Van egy nő. Rendez. Társulatot vezet. Menedzsel. Sokat utazik. Véleménye, víziója, célja van. Hangja, amit meghallanak. Fénye, amit követnek. Ő Duda Éva, a Duda Éva Társulat alapítója és művészeti vezetője.
Ha ideje engedi, időzónát és éghajlatot vált. Így töltődik. Kell is, hiszen a hazai közélet és a művészvilág egyre szélsőségesebb helyzetben van, a független társulatok pedig a fennmaradásért küzdenek.
Az Eva Duda Dance Company már a tizenhatodik évét ünnepli, ellenben állami támogatás híján egy ideje már piaci alapokon működteted. Ehhez elengedhetetlen, hogy a nézők értsék és szeressék a társulat munkáját. Hogyan találod meg a művészi szabadság, az alkotói kiteljesedés és a közérthetőség finom egyensúlyát?
Az alkotói szabadság és szándék elsődleges, de legalább annyira fontos számomra, hogy a nézők tudjanak kapcsolódni az előadásokhoz. Éppen ezért újra meg újra szűz szemmel próbálok tekinteni egyes jelenetekre egy kreáció során. Közben azt is mérlegelem, hogy a nézők fókusza, érzelmi hullámzása milyen stációkon megy majd keresztül az előadás során.
Törekszem arra a kettős hatásra, ami egyfelől kikapcsolja a nézőket a mindennapokból, másfelől viszont bekapcsolja az érzékelésük mélyebb rétegeit. A táncszínházi forma azért szerencsés, mert míg a drámai színház a beszéden keresztül kapcsolódik a nézőhöz, addig mi alapvetően az érzelmekre hatunk. A szavak nélküli univerzum pedig tágabb, mélyebb, árnyaltabb, ősibb.
Miként zajlik maga az alkotói folyamat?
Előre megtervezett koncepcióval indulunk egy produkció létrehozásánál, de mindig a szereplőkkel közösen, kreatívan alkotunk. Az adott előadók, táncosok is alakítják az előadás formáját. Általában nagyon nagy anyagot hozunk létre, rengeteg verziót dolgozunk ki egy-egy részhez.
Ezután „átszűröm”, vagyis különféle rendezői, dramaturgiai és esztétikai szempontok mentén elkezdem lerövidíteni, átalakítani az anyagot. Majd megszületik az a verzió, ami sok-sok finomhangolás után végül a nézők elé kerül.
Vannak olyan produkciók is, ahol teljesen más irányból kell megközelíteni egy-egy folyamatot, ha például adott a zene és a téma. Ilyen volt tavaly az MVM Dome-ban bemutatott HAIR koncert és tánc-show esetében is, ahol a dalok listája meghatározta a teljes tervezést.
Gyakran pedig nemcsak művészeti, hanem financiális szempontokat is figyelembe kell vennem, hiszen mindent magunknak kell megteremtenünk. Például egy produkció megalkotásánál az is fontos szempont, hogy könnyen és gazdaságosan lehessen utaztatni.
Hogyan látod a kortárs táncszínház helyzetét?
A táncművészet sokat formálódott, fejlődött az elmúlt időszakban, és rengeteg irányzat alakult. A modern és kortárs színházi műfajok tudják a ma emberének történeteit, érzelmeit a legérzékletesebben átadni. Vagyis nagyon érvényesen és élvezetesen lehet alkotni, amit végül a nézők kifejezetten értékelnek.
De a másik fontos aspektust is folyamatosan vizsgálnom kell. Ez pedig a finanszírozás kérdése, ami ma Magyarországon igencsak nehézkes, hiszen az állami támogatások mértéke exponenciálisan csökkent, mígnem szinte teljesen megszűnt a független együttesek számára, és ez a mi esetünkben is így van.
A független társulatok jó része kénytelen volt bedobni a törölközőt, hiszen innovatív és magas színvonalú munkához pénz kell, és nagyon nehezen megy állami források nélkül. De mi beleálltunk és a járatlan, nehezebb utat választva gyakorlatilag önfenntartóvá tettük a szervezetet.
Művészet mint piacképes produktum?
