Gótika, szenvedély, Milánó – Tilda Swinton nyomában

2025. szeptember 06.
Megérkezni Milánóba olyan, mintha belépnénk egy kifinomult, lassan pulzáló, majd váratlanul fellángoló operába, ahol minden részlet a stílust, az ízlést és a tartást ünnepli – az előkelő üzletek kirakatai, az hófehér kávézók teraszai, a szűk utcák közt megbújó koponyás kápolnájú templomok, a palotanegyed árkádos palotái és a Dóm monumentális bronzajtaja között, ahol az idelátogató óhatatlanul elveszíti az időérzékét.
Milánó

Ez a város számomra olyan, mintha minden park, torony, impozáns sírkő és pimasz galamb a történelem egy-egy elegáns, de sötét lapjáról mesélne. Amikor először láttam Luca Guadagnino Szerelmes lettem című filmjét, azt éreztem: hihetetlenül ragadja meg a város hangulatát. Egy biztos, ha tetszik a film, akkor egészen biztosan ideális úti cél számodra Lombardia ékköve.

Szerelmes lettem – Milánó és a női energiák

Milánóról legtöbben a divatra, a designra és a nagyvárosi pezsgésre asszociálnak. Guadagnino a helyi elit perspektívájából mutatja meg a várost: családi titkok, gót-szenvedély és felszabadulás terepe. A főszereplő, Emma (Tilda Swinton) az orosz származású feleség, aki belesimul a gazdag Recchi család elegáns világába, mégis lelke mélyén kívülálló marad. Egy nő, akinek látszólag mindene megvan, mégis keresi önmagát – igazi, nagy érzelmeket megélő hősnő, mintha csak a Traviatából lépett volna elő.

A Szerelmes lettem c. film platkátja

A Szerelmes lettem c. film platkátja

Guadagnino merít a nagy előd, Luchino Visconti örökségéből is – aki maga is elit lombardiai családból származott, és filmjeiben gyakran mutatta meg a társadalmi hierarchia és a diszfunkcionális családok belső törésvonalait. Az Szerelmes lettem nyitójelenete, a mozaikszerű vágások a Stazione Centrale környékén közvetlen utalás Visconti 1960-as, híres Rocco és fivérei című filmjére, Alan Delon főszereplésével.

Abban egy szegény délolasz család vonata gördül be az fagyos állomásra, itt a hófödte Milánóba egy fagyos családon keresztül „érkezik meg” a néző. Visconti az Elátkozottak című filmje pedig szintén egy iparmágnás család bukását mutatja be. De most vissza a Recchi családhoz.

Emma háromgyermekes anya – két fia és egy lánya van –, mégis magányosnak és kiteljesületlennek érzi magát a családi életben. Bár beszéli a nyelvet, a milánói elit szokásai idegenek számára. Egy nap azonban Edo, a fia, bemutatja neki tehetséges séf barátját, Antoniót, és ez mindent megváltoztat. A találkozás lassan felébreszti Emma érzékeit: újra felfedezi önmagát, fiatalságát és gyökereit.

Mesélni kezd a férfinak orosz származásáról, kultúrájáról, és apró, személyes részleteket oszt meg családja étkezési szokásairól. Gyakran látogatja Antoniót San Remóban, ahol friss zöldségeket és gyümölcsöket termeszt, és Edóval egy új étterem nyitását tervezi.

A titkos szerelmi szál mellett Emma és lánya, Elisabetta kapcsolata a film másik központi eleme. Elisabetta titkát – hogy saját neméhez vonzódik – csak anyja ismeri, és ez a titok, mint minden titok, közelebb hozza annak ismerőit egymáshoz. Guadagnino érzékeny rendezői keze alatt a női szövetség és támogatás árnyaltan és erőteljesen jelennek meg.

A tragikum ellenére (nem spoilerezünk!) a film egyik legnagyobb ereje, hogy a tetőponti utolsó jelenettel megmutatja: a valódi szabadság gyakran egymás mély, szavak nélküli támogatásából születik.

Tilda Swinton a Szerelmes lettem c. filmben

Tilda Swinton a Szerelmes lettem című filmben

Csak néhány szó a lírai kosztümökről: a ruhák szó szerint Emma lelki utazását mesélik el. Antonella Cannarozzi Oscar-díjra jelölt tervezéseiben a zárt, konzervatív ruhák a család elvárásait és a hagyomány terhét jelképezik. De miután San Remóba kezd szökdösni a szeretőjéhez, Emma fokozatosan „veszíti el rétegeit”: kardigánját, magas sarkúját, míg végül narancssárga, merész hátkivágású ruhában szabadon sétál a kertben.

