Tudod, hol találkoztam veled legutóbb? A hangod jött velem szembe a The Offer (Az ajánlat) című amerikai sorozatban, ahol Francis Ford Coppolát szinkronizáltad. Irtó jól állt neked!
Végre valaki! Nem láttam még, de örülök, hogy tetszett. Nikodém Zsigmond szinkronrendezővel sokat dolgoztunk rajta. Általában nagydarab, 40-50 éves afroamerikai figurákat szoktam szinkronizálni, de Coppolát egész más alkatú színész játszotta: Dan Fogler, akit először a Legendás állatokban láttam. Életemben nem adtam a hangom ilyen karakternek, de azt mondták, hogy hasonló az orgánumunk. Sokat járok szinkronstúdiókba, mert szeretem, és könnyen is megy, csak az utazgatás vesz el sok időt két próba között.
A Cicaverzum bársonyos hangú kandúrját is te játszottad. Pontosabban te adtad hozzá a hangod.
’21 nyarán, amikor Till Attila interjút készített velem egy műsorhoz a Ligetben, két felvétel között odajött hozzám Szeleczki Rozi rendező és megkérdezte, benne lennék-e a készülő filmjében. Bármilyen filmet szívesen vállalok, mert ritka és jó lehetőség forgatni. Hozzátette, hogy nem fogok látszódni. Azt hittem, narrációra gondol, de kiderült, hogy ez is egy szerep: én lennék a macska hangja. Amikor elkezdődtek a forgatások, kijártam nézni a macskát, hogy jobban bele tudjam élni magam a karakterbe. Szerintem nagyon jó film lett! Legutóbb a dohányboltban ismerték fel a hangomat a One Piece című animesorozatból. Sose nézem vissza teljesen a filmeket, amelyekben dolgozom, hanem csak beletekerek: meghallgatom, jó lett-e, amit csináltam, mert kevés időm van, nem jut mindenre, ami érdekel. Amire most büszke vagyok, hogy Leonardo Di Caprio Megfojtott virágok című filmjében szinkronizálom az egyik indiánt.
Ha nem ismernélek, abszolút nem ilyen külsőt képzelnék a mély orgánumod mögé. Nem is a klasszikus értelemben vett hősszerelmes figurákat osztják rád, akár a A besúgó című filmről, vagy a Shaxpeare-mosó Rómeójáról beszélünk.
Alapvetően valóban nem vagyok Rómeó, de ebben a konstellációban Bodó Viktornál működik a dolog. Karcosabb szerepek találnak meg, amit nem bánok, de amit régen mondtam: hogy mocskos alakokat szeretnék játszani, mára megváltozott. A Liliom címszerepét másodszorra osztották rám, jóllehet szerintem inkább Ficsúr vagyok, de mit tegyünk, ha a rendezők másként gondolják. Mindkettőt szerettem egyébként. A József és testvéreiben a fiatal József is inkább tenyérbemászó karakter lett általam, nem pedig hős figura. Azt érzem, egyszer el fogom játszani Hamletet, bár nincs szerepálmom. Kis szerepnek is örülök, szívesen játszom alá másoknak, mert akkor nincs akkora feszültség bennem, viszont a nagyokat is boldogan viszem. A három kedvenc darabom a József és testvérei, a Shaxpeare-mosó és a Míg fekszem kiterítve.
Patkós Marci a József és testvéreiben
Jelenleg a Bűn és bűnhődést próbálod, amiben több kisebb szerepet játszol. Mesélsz róluk?
Hetedik alkalommal dolgozom Gáspár Ildikó rendezővel, úgyhogy pontosan ismerem a munkametódusát. A darab kissé emlékeztet a József és testvéreire, nyilván nem olyan biblikus a szövege, de hasonlóan hosszú előadásnak ígérkezik. Ki-be ugrálok a jelenetekből, villanásnyi szerepeket, Lebezjatnyikovot és Mikolajt, a szobafestőt, meg egy-két kapucnis arcot játszom. Remek szövegkönyv, jó csapat és sok tehetséges, tapasztaltabb és újonc gyerekszereplő is csalogatja a publikumot, szóval bízom benne, hogy a többi előadásunkhoz hasonlóan ezt szintén sokan nézik majd. Van az a réteg, aki szereti, ha egy színházi előadás 4 és fél óra hosszat tart. A József és testvérei is ennyi volt, de akkora érdeklődést produkált, hogy 56-szor játszottuk.
Szép széria!