Nem esik jól így fogalmazni, de végső soron igen. Most nincs más opciónk. Olyan előadásokat kell létrehoznunk, melyek költséghatékonyan működnek, mégis nagyszámú érdeklődőt vonzanak. Őszintén szólva, ez sokkal keményebb, mint maga a művészi munka. Megteremteni a forrásokat és állandóan balanszírozni – elég nagy kihívás.
Mindeközben sosem voltunk olyan sikeresek, mint az elmúlt két évben. Rendre telt házak előtt játszunk nagy, reprezentatív helyszíneken, itthon és külföldön is. Jelentős nemzetközi fesztiválokra hívnak minket, amire mind büszkék lehetünk. Képletesen, a nullából az egekig. Ebben mi most teljesen egyedülállóak vagyunk.
Mit tekintesz a sikeretek kulcsának?
Olyan témákhoz nyúlunk, amire az emberek fogékonyak, amire rezonálnak. Előadásaink pedig interkulturálisan is érvényesek, hiszen a világ bármely részén befogadhatóak. És ami nagyon fontos, hogy rendkívül sokoldalú a csapatunk, és az emberek szeretik egymást és szeretik, amit csinálnak. Jelenleg főképp Európában turnézunk, de tervezünk távolabb is utazni.
Jelenleg a mexikói festőnő életéről készült FRIDA című előadással turnéztok. A címszereplő korának meghatározó alkotója és közéleti szereplője volt. Olyan nő, aki nyomot hagy maga után mindenkiben, akár évtizedekkel később is. Mit tanultál tőle?
„Merj élni, meghalni bárki tud!” mondta Frida, és ezt az idézetet azóta viszem magammal, hogy először olvastam. Nagy hatással van rám az a belső, rendíthetetlen erő, amivel Frida szembenézett a fájdalommal, a veszteséggel, a mindennapjait pókhálóként átszövő szenvedéssel. A baleset, a vetélések, az anyaság iránti vágy, a forradalmi eszméi, a Diegóval való szenvedélyes kapcsolata mind olyan életesemények, amelyek számomra inspirálóak és tudok hozzájuk mélyen kapcsolódni.
Micsoda élni akarás volt ebben a nőben. Minden nehézség dacára ő rendíthetetlenül és önazonosan alkotott, és határozottan kiállt a művészetéért és a meggyőződéseiért. Kendőzetlen őszintesége és hitelessége, valamint az életszeretete mind-mind arra sarkallnak engem is, hogy történjék bármi, menni kell tovább.
Ez a fajta konok kitartás segített a HAIR színpadra állítása során is?
A HAIR azért is jött létre, mert úgy éreztem, társadalmi szinten is szükségünk van arra, hogy megérezzük a szabadságunk fontosságát, az erőnket és ráébredjünk, hogy hatással vagyunk a környezetünkre, a közéletre, arra, ami történik velünk és körülöttünk.
Amellett, hogy ezek elképesztően jó zenék, ráadásul a rendszerváltás hangulatát idézik. Szerettem volna, ha implicit módon azt is kimondjuk, hogy az empátia, a tolerancia, a szabadság és az egyenlőség, vagy épp az esélyegyenlőség biztosítása mind-mind rajtunk is múlik. Én így akartam hozzátenni a jelenlegi változásokhoz.
Sok művész elhatárolódik a közélettől, közben te az egyéni felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozod. Miért?
Meggyőződésem, hogy művészként fontos feladatunk a közéleti-politikai megnyilvánulás, hiszen ez az élet minden részterületével összefügg. Alapvetően jóval nagyobb aktivitást lenne jó érzékelni a művészi élet szereplőitől.
Úgyhogy arra biztatom a környezetemet, hogy álljanak ki amellett, amiben hisznek, hogy egy olyan országban élhessünk és olyan közhangulatban dolgozhassunk, ami egészséges.
Mit gondolsz, miért marad el az összefogás a művészvilágban is?
Az ország művészi élete kettészakadt, átformálta a politikai ideológia, ami napról napra begyűrűzött a területre. Magyarországon ma listázás van és rengeteg olyan nemzetközileg is elismert, nagyszerű művész van, aki feketelistára került. Márpedig akik listán vannak, azoknak korlátozzák a lehetőségeit, nem hívják fellépni, nem választják ki pályázatokon, nem kapnak állami támogatást, miközben őket is megilletik az adófizetői forintok.
