Micsoda szajha, micsoda ribanc… Hogy a gyalázkodás trágárabb formáit most ne is említsük. A nők „leszajházását” évezredek óta használja a patriarchális társadalom egyes nők megszégyenítésére, ám eme jelzőnek nem sok köze van a szexuális aktivitáshoz vagy az erkölcsiséghez, sokkal inkább szól a szerepmegtagadásról és az önrendelkezésről.
Boleyn Anna, avagy a Nagy Szajha
Boleyn Annával kapcsolatban számos téves állítás kering a köztudatban: hogy szexuálisan aktív kamaszévei alatt nagy tapasztalatra tett szert Franciaországban, vagy hogy elcsábította VIII. Henriket, majd a szex megtagadásával kényszerítette arra, hogy vegye őt feleségül.
![AnneBoleynHever | Marie Claire Boleyn Anna Hever kastélyában őrzött portréja, festő ismeretlen](https://marieclaire.hu/uploads/2023/12/AnneBoleynHever.jpg)
Boleyn Anna Hever kastélyában őrzött portréja, festő ismeretlen
Ezzel szemben az igazság az, hogy Anna kamaszéveit a francia Angoulême-i Margit szolgalátában töltötte, aki híres volt szigorú erkölcseiről (és elkötelezett protestantizmusáról), így aligha tűrt volna bármiféle „szexuális tapasztalatszerzést”. Továbbá Anna olyannyira nem csábította el VIII. Henriket, hogy amikor a király szemet vetett rá – pontosabban megszállottan üldözni kezdte -, a családja heveri birtokára menekült, és másfél éven át megtagadta, hogy visszatérjen az udvarba. Tévedés az is, hogy Henrik miatta vált el: a király már 1522 táján arra utasította embereit, vizsgálják meg házassága érvénytelenítésének lehetőségeit, miközben Annának csak négy évvel később kezdett udvarolni. Sőt, 1527-ben – amikor állítólag Anna már teljesen „megbabonázta” a királyt – Henrik puhatolózni kezdett, hogy a francia királyné testvére, René hercegnő, esetleg szóba jöhetne-e, mint új feleség. Azaz Henrik mindenképp elvált volna Aragóniai Katalintól és szakított volna a pápával. És hogy Anna miért mondott végül igent a lánykérésre? A vallás miatt. Anna ugyanis – korábbi úrnőjéhez, Margithoz hasonlóan – aktív híve volt a reformációnak és feladatának tekintette annak terjesztését, amit királynéként tehetett meg a leghathatósabban (szinte bizonyos, hogy ő adta át Henriknek Tyndale angolra fordított Bibliáját és más reformátorok könyveit, hisz kivégzése után magánkönyvtárában legalább negyven olyan kötetet találtak, melyek jórészének birtoklása eretnekségnek számított). Vesztét is ez okozta: a kolostorok és szerzetesrendek kisajátításának második hulláma során Anna és Thomas Cromwell kancellár között – noha addig harcostársaknak tekintették magukat vallásuk okán – nézeteltérés támadt a kisajátított vagyon sorsát illetően. Cromwell a korona kincstárába utalta volna azt, míg Anna jótékonysági intézményeket, kórházakat, iskolákat hozott volna létre. Cromwell ezek után nagyon gyorsan meghamisította azokat a bizonyítékokat, melyeket Anna hűtlenségéről a király elé tártak. A lordkancellár – ahogyan az udvar férfi tagjai – ugyanis nem tűrhették, hogy egy asszony beleszóljon az államügyekbe. Boleyn Annának ugyanis ez volt az egyetlen „bűne”: mindig karakán módon kifejezte véleményét és nem testesítette meg az alávetett feleség eszményét. Bírái előtt maga is egy bűnt vallott be, hogy „nem maradt a helyén”.
Theodóra: prostituáltból császárné?
