Elég pörgős tavalyi év van mögöttem, és jelenleg úgy néz ki, az idei év sem lesz sokkal nyugisabb. Nem tudom, ki hogy van vele, de megesik, hogy olyan sok dologra kell figyelni egyszerre a mindennapok során, hogy időnként úgy érzem, az agyam egy 20 sávos autópálya, amin sosincs forgalommentes időszak. Nem nagy dolgokra gondolok: a befizettem a csekket, bejelentettem a gyereket az orvoshoz, kellene új papucs, mit fogok főzni ma típusú kérdésekre és feladatokra – ja és persze mellette ott van még a napi munka. Néha jó lenne egy gombbal 5 percre kikapcsolni az agyam, hogy csend legyen és nyugalom. Persze mindfullness, meditáció meg jóga… – de van, amikor napközben mindezekre nincs idő, és csak egy rövid pihenőre lenne szükségünk.
Shunmyo Masuno Zen – Az egyszerű élet művészete című csodásan illusztrált könyve éppen jókor került a kezembe. Az alcím szerint: 100 zen gyakorlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért. Shunmyo Masuno egy 450 éves zen buddhista templom főpapja Japánban, és díjnyertes zen kerttervező, aki világszerte kap megbízásokat, ráadásul Japán egyik vezető művészeti iskolájában környezettervezést tanít. Számos egyetemen adott már elő, például a Harvard dizájn-továbbképző szakán.
A kisebb méretű könyv elméletek helyett praktikus, egyszerű gyakorlatokat tartalmaz: Masuno tanácsaival apró lépésekben, finoman hangolja át a gondolkodásunkat. Ami igazán megfogott benne, az az alapfelvetés: ha a világot nem tudjuk megváltoztatni magunk körül, ha nem minden úgy működik, ahogy mi szeretnénk, akkor önmagunkon kell változtatnunk, és elég apró dolgokkal kezdeni.
Milyen tanácsokat tartalmaz?
Nézd meg egyszer a naplemenetét, keresd meg a kedvenc idézetedet, szánj minden nap néhány percet arra, hogy ne gondolj semmire, evés közben ne figyelj másra, csak az ételre, szabadulj meg a felesleges tárgyaktól… Ha elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen, korábban nem tapasztalt nyugalomban és békességben lehet részünk. Persze a könyvet én azonnal a végén csaptam fel, amiből szeretnénk megosztani veletek egy részt:
100. A legtöbbet hozd ki az életedből
Talán meglepően hangozhat a kérdés, de mégis kinek az élete ez? Akik azonnal rávágják, hogy „Az életem természetesen az enyém”, gondolkodjanak el egy pillanatra. A buddhizmusban a jomyo jelenti az ember elrendelt élettartalmát. Mindegyikünknek saját jomyója van. Attól a pillanattól, hogy megszületünk, életünk hossza meg van határozva. Viszont egyikünk sem tudja, hogy mennyi ez a hossz. Más szóval az, hogy éleünk, azt jelenti, hogy muszáj a legtöbbet kihozni az életből, ami ránk van bízva. Az életet nem azért kaptuk, hogy birtokoljuk – ez egy értékes ajándék, amivel úgy kell bánnunk, mint amit a gondjainkra bíztak. Bármennyi idő adatik meg nekünk, a legnagyobb gondossággal kell vigyáznunk rá, hogy visszaadhassuk. Vannak köztünk olyanok, akik a hosszú élet kegyelmében részesülnek, másoknak talán csak rövid idő adatik. Ez nem igazságos. De a buddhizmus azt tanítja, hogy az élet értékét nem a hosszúságával mérjük.
A könyv könnyen befogadható, rövid részekből áll, így olvashatod egyben, aztán naponta felcsaphatod valahol, hogy egy részt újragondolj, vagy egy feladatot el is végezz benne. Nem hiszem, hogy a lapok varázsszerrel lennének átitatva, de őszintén szólva, és minden pátoszt mellőzve: amint kinyitom a könyvet, béke és nyugalom áraszt el. Nem viccelek! Van benne valami!
Az biztos, hogy hogy mindig a kezem ügyében tartom mostantól.
21. Század Kiadó
