váratlan csavarjaival együtt.

A könyvek mindenhol ott vannak

 Pál Sándor Attila negyedik kötete, a Rokonok első novellájának főhőse az agronómus Jani bácsi reggeli készülődése, a timsó, a Karancs gáztűzhely, a hátsó kert, a virág – egy idős ember egyedülléte és készülődése ismerős nekem gyerekkoromból, és ez volt az egyik szöveg, ami a férjemben elindította a saját nagypapája történetét. A másik a Spitzer úr, amiben a százötvenedik évén túl lévő, csoda-öreg és a több mint tízezer könyvet számláló könyvtára körül zajlanak az események. Spitzer úr 247 évig olvas, időközben booktuber (szuper fogalom, ezt mostantól használni fogom) lesz milliós követőbázissal – és hirdeti: amíg könyvek vannak, élet van. Nagyon szeretem Pál novelláiban, hogy reflektál a mai korra úgy, hogy soha nem avitt, de megvan a hagyomány, nem öregít, hanem bemutat, nem kinevet, hanem átment. Életeket, értékeket, irodalmat, és közben tartja azt a tükröt, amibe nem mindig szeretünk belenézni, de ezesetben nem nehéz a szembesülés, az eredmény viszont nem maradhat el. Szeretem az idős főhősöket, szeretem az irodalmi utazásokat, mint A sapkás novella utazó fiatal hőse, aki a HÉV-en kezd neki a táskájábanévő könyvnek, ami – és itt visszatérek a kedvencemhez – Karinthy Frigyes A lélek arca kötetében a Barrabás írása, amit Karinthy 1917-ben írt. Milyen csodás párosítás megint: eltelik több mint 100 év, itt vagyunk a jelenben, Pál novellájában utazunk, látjuk a kötözködő, sittről kiszabadult fiatalt, a könyvébe merült főhőst, az ismerős helyzeteket, a beszólást, és azon gondolkodom, vajon másképp éljük az életet, másképp döntünk és cselekszünk, mint a századfordulós író történetében a hősök? A Barrabás azt mutatja meg, hogy legtöbben képtelenek tanulni a korábbi tévedésükből, inkább felejtenek. Hogy sokan rendre a gonoszat választják a jóság helyett, bár egyéni életében mindenki a jóra törekszik. A düh és elégedetlenség éppúgy ebben a történetben is benne van, mint a másikhoz tartozás vágya, mint a szeretet ereje és az olvasás hatalma.

Indulhat a tánc!

A tizenöt novellában megjelenik hangsúlyosan a néptánc, megjelenik Szeged, a szerző egyik otthona, ahol bölcsészdiplomát szerzett, megjelenik a júniusi tikkasztó hőség A csók című szövegben, és megjelennek a rokonok is. Mondanám, hogy a legfontosabbat utoljára hagytam, de ez csak félig igaz. A kötet címe azonos az utolsó novella címével –  Rokonok, és természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez azonos Móricz Zsigmond majdnem 90 éve megjelent nagyregényének címével. Rokonok nehéz és ismerős helyzetekben – ilyen itt a locsolkodás és Toncsika, Feri bácsi, Era és a többiek a novellában kimerevített délutánja. Ebben a szövegben, mint a többi tizennégyben összefoglalva megvan, amitől szeretem ezt a könyvet: egyszerű mondatok, kapcsolódások, van bennük élet, megdobban a szív, egyszóval indulhat a tánc!

Pál Sándor Attila: Rokonok, Magvető Kiadó, 2021

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Az egyik legfelkapottabb izlandi tehetség, Víkingur Ólafsson Budapesten izland

Az egyik legfelkapottabb izlandi tehetség, Víkingur Ólafsson Budapesten