Benedek Ágota nemrég nemzetközi szintre emelte karrierjét: Párizsba költözött és a Creative Artist Agency képviseletében folytatja tovább a munkáját. A CAA az egyik legnevesebb nemzetközi ügynökség, amely többek között írókat, színészeket és rendezőket képvisel világszerte. Most pedig egy újabb izgalmas fejezet előtt áll: első két könyvéből sorozat készül, ennek kapcsán beszélgettünk vele karrierről, alkotási folyamatokról és az új életéről Párizsban.
Nem titok, hogy egy ideje dolgozol a Rumbarumbamm és az Állva maszturbálok könyveid adaptációján. Hogyan indult ez a projekt, és hol tart most?
Az egész adaptációs