A kortárs női festők vitathatatlanul kiemelkednek a művészeti szcénában, új, izgalmas perspektívát tárnak elénk. Friss és innovatív módon közelítik meg a képzőművészet sokszor értelmezhetetlennek tűnő világát, miközben abban is különböznek elődjeiktől, hogy bátran vállalják a festészet terápiás hatását. Élettapasztalataik színek és formák képeiben elevenednek fel a vásznon, de történeteik nem csupán önmagukról szólnak. Ha ma belépünk egy modern galériába vagy végig sétálunk egy kortárs tárlaton, úgy érezzük, mintha saját valóságunk nézne velünk farkasszemet. A festmény tükör lett, amely torzítás nélkül ábrázolja a legkeserűbb és legboldogabb pillanatokat. Ezt a tükröt pedig olyan magyar nők tartják előttünk, akikről még sokat fogunk hallani. Íme, egy lista azokról a meghatározó magyar művésznőkről, akiknek a képei óhatatlanul megszólítanak minket, magyar nőket.
A nők jövője a vásznon – Horváth Lóczi Judit
Horváth Lóczi Judit festőművész
A filozófia szerint vannak kérdések, amelyek minden időben fontosak, ilyen a nehéz élethelyzet, a gazdasági körülmények, az egészség és a világvége – vagy ha jobban tetszik, a halál. Ezek olyan örökzöld témakörök, amelyet végtelen szempontból megközelített már az emberiség, legyen szó tudományról, spirituális, hétköznapi párbeszédről vagy a művészet nyelvéről. Utóbbi képviselője, Horváth Lóczi Judit pedig lenyűgöző eredetiséggel beszél minderről. Geometrikus elemekkel dolgozó alkotásain saját megküzdési stratégiáit is látjuk. Immár egy évtizede kísérletezik saját érzésvilágával, ezzel pedig mindenki számára bebizonyítja, hogy a művészeti alkotás akkor lesz igazán értékes, ha magából a művészből táplálkozik. A boldog pillanatoktól a szomorúig számos hétköznapi helyzetet láthatunk festményein. Méghozzá geometrikus elemekbe ágyazva, amelyeket még izgalmasabbá tesznek a formák, ugyanis Horváth Lóczi Judit bátran elhagyja a vásznat, hogy háromdimenziós alakzataival elkápráztassa a közönséget. Ahogy végignézünk alkotásain, összemosódnak a terek, nem tudjuk, hogy két- vagy háromdimenziós tárgyakat látunk. Horváth Lóczi Judit művei becsapják az emberi agyat, de a szívet nem tudják, a színek és formák játéka érzelmeket vált ki belőlünk. Legutóbbi kiállítása, a Hasonló történetek például az anyasággal kapcsolatos érzéseket tárja elénk a félelmektől a kérdéseken keresztül az anyai identitásig. A művész hét alkotását bemutató tárlat saját anyai tapasztalataiból indul, mégis minden nő megtalálja benne saját gondolatait, akkor is, ha még nem szült, akkor is, ha már több gyermeknek adott életet és akkor is, ha nem vágyik anyaságra. A kortárs festő így segít nekünk nőknek, finoman és színesen festi le érzéseinket, amelyekkel talán mindannyian könnyebben megküzdünk, ha megértjük, hogy minden alkotás mögött egy múló érzés van. Mert a félelem, a szorongás és a kétségbeesettség nem állandó. Hát ezért olyan fontos Horváth Lóczi Judit művészete, akinek munkái szentendrei műtermében várják az érdeklődőket.
Pimasz romantika – Cserbik Rita
Cserbik Rita festőművész
Cserbik Rita nevét először egy táskakollekció kapcsán hallotta a közönség, majd sokan az egyedi telefontokokkal kezdték azonosítani egy másik együttműködés után. Pedig valójában hosszú évek óta ott szerepel a női absztrakt expresszionista festőművészek között, méghozzá kiemelkedő helyen. A fiatal lány 11 éves korában határozott céllal járt különórákra, tudta, hogy művészettel akar foglalkozni, és ennek megfelelően halad lépésről lépésre egészen napjainkig, amikor is a januárban zárt ÚGYFEST kiállítás és performansza felkeltette a közönség érdeklődését. Művészete valósággal szárnyakra kapott, és ennek éppen itt volt az ideje. Jackson Pollock festményekre emlékeztető alkotásai pimaszul néznek vissza ránk. Amikor meglátunk egy Cserbik Rita-képet, elsőre csupán a színek és a rendezetlen formák izgalmas játékára gondolunk, de ha egy kicsit tovább nézzük a festményt, akkor egy új valóságban találjuk magunkat. Ahogy a legtöbb kortárs, úgy Cserbik Rita is megragadja a lehetőséget, hogy reagáljon az aktuális trendekre. Képei olyanok, akár egy alkalom a pszichológus kanapéján, kezdetben idegen, átláthatatlan, majd egyre világosabbá válik, hogy hová vezetnek az összegabalyodott szálak. A művésznő nemcsak a problémákra koncentrál, hanem a megoldásokra is. Mint mondja, az absztrakt képek másképp láttatják a valóságot, a dolgok mélyére mennek és a lényegi pontot keresik. A nonfiguratív jellegnek hála ez a mélység bárkié lehet, akár a sajátunk is. Megismerni ezeket a festményeket olyan, akár egy önismereti munka, türelemre int, de cserébe megnyugvást ad. Hab a tortán, hogy a képekben lévő önmagunkat táskákon vagy telefontokokon is viszont láthatjuk, köszönhetően Cserbik Rita együttműködéseinek. De mi keresnivalója a művészetnek a hétköznapi tárgyak világában? A fiatal művésznő erre is válaszol, a kortárs alkotók kooperációi semmit sem vesznek el a művészeti értékből, ha például egy telefon hátuljára kerül egy absztrakt. Éppen ellenkezőleg, az új „keret” új közönséget teremt az alkotásnak. Nézzünk a színek mélyére, hogy felfedezzük a dolgok lényegét.
Kritikus önreflexió – Soós Nóra
Soós Nóra festőművész
Több mint 25 éves szakmai tapasztalattal a háta mögött Soós Nóra számtalanszor bebizonyította, hogy a festőművészet nélkül nem érdemes élni. Ha azt mondjuk, hogy egy kép olyan, akár egy tükör, akkor Soós Nóra alkotásaira gondolunk. A modern művésznő képein a kor sajátosságai mellett (élénk színek, vibráló formák) figurákat is látunk, embereket, állatokat vagy éppen tárgyakat, bármit, amivel a mindennapokban találkozhatunk. Megjelennek tekintetek és mozdulatok, amelyek valahol mind ugyanazt az érzést hangosítják fel: zajban élünk. Szüntelen mozgásban, töménytelen feladat és inger között, amelyben mindig egyetlen személy számít, én. Soós Nóra eszköztárában is fontos az önreflexió, csakhogy társaival szemben sokkal kritikusabb. Festményei által felelevenedik a szomorú valóság, amelyben a mai embernek nem számít semmi és senki, egyedül saját maga. Lesütött szemek, önmagukat középpontba helyező alakok, elhatalmasodó ego. Amikor végignézünk egy Soós Nóra-tárlaton, húsbavágó a felismerés, hogy valóban elfeledkezünk másokról. Az alkotó kíméletlen őszinteséget sugalló képei többek között olyan galériákban is helyet kaptak eddig, mint az országban legnagyobb Virág Judit Galéria vagy a Franciaországban található Párizsi Magyar Intézet. Bár minden alkotása azt a reális valóságot tárja elénk, amelyről nem szívesen hallunk, mint az énközpontúság hátulütői, az elnyomó politikai hatalmak vagy a ránk nehezedő társadalmi zaj, mégis van bennük valami, ami miatt egyenként beleszerethetünk ezekbe az őszinte ábrázolásokba. A művészet feladata, hogy kifejezze azt, ami eddig csupán érzések szintjén létezett, a művészé pedig az, hogy elénk tárja, és ebben Soós Nóra élen jár. A művésznő újabb alkotásai egy kollaborációnak hála limitált példányszámban füzet formában is elérhetők, ezzel is kifejezve a modern művészet egyik sajátosságát: a képek nemcsak a falra akasztva kelthetnek bennünk érzéseket.
Ezért szeretjük
Három művész, három történet, három stílus. Mégis van valami, ami közös bennük, segítenek eligazodni az élet szívszorító pillanatai és eufórikus örömei között, festményeik által magunk előtt látjuk a múltat, a jelent és a jövőt. Ezért van szükség a munkájukra, hogy felismerjük és elismerjük a múló érzések sorozatát anélkül, hogy belegabalyodnánk.
Fotó: Egressy Orsolya, Hart Csaba, Bazánth Ivona