Ha néha fel is kapják Theodóra bizánci császárné nevét, akkor a róla szóló beszámolók jobbára olyan címeket kapnak, mint például: “A prostituáltból császárné” vagy “Bordélyból a trónig”, jelezve a meredek karrierutat, amit az asszony bejárt. Csakhogy azt, hogy Theodóra prostituált lett volna, lényegében egyetlen ember állítja: Kaiszareiai Prokópiosz, aki gyűlölte mind Theodórát, mind a férjét, I. Justinianus császárt. Utóbbi uralmáról például azt írta, hogy az szerinte rosszabb a pestisnél is, mert a pestist még túlélheti az ember, de Justinianus uralkodásába mindenki belehal.
![1200px-Meister_von_San_Vitale_in_Ravenna_006 | Marie Claire Theodóra és kísérete a ravennai mozaikokon 550 körül](https://marieclaire.hu/uploads/2023/12/1200px-Meister_von_San_Vitale_in_Ravenna_006.jpg)
Theodóra és kísérete a ravennai mozaikokon 550 körül
Nyilvánvaló elfogultsága dacára az utókor kritika nélkül elfogadta Prokópiosz állításait, holott Theodóra valódi „bűne” nem más volt, minthogy férje sokat adott a véleményére és leveleiben csak úgy nevezte, „társam az uralkodásban”. Valószínűleg az ő hatására kerültek bele Jusztiniánusz törvényhozó programjába olyan intézkedések, melyek a nők jogait, érdekeit védték: megtiltotta például, hogy fiatal lányokat szex-rabszolgának adjanak el bordélyoknak és bizonyos esetekben lehetővé tette, hogy válásnál a gyermekek az anyjuk mellett maradhassanak. Története így hasonló Boleyn Annáéhoz: a patriarchális társadalom (és Prokópiosz) azt a nőt, aki politikai hatalomra tesz szert veszélyes példának tartotta, akit el kell lehetetleníteni. Például azzal, hogy azt terjesztik róla, annak idején prostituált volt.
Szép Heléna: csalfa nő helyett nagy hatalmú papnő
Szép Heléna történetét röviden mindenki ismeri: ő egy veszedelmesen gyönyörű spártai asszony volt, aki miatt kitört a trójai háború, aki romlást hozott a férfiakra, aki miatt ezrek vesztek oda. Ez a történet véletlenül sem úgy hangzik, hogy „Parisz, az elkényeztetett királyfi, aki miatt kitört a trójai háború”, vagy „Parisz, aki veszedelmet hozott a saját hazájára”, vagy „Parisz, aki miatt legyilkolták a saját népét”. Pedig ez ugyanannak a történetnek a két oldala, csak hát, ahol egy nőt vagy egy nő szexuális vonzerejét hibáztatni lehet háborúk kitöréséért, halálért, férfiak rossz döntéséért, akkor ott a történetírás meg is teszi. Pedig Szép Helénáról számos ókori szerző megemlékezik (Homérosz Hérodotosz, Euripidész, Vergilius, Szapphó stb.) történetét azonban korántsem egységesen mesélik el.
![Helen_of_Troy | Marie Claire Trójai Heléna Eveleyn de Morgan festményén, 1898](https://marieclaire.hu/uploads/2023/12/Helen_of_Troy-scaled.jpg)
Trójai Heléna Eveleyn de Morgan festményén, 1898
Még leghíresebb forrásai, az Iliász és az Odüsszeia sem értenek egyet Heléna – mondjuk úgy – megítélésében. Egyes változatokban Heléna önszántából hagyja el férjét és „szabadítja a veszedelmet” Trójára, más változatokban erőszakkal vitték el, megint máshol apja maga adta oda Parisznak egy trójai szövetség reményében, megint máshol ártatlan báb az istenek kezében. A legérdekesebb azonban egy korabeli ismeretlen költő műve, a Heléna gyászdala. Ebben Heléna nemhogy nem akart Menelaosszal menni, de a trójai háború során végig utána kesereg, és miután újra egymásra találtak, halála után így gyászolja őt: „Én kegyes hitvesem, legdrágább nekem, ki szerettél…” Egyébként történészek egy új generációja úgy tartja, nemcsak a háború alapja volt valós esemény, hanem Heléna alakját is valós személy ihlette. A mükénéi civilizációban (melyből Heléna is származott) a nőknek, főként a királyi család asszonyainak komoly feladat jutott a vallásban és az istenekkel való kapcsolattartásban. Ez alapján Heléna, mint hercegnő egyben egy olyan papnő lehetett, akinek külső tulajdonságaihoz – feltűnő szépség, a Peloponnészoszi-félszigeten ritkának számító fehér bőr és szőke haj – mágikus erőket társítottak.