Antonio a film egy kulcsjelenetében még a nő haját is levágja. Guadagnino érzékletesen mutatja a test és lélek összefonódását, az intim jelenetekben a szexualitás sosem klisés, hanem a természettel párhuzamosan jelenik meg. Végtére is, mi sem különbözünk oly sokban a pillangóktól: színekre, szabadságra, elfogadásra és szeretetre vágyunk.

Tilda Swinton – a merész, játékos művész

Swinton Emma szerepében egyszerre törékeny és elementáris. Kevés színész képes ennyire otthonosan mozogni a különböző műfajokban: Oscar-díjas drámákban (Michael Clayton), pszichológiai thrillerekben (Beszélnünk kell Kevinről), vagy épp vámpírromantikában (Halhatatlan szeretők). Wes Anderson játékos, színes, groteszk karaktereitől a Jarmusch-féle melankóliáig mindenben hiteles marad – igazi kaméleon.

Swinton maga is arisztokrata családból származik, korábban erről így nyilatkozott: „Némi szerencsével az ember hamar rájön, hogy nem a felmenői határozzák meg, ki ő, és én elég szerencsés voltam, hogy már fiatalon tudtam; megvan a saját utam, szabadon elindulhatok rajta.” Egyébként Tilda Skóciában él, a természet közelében, hegyek között telepedett le, és a lehető legkevésbé elit autót nyüstöli már évek óta: egy zöld Skoda büszke tulajdonosa.

Tilda Swinton és lánya, Honor Byrne

Tilda Swinton és lánya, Honor Byrne

Magánélete mindig szorosan összefonódott a művészettel. Korábbi partnere, John Byrne különc és termékeny író és képzőművész volt, közös ikergyermekeik születtek, köztük Honor Byrne, aki ma már elismert színésznő (Szuvenír). 2004 óta Sandro Kopp német képzőművésszel alkot egy párt, akinek festményei a klasszikus festészet és a digitális technológia határán mozognak. Kopp többek közt Wes Andersonnal is dolgozott, például A Francia Kiadásban feltűnő festményekért volt felelős. 

Swinton gyakran lépi át a film, a performansz, a divat és a képzőművészet határait is. Elég csak a MoMA-beli performanszára gondolni, ahol napokon át, „kiállítási tárgyként” aludt egy üvegkapszulában. A The Maybe-t először 1995-ben mutatta be a Serpentine Galleryben, majd 2013-ban a MoMA-ban. Ebben a különleges performanszban Swinton váratlan időpontokban jelent meg, és órákon át egy üvegdobozban pihent, ezzel reflektálva a magánélet és a nyilvánosság vékony határára, a hírnév természetességére – avagy természetellenességére – és az alkotóművész sebezhetőségére.

Travel hacks – Milánó Emma szemével

Milánó

Milánó

Ha kedvet kaptál Emma nyomába eredni, íme néhány tipp:

Mit nézz meg?

  • Dóm és katakombák – gótikus csúcsok, lélegzetelállító ajtók (ha felnézel, csak légy óvatos, bele ne szédülj!), titokzatos katakombák.
  • Cimitero Monumentale – szobrászati remekművek és monumentális síremlékek, ahol Milánó arisztokráciája nyugszik – mintha egy furcsa szabadtéri múzeumban lennél.
  • Castello Sforzesco & Parco Sempione – nyáron szabadtéri koncertek, ősszel séta a hercegek véres titkait őrző falak között.
  • Bosco Verticale közelében a kis Da Vinci-híd – mérnöki és középkori különlegesség.

Mit egyél?

  • Reggeli: cappuccino + cornetto (csak olaszosan: szigorúan csak délelőtt 11-ig cappuccino!).
  • Ebéd: Risotto alla Milanese vagy Cotoletta alla Milanese (panírozott borjúszelet).
  • Street food: Panzerotti – forró, sajtos-paradicsomos tésztabatyu.
  • Desszert: Panettone – mazsolás, édes kenyér, főleg télen az igazi.

Mit viselj?

Legyél elegáns, klasszikus, visszafogottan nőies. Fodrok, zsabók, fekete-fehér-piros kombinációk elő! Ősszel és télen nyeri el igazán autentikus arculatát a város: hosszú kabát, egy pár mandzsettás bőrkesztyű magas sarkú csizmával kombinálva, és íme, kész is a hamisítatlan milánói életérzés!

Szerző: Endre Dóra Fotó: IMDB, Getty Images