Egy új Csányi Vilmos-kötet mindig ünnep. Az etológus, író évtizedek óta mutatja meg nekünk a világot, amelyben élünk. Védjegye, hogy közérthető stílusban beszél viselkedéstanról, evolúcióról, és egy halandó ember kíváncsiságával térképezi fel a kultúránkat, a hiedelmeinket. Új, összegző könyve, a Kíváncsiságom története is épp ilyen munka, és utolsó mondata is ezt igazolja: „A kíváncsiság adja az életem értelmét.”
Zebulontól Jeromosig és az emberig
Lenyűgöző könyv, amely 17 fejezeten át enged bepillantást Csányi életébe: megismerhetjük a kíváncsi, különlegesen jó megfigyelési készséggel rendelkező kisfiút, a kémia csodavilága iránt érdeklődő kiskamaszt, de beleláthatunk emberi kapcsolataiba és szakmája alakulásába is. Mindezeken keresztül a világ kialakulását is tanulmányozhatjuk. Nemcsak a DNS-től a fehérjeanalízisen át a halakig terjedő, de a majmokra, a kutyákra és az emberekre irányuló kutatásait – és ezek eredményeit – is sorra veszi. Továbbá kedves történeteket is kapunk, és ezektől válik igazán szerethetővé a könyv: itt van például Zebulon, a kivételes hal, akit annak idején az etológus megmentett, újraélesztett, és húsz évig a volt a „barátja”. Ha jól emlékszem, őt a papámmal mi is láthattuk a régi családi összejöveteleken, a hatalmas akváriumában. És fény derül annak az elhíresült mondatnak a hátterére is, hogy „a kutyák szőrös gyerekek”. Csányi ír a mesterséges intelligenciáról, a teremtésről és az evolúcióról, az emberi közösségekről, nyelvekről és hiedelmekről is – mindarról, ami összekapcsol bennünket, és amikért ma már küzdenünk kell, mert kiveszőben vannak. Az író társául fogadja olvasóját – bemutat, magyaráz neki –, és leginkább mesél. Mesél életről és tudományról, állatokról és emberekről. Mesél a világról, amelyben élünk.
Egy különleges karrier története
Csányi Vilmos picit mindig is különc volt. Bár vegyészmérnöknek tanult, érdekelte a biológia, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetébe kerülve közel került a biokémiához. Karrierjének egy-egy mérföldkövéhez nem a megszokott módon ért el, és az az érzésem, kicsit mintha mindig szálka lett volna sok tudós szemében. Ő ezzel nemtörődve ment előre, ment a maga útján, és mindig lettek társai, támogatói, akik hittek benne, és akikkel együtt alkothatott, kutathatott. Ennek az életnek, Csányi munkájának a kulcsa a tudás, a kíváncsiság és a szabadság is – erről szól ez a kötet.
Csányi mindig az élet értelmét kereste – hasonlóan, ahogy Madách Az ember tragédiájában, vagy Huxley a Szép új világban. Mennyire kilátástalan a jövő, mennyire megismerhető a világ, és mi az élet értelme? Habár létezik kulturális evolúció, képesek leszünk a világ működésének megértésére? Talán a válasz, a megoldás éppen a kíváncsiság, és a hűség ahhoz a világhoz, amelyben élünk. A Kíváncsiságom története mindannyiunk története, és miközben felfedezzük a múltunkat, elgondolkodhatunk azon, hogy milyen élhető és megvalósítható céljaink legyenek a fennmaradáshoz.
