Belátom, tényleg jogos egy kicsit a barátaim magasra felhúzott szemöldöke, amikor túlzott áhitattal beszélek egy GOMBÁKRÓL szóló dokumentumfilmről. De az a helyzet, hogy régen láttam ennyire gyönyörű, érthető és csak annyira hatásvadász filmet, amennyire az a Netflix-univerzumban feltétlenül szükséges, így folyamatosan azt éreztem, másoknak is látniuk kell.
Átlagos halandóként nemigen gondolkoztam el eddig azon, hogy a gombák milyen iszonyatosan fontos szerepet játszanak a világunk felépítésében. Azt persze egyre többet hallani, hogy a gyomrunk a második agyunk, illetve hogy a fák sokkal intelligensebben kommunikálnak egymással, mint azt először gondolnánk, de eddig nem állt össze a kép, hogy ez hogyan is van kapcsolatban a gombákkal.
A Netflix dokuja eszméletlenül gyönyörűen fényképezve, time-lapse videók segítségével mutatja be, hogy a micélium, azaz a gombák sejtfonalainak összessége miért tekinthető a Föld gyomrának. A dokusorozat a lehető legérthetőbben, személyes sztorikkal tűzdelve tár fel elénk egy olyan világot, amibe eddig a kutatókon kívül néhány elvakult gombaőrült (igen, ilyenek is vannak) nyerhetett csak betekintést.
Őszintén megvallva, az elvakult gombaőrület szele engem is megcsapott a film nézése közben, úgy éreztem, erről még olvasni, hallani szeretnék mélyebben is, de minimum megindulni gombászni valamelyik közeli erdőbe, ugyanis a filmben elhangzik a bűvös mondat: nem kell távoli, egzotikus tájakra menni elképesztő fajtákért, a lábunk alatt mindenhol ott a gombák varázslatos világa.
Amellett, hogy különleges gombafajtákkal – sötétben világító, maga köré hálót fonó, felhőt eregető, szivacsszerű – nyűgöz le minket végig a film, a konkrétumok szintjétől eljutunk néhány globális, már-már filozofikus következtetésig is.
A gombák bontják le az életük végén az anyagokat, így lehetővé teszik a természet körforgását, bennük van az új élet születésének lehetősége is. Egyrészről nagyon felkavaró látni a képernyőn az elmúlást felgyorsított felvételeken, ahogy a halott tetemeket, az elszáradt növényeket betemeti a gomba, majd a földdel lesz egyenlő az egykori élet, másrészről viszont van valami hihetetlenül megnyugtató is abban, ahogy szép lassan a film alatt megértjük: ez a bomlás a feltétele az új élet születésének is.
Ráadásul a filmből az is kiderül, hogy a micéliumból egy komplex, titkos univerzum működik a lábunk alatt: a gombák sejtfonalai az internethez vagy az emberi testben lévő idegpályákhoz hasonló módon állandó összeköttetésben vannak, és képesek kommunikálni egymással.
Sőt, van egy olyan tudományos elmélet is, ami szerint az emberré válás folyamatában a pszichedelikus hatású gombák kulcsszerepet játszhattak, ugyanis a szinesztéziás gondolkodás fejlődését idézhette elő a hallucinogén gombák fogyasztása, azaz az emberi nyelv kialakulásának előfeltétele is ez lehetett. Persze ez egy elmélet, az viszont a film megnézése után biztos, hogy a gombapaprikás csak a legkisebb része annak, amiért ezeket a se nem állat, se nem növény lényeket tisztelnünk és ismernünk érdemes.
Úgy tűnik, nemcsak az evolúció és a történelem során játszottak kardinális szerepet a gombák, de ők a jövő megmentői is. Hihetetlen diverzitásuk és a bennük rejlő kiaknázatlan lehetőségek még sokat fognak segíteni az emberiségnek. Például egyre jobb eredményekkel használják klinikai terápiák részeként a hallucinogén gombákat olyan népbetegségek során, mint a daganatos megbetegedések vagy a depresszió. Egyes gombafajták még a kőolajlebontásra is alkalmasak, így a globális felmelegedés kezelésében is kulcsszerepük lehet. De ez nem minden. Ha egyszer, a távoli jövőben megszűnne az emberiség, a gombák akkor is lesznek, így új élet is lesz. Klímaszorongóként mostanában sok nehéz pillanaton segített át ez a gondolat.