Régebben nem ritkán napi hármat játszottam és meglehetősen szorongtam. Valljuk be, nem tartozom a legterhelhetőbb színészek közé, de a kerek tíz év alatt, amióta az Örkénynél vagyok, mindenféle lehetőséget kaptam. Közben az is megadatott, hogy filmfőszerepet játszhattam, ami egészen a világjárvány elejéig hiányzott a palettámról, de 2020-ban Szentgyörgyi Bálint rendező rám osztotta Száva Zsoltot a A besúgóban. Megéltem, milyen 52 napot forgatni és azt gondolom, akármennyire nehéz, mégis jóval könnyebb, mint színházban játszani, mert ez utóbbi állandó jelenlétet követel. Régen a bizonyítási kényszer miatt féltem a nézőktől, de a járvánnyal eltűnt belőlem ez a szorongás, mert kilazult a színház fogalma. Minden be volt zárva, és amikor újranyitottunk, annak is örült a közönség, hogy bejöhetnek. Manapság megint azt érzem, kitettek vagyunk: megy a verseny, hogy melyik színház milyen előadást csinál, és újból feszültebb lett a helyzet. Én mégis úgy maradtam: már nem félek a színpadtól. Persze lehet, hogy ez a növekvő tapasztalatnak is köszönhető, de a mostani repertoárommal kényelmesen elbírok.
Jelenetek a Kertész utcai Shaxpeare-mosó című darabból
Akkor azért a film közelebb áll hozzád, nem?
Azt szokták mondani: a film a szerető, a színház a feleség. Színház nélkül nem lennék meg, de filmezni is nagyon szeretek, és ha időm engedi, még ingyen is szívesen vállalok diploma- vagy vizsgafilmet, mert jó tanulási lehetőség. Szabadidőmben a barátokkal meg a menyasszonyommal szoktam filmeket nézni. Egyébként reménykedem benne, hogy A besúgónak lesz második évada.
Én is! Gondolom akkor vésted be a neved végképp a nézők szívébe.
Azt nem tudom, de az biztos, hogy két éve, amikor kijött a film, ugrásszerűen megnőtt azoknak a száma, akik azt mondták nekem az utcán, hogy „szia”, pedig nem ismertem őket. Már ezt is megtanultam kedvesen kezelni. Különben be vagyok sózva, mert Baltasar Kormakur felkérte Szentgyörgyi Bálint barátomat, hogy rendezzen vele egy sorozatot Izlandon, amelynek a Trónok harcában Jaime Lannistert megformáló Nikolaj Coster-Waldau lesz a főszereplője. Teljesen kész vagyok, mert ha összejön, április közepén kimegyünk és csinálhatok egy közös fotót Nikolajjal.
Készült egy kétszemélyes zenés verses Petőfi-est is a szerepléseddel.
Borbély Ricsivel csináltuk, aki a matekzsenit játszotta a A besúgóban. Ő énekli, én mondom a költeményeket. Számos színházterem nem telik meg, mert annyira nincs pénze az embereknek és olyan jólesik, hogy a mi estünkre veszik a jegyeket. Az is nagy dolog, ha száz embert érdekel, és azt már jóval meghaladtuk. Többfelé játsszuk és örülök, hogy iskolákba is vihetjük. Ricsinek amúgy is nagy rajongótábora van a zenés színházi múltja miatt, úgyhogy úgy tűnik, ennek van jövője.
Nem tűnsz forradalmár típusnak.
Egyáltalán nem, inkább lusta vagyok, és ez alól kizárólag a színjátszás kivétel. Mivel megélek a munkámból, nem lehet rám bizonyítani a lustaságot. Viszont elkezdtem angolul tanulni, mert cikinek éreztem, hogy meg sem tudok szólalni más nyelven, pedig szoktak tőlem angol nyelvű selftape-et kérni a castingcégek. Sportolni viszont tényleg lusta vagyok, de hamarosan muszáj lesz valamit mozognom. Az is lehet, hogy újrakezdem a bokszolást, amit még A besúgó kedvéért tanultam. A KSI-be jártam, de csak a zsákot ütöttem, fejre nem mentem. Jót tett a kondimnak. Most azzal nyugtatom magam, hogy a színpadon való futkorászás elég, de valljuk be, ez nem igaz.
Árad belőled a szabadság szeretete, de a színházban minimum két főnököd tuti van: egyik az igazgató, másik a rendező.
De ők nem a hagyományos értelemben vett főnökök. Szeretem az Örkényt, nem is tudom magam másik társulatban elképzelni. Tetszik ez a pálya, szívesen csinálok jó előadásokat, élvezem, hogy estére járok dolgozni. Bírom, hogy mindenki ezerrel nyomja, de ha 5 perc szünet van, azonnal megy az ökörködés. Már 33 éves leszek októberben, de még mindig nagy gyereknek érzem magam és reményeim szerint kicsit az is maradok, bár közben sok minden megváltozott bennem. Két évvel ezelőtt meghalt meg az édesapám, azóta azt érzem, nincs veszítenivalóm és a színpadra is kamikázeként megyek fel.
Marci, ha nem színész, akkor mi lennél?
Ha azt veszem, miben vagyok jó és nem lehetnék színész, akkor fogalmam sincs. Testneveléstanár biztosan nem tudnék lenni, mert alkalmatlan vagyok arra, hogy kiabálva biztassak másokat, hogy mozogjanak. Mondjuk, azt el tudnám képzelni, hogy irodalmat tanítok. Akkor is sokat lehetne beszélni és jól ellennénk a gyerekekkel.
Szerző: Gáti Katalin Teodóra Fotó: Horváth Judit