Nem győzöm hangsúlyozni: a pénz, amit az államkasszából támogatásokra osztanak szét, nem a politikusok sajátja, hanem a mi közösen befizetett adónk, ami többek között arra van, hogy virágzó kulturális élet legyen hazánkban.
Csakhogy ezekhez a forintokhoz a művészeti élet egyes szereplői politikai megbélyegzés miatt egyáltalán nem férnek hozzá. Többek között én is közéjük tartozom – amire büszke is vagyok.
Duda Éva
Mi segít át a nehéz helyzeteken?
Természetesen azok az emberek, akik mellettem vannak, barátok, család, munkatársak, ők számítanak leginkább.
És a humor nagyon jól jön, amikor nehéz szituációk adódnak vagy amikor kételkedem. Ugyanakkor igyekszem szélesebb perspektívában szemlélni a helyzeteket, ez segít a magánéletben és a művészi munkában is.
Kételkedsz? Furcsa ezt hallani, hiszen sikeres vagy és az utóbbi időben több díjat is kaptatok.
Igen, a kétkedés gyakran előre visz, de persze a sikerek és a szakmai elismerések is mindig előrébb lendítenek. 2023-ban az Art is Business nekünk ítélte a legjobb Innovatív művészeti kezdeményezés díját, amire azért vagyok különösen büszke, mert a támogatói programunkat ismerte el. Azt, hogy üzleti értelemben is előre tekintünk és a fejlődés útjára léptünk.
Nagyon jól esett az is, hogy a tavalyi évben a Forbes Power Woman Selfmade díjával tüntettek ki. Az pedig különösen, hogy Erdődy Orsolyától, a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatójától vehettem át. Élvezem és értékelem a sikert, de nem fürdőzöm benne.
Sosem akartad feladni?
Őszintén szólva éreztem már úgy, hogy el is lehetne engedni a társulatot, hiszen ez az állandó küzdelem nagy mentális terheléssel jár. Sokkal könnyebb lenne önálló koreográfusként, rendezőként érvényesülni, csak a saját karrieremre koncentrálva.
Csakhogy máshol vannak a prioritások. Egyrészt ez egy hosszú távú építkezés, másrészt öröm alkotni ezzel a csapattal. Körülnézek és látom azokat az embereket, akik tőlünk indultak és nagy utat jártak be, vagy hosszú út után hozzánk érkeztek meg, látom, ahogy ragyognak és mérlegelek. Óriási eredmény és felemelő érzés tapasztalni azt is, hogy minden előadásunkra elfogynak a jegyek és, hogy külföldön állva tapsolnak.
Emellett tényleg hiszek abban, hogy ha bezárul egy ajtó, kinyílik két másik. Hogy hiába a szembeszél, akkor is ki kell tartani, és eljön az az idő, amikor ennek a munkának beérik a gyümölcse.
És bevallom, van bennem egy nagy adag dac is. Én biztosan nem fogok meghátrálni, csak azért, mert másoknak ez az érdeke. Akkor se, ha küzdelmesebb és stresszesebb így. Megyek a saját utamon, és nem hagyom, hogy a kulturális diszkrimináció befolyásolja a működésünket.
Hol látod magad a jövőben?
Formálódik bennem egy A és egy B terv. Ha nem lesz változás, a külföldi színházi szcéna biztosan hangsúlyosabb lesz majd az életemben. Viszont ha a tavasz új kezdetet hoz magával, személyes felelősségemnek érzem, hogy az ország kulturális és társadalmi újjáépítéséhez én magam is hozzátegyem, amit lehet.
A társulat életében pedig elsősorban arra törekszem, hogy egyenesben maradjunk, hogy aztán végre stabilizáljuk a helyzetünket. Egyensúlyra, harmóniára van szükségünk egyéni, társulati és társadalmi szinten is.
Ha szeretnél hozzájárulni a Duda Éva Társulat munkájához mikroadományozóként vagy belépnél a támogatói klubba, itt megteheted.
Fotó: Lékó Tamás
