A napokban volt az új album, Az egymáshoz rövid az út bemutatója az Akvárium Klubban. Hogy sikerült?
Nagyon jól. Úgy érzem, fontos, hogy olyan emberekkel szövetkezzünk, akik nem lehúznak, hanem hozzátesznek a saját pozitív energiánkhoz akár művészeti, akár emberi szempontokból. Palkovits Edinával dolgoztunk a látványon, nagyon szépen sikerült a közös vízió, amit elképzeltünk. A közönség is alig akarta elengedni a végén a koncertet, annyira katartikus volt.
Mi történt a Magashegyi Undergrounddal az elmúlt hét évben?
Három évvel ezelőtt kiadtunk egy különálló lemezt, a Titkos életemet, ami Tóth Krisztina kortárs költőnő verseire épül. A Covid-időszak nálunk is beköszöntött, de azóta volt egy kreatív, koncertezős utunk, és most érezzük azt, hogy igazán visszacsöppentünk a Magashegyi Underground medrébe és a közös magba.
Változtatott a munkásságotokon ez az időszak?
Változtatott is és nem is. Az új lemeznél teljesen visszatértünk a gyökerekhez, azzal a tapasztalati úttal a hátunk mögött, ami eltelt ebben az időszakban. Több mint 15 éves a zenekar, és most úgy jutottunk vissza a kezdeti stációba, hogy ugyanaz az alkotói közösség gyűlt össze, akikkel az első lemezt készítettük. Gyakorlatilag a mostani tudásunkat dobtuk bele a régi közös többszörösbe.
A kislányod is megszületett ebben az időszakban. Hogyan formálta a művészetedet az anyaság?
Mérhetetlenül nagy tapasztalat számomra a kislányommal megtett út. A kisgyermekem, Zsolna már három és fél éves. Úgy érzem, hogy egy hatalmas érzékenységre, sebezhetőségre és ugyanakkor egy brutálisan nagy erőre tettem szert, ami a hangomon is hallatszik, és amit energetikai szinten is érzek.
Mi inspirálta az új album dalait?
A nyári körforgásban, a turnék közepén döntöttük el, hogy elkészítjük a lemezt és be is fejezzük decemberre. Olyan alkotói sodrásba kerültünk Fodor Máriusszal, Tariska Szabolccsal, Toldi Miklóssal és Fűrész Gáborral, hogy a mostani lemezen kívül gyakorlatilag a következő alapjait is leraktuk.
Azt terveztük, hogy egy optimista és másokat is felemelő lemezt készítünk, ehhez próbáltuk magunkat tartani a munkálatok alatt. Azt gondolom, hogy a legerősebb inspiráció az volt, hogy ennek az öt embernek a szinergiája egy nagyon különleges vibe-ot ad a lemeznek. Nagyon szeretem és nagyon éltem, amikor csináltuk, és most is.
A lemez címadó dala, az Egymáshoz rövid az út klipjében angyalként szerepelsz. Miért ezt a szimbólumot választottátok?
A Lemezkarc című dalban úgy fogalmaz az elbeszélő – aki én vagyok -, hogy „egemről lehulltunk”. Ez a mondat adta az ötletet, hogy miért ne eshetne le egy angyal a Földre, aki annyira meg tudja szeretni az itteni létet, hogy sorsközösséget vállal az emberekkel, és a gyönyörű, gyötrelmes emberi utat akarja bejárni az éteri, angyali helyett. Ezt sokan, sokszor feldolgozták. Kedvenc filmünk, a Berlin felett az ég képi világa és szövegköltészete is erről szól.
A klipet Szilágyi Fanni és Rónai Domonkos készítették, akikhez azért tértünk vissza, mert ők rendezték nekünk hajdan az Árnyékok klipjét, amit nagyon sokan szerettek, beleértve minket is. Ezzel is vissza akartunk egy kicsit nyúlni a kezdetekhez és azokhoz az emberekhez, akikkel ott találkoztunk. Az volt a közös víziónk, hogy megjelenik egy angyal a Földön és megérzi az emberi magányt, ezért elkezdi keresni a többi angyalt. Egy jelmezes buliban köt ki, ahol az emberek leveszik az angyalszárnyaikat, kivéve őt, aki igazi angyal.
Bocskor Bíborka
Többször is említetted, hogy vissza akartatok nyúlni a kezdetekhez. Úgy éreztétek, hogy eltávolodtatok a Magashegyi Underground esszenciájától, vagy esetleg más oka volt annak, hogy ebbe az irányba fordultatok?
Már a legelején úgy határoztuk meg, hogy nem akarjuk behatárolni magunkat – ezért Magashegyi és Underground együtt, hogy egy nagy játszótér legyen számunkra. Úgy éreztük, hogy őszintén és spontán megyünk arra, amerre lépni vágyunk. Ezt a szabadságot bejártuk, de az ember életében eljön az a pillanat, amikor vissza akar kerülni az alapállásba, meg akarja keresni azt, amiből eredt, amiből elindult.
Az album megjelenése kapcsán úgy fogalmaztál, ki kell mondani, hogy fontos szeretnünk önmagunkat, bár ez sokáig tabu volt számodra. Miért érzed azt, hogy most jött el az ideje?
Szerintem olyan mintákat kaptunk, hogy erről nem illik beszélni. Van egy csomó instant elképzelés a szeretetről, de az enyém egy sokkal mélyebb önszeretetről szól: egy sokkal mélyebb gyengédségről önmagunkkal szemben, hogy tényleg oda szabad fordulni a saját munkánkhoz, lényünkhöz is. Meg lehet szeretgetni és el lehet mondani neki, hogy szeretjük. Lehet, hogy bennem az anyaság nyitotta ki ezt a fiókot, hiszen miért ne kezelhetnénk önmagunkat és a saját produktumunkat is úgy, mint a gyermekünket?
Fotó: Oleg Borisuk
