Kocsis Bence, vagy ahogy talán többen ismerik, OIEE, a rendezvényszervezés mellett zenei projekteken dolgozik, klipet rendez és összművészeti előadásokat álmodik meg. A 2024-es programnaptára is kezd megtelni és még rengeteg terve van az évre a művészetkedvelők számára.
Zenész, producer, rendezvényszervező is vagy. Te hogy definiálnád magad?
Ezzel nekem is meggyűlik a bajom, mert alapvetően egy mindenféle művészeti irány iránt érdeklődő, alkotó embernek tartom magam, de valahogy a kezdetektől ez a szervezési, menedzseri attitűd is társult hozzá, így mindkét oldalt magaménak érzem. Szeretem a kezembe venni az irányítást, hogy az adott projekt kreatívan felépüljön.
Saját zenei projektjeidben minden lépést te koordinálsz?
Dizájn és művészetmenedzsment szakon szereztem mesterdiplomát a MOME-n, és már a suliban a háromszázhatvan fokos menedzsmenttel foglalkoztam, ami azt jelenti, hogy az adott projekt minden aspektusában elmerülsz, és megpróbálod az egészet kézben tartani. Egy ideális világban ezt mondjuk csinálná nyolc ember vagy egy egész csapat, ami persze nem feltétlenül követendő példa.
Hogyan jön létre egy projekt? Mi inspirál?
Úgy gondolkodom kreatívan, hogy a körülményekből indulok ki, nem pedig nulláról álmodok nagyot. Például van egy adott helyszín, egy szereplő, egy ruha, bármi, ami kapaszkodó lehet, és köré találok ki valamit. Így nem érzed azt a végeredményen, hogy egy kompromisszumból született.
Tudatosan kreatív pályára készültél, vagy idővel sodort erre az élet?
A Kodályba jártam általános iskolába, ének-zene tagozatra, és fel voltam mentve énekből. A gimiben jött az éneklés, énekes-dalszerzőként kezdtem el tevékenykedni. Igazából az éneklés volt, amihez a legkevésbé kellett volna közöm legyen, így nem is ment ösztönösen. Egy szokásos gimis zenekarban voltam, először gitároztam, aztán mondták, hogy miért nem énekelek… Végül elmentem tanárhoz, kicsit felfejlődött a tudásom és eljutott egy normálisabb szintre. Olyan tehetségem, ami kiemelkedő lett volna, nem igazán volt. Rajzoltam. Az édesapám még edzett is rá, adott nekem kreatív feladatokat, amit nagyon szerettem. Kaptam egy papíron absztrakt vonalakat, formákat és azokat kellett más színű tollal kiegészíteni jelenetekké, hogy értelmet kapjanak. Valójában ez a fajta metódus az, amit használok mindenhol az életemben. Látok egy részletet, és köré tudom álmodni a klipet, a programot.
A kreatívkodás mellett a realitás talaján kell maradni néha.
Természetesen a megélhetési szempontok is szerepet játszanak, de igyekszem. Például a Pontoonon, ami a második otthonom már hat éve, kialakítottam egy élőzenei jamet, ami kinőtte magát. Kulturális értéke és közegteremtő hatása lett. Új előadókat lehet megismerni olyan helyzetben, ami csak egyszer történik meg, ami nagyon izgalmassá teszi az eseményt. Évek óta vagyok élőzenei programszervező és nagyon élvezem, hogy ezeken a helyeken lehet kapcsolódni magával a zenei vagy kulturális szcénával, vagy még akár hatással is lehet lenni rá. Lehetőséget adhatok zenészeknek, akik amúgy nem zenélnek együtt.
Mesélj, kérlek, az OIEE, amit remélem, jól ejtek ki, debütáló albumáról, amely 2020-ban jelent meg!
Igen, egész jól, tulajdonképpen ezek a nevem magánhangzói.
Ez lett volna a következő kérdés.
Az ezelőtti zenekaromnak window volt a neve, mert volt egy jó logóm és úgy véltem, hogy annyira jó ez a logó, hogy legyen ez a zenekar neve. A világ legrosszabb döntése volt, képzelheted, hogy a ’window’ mennyi mindent adott ki keresésre a Google-ben… Akkor megfogadtam, hogy olyan nevet találok ki, amire alig lesz más találat.
Visszakanyarodva az OIEE-ra…
Ez a legújabb projekt, az első lemez 2020-ban jelent meg több külföldi közreműködővel, tavaly áprilisban pedig a második.
Nálad nagyon erős a külföldi vonal.
Kiemelten cél, igen! Angol nyelvű zenével itthon nem nagyon lehet egy bizonyos szint fölé jutni. Tehát hogyha ugyanazzal a zenével magyarul csinálsz valamit, 5-10-szer nagyobb elérést tudsz generálni.
Ezért lesznek a következő fellépéseid külföldön?
Magyarországon főleg Budapesten, vidéken inkább nagyobb fesztiválokon van esetleg lehetőség fellépni, ami még a magyar nyelvű zenekaroknak is nehéz. Budapesten három hónapnál sűrűbben (még az is kicsit sűrű) nem lehet játszani. Ezért próbálom kicsit exkluzívabbra venni, kevesebb nagyobb koncertet csinálni. Most például januárban a Trafóban volt egy telt házas bulim. Egészen pontosan egy összművészeti előadás, amely igazából a lemezre és annak a vizualitására épült. A MOME-val közreműködve forgattunk egy klipet az Offbeat Echo című számra, amihez terveztettem egy óriás spandextölcsért. Tulajdonképpen ez egy nyúlós textília, ez volt a szám és az album témája. Mindezt vizuálisan szerettem volna kipróbálni színpadon is, így jött létre egy összművészeti előadás a dalokból, improvizációkból, táncos elemekből és vendégzenészek közreműködésével – egy erős vizuális színpadi képet álmodtunk meg.
Ki az, aki téged leginkább inspirál?
Van több előadó, de én nem vagyok egyébként annyira nagy zenefogyasztó, jobban szeretek alkotni, sose volt annyira jó a lexikális tudásom ezen a fronton. A külföldi előadók közül szerettem például a belga Stromaet. Az első lemeze inspirált, mert hasonló módon fogja össze a vízióját, a produkcióját, mint amit én ideálisnak képzelek. Ugyanúgy a popzenét vegyíti egyéb stílusokkal, és a pop és az underground között mozog, emellett odafigyel a vizualitásra is. Ez rám is igaz.
Mi lennél, ha nem ezzel foglalkoznál, amivel most?
Volt egy olyan tervem, de azt végül nem valósult meg, hogy létrehozok Szlovéniában, a kedvenc helyemen egy kis közösségi házat, ahol táborokat szervezünk. Megvolt a kiszemelt hely, de a tulaj az utolsó pillanatban visszalépett… Ez nagyon érdekelne. Nyüzsgő ember vagyok, de közben érzem az igényt arra, hogy természet közelében legyek és ez egy ideális köztes megoldás lenne számomra: egy olyan ház, közösségi hely, egy nagyon szép helyen, ahová el lehet vonulni, de ahol szociális életet is lehet élni, vagyis közösségépítő funkciója van.
Szöveg: Bárdossy Adrienn Fotó: Szalontai Zoltán