Marie Antoinette: a történelem (és az angolok?) áldozata
Modern történészek egyetértenek abban, hogy Marie Antoinette – vagy ahogyan a korabeli pamfletírók nevezték az „osztrák szajha” – a legtovább ható karaktergyilkosság áldozata a történelemben. A három legismertebb vád, amivel a francia királynét, az osztrák szajhát kora és az utókora illette: a szociális érzéketlenség, a féktelen költekezés, valamint a kicsapongó szexualitás. Hosszan lehetne cáfolni az első vádakat is, hanem ami szexuális szabadosságát, leszbikusságát és a nevével kapcsolatban emlegetett orgiákat illeti, nos talán ezek a leglégbőlkapottabbak. Egyrészt, Marie Antoinette nem volt oda a szexért. XVI. Lajos meddő próbálkozásai házasságuk elhálására, annak közbeszéd tárgyát képező kudarca, a megaláztatás bizonyára hamar elvették kíváncsiságát a szexuális élet szépségei iránt. Ezt megerősíti udvarhölgyének, Madame Campannak a vallomása is, aki azt mondta, hogy úrnője testi területen való félszegsége rendkívüli, illetve II. József is, aki fivérének azt írta húgukról, hogy szemérmessége „sértetlen, sőt szigorú”.
![marie-antoinette_1960641 | Marie Claire Marie Antoinette portréja Elisabeth Vigée-Lebrun után](https://marieclaire.hu/uploads/2023/12/marie-antoinette_1960641-scaled.jpg)
Marie Antoinette portréja Elisabeth Vigée-Lebrun után
Az egyetlen személy, aki bírhatta a királyné kegyeit, az Axel von Fersen gróf volt, 1783 és 1787 között, ami után – Antonia Fraser, Marie Antoinette életének egyik legelfogulatlanabb krónikása szerint – plátói viszonyt ápoltak. Meg kell jegyezni: XVI. Lajos minden bizonnyal tudott a viszonyról, de sosem ellenezte, sőt kedvelte a grófot, akinek talán hálás is volt, hogy olyan romantikus rajongással veszi körbe feleségét, amire az ő prózai lelke nem lenne képes. Érdekes, hogy a királynét épp Fersennel nem hozták soha hírbe, összeboronálták azonban számos képtelen szeretővel, köztük a saját sógorával is. De honnan erednek akkor eme vad feltételezések? Egy történész, egy bizonyos Simon Burrows, a leedsi egyetem professzora úgy találta, hogy lényegében csakis angol nyerészkedők egy csoportja tehető felelőssé Maria Antoinette nevének besározásáért. Ő ugyanis bizonyítékokat talált arra vonatkozóan, hogy angol földön zsarolók egy csoportja Marie Antoinette-et obszcén helyzetekben ábrázoló röpiratokat küldözgetett a francia udvarba azzal, hogy ha nem fizetnek nekik, tömegével kezdik őket terjeszteni Franciaországban. A király pedig fizetett, ellenben egy-egy példányt megtartottak bizonyítékként a mondott pamfletekből, amiket a Bastille-ban tartottak, ahol annak elfoglalásakor forradalmárok rábukkantak a firkálmányokra, s innentől kezdve nem volt más dolguk, mint sokszorosítani és terjeszteni azokat. Ez lehet egyik oka annak, hogy a forradalom kitörése után rohamos mértékben nőtt azon trágár rajzok és iratok száma, melyek Marie Antoinette-et szapulták, s melyek egyre vadabb rágalmakkal álltak elő.
Fotó: Wikipédia, National Gallery of Art
![angelina-jolie | Marie Claire Angelina Jolie](https://marieclaire.hu/uploads/2022/10/gettyimages-488797601-480x343.jpg)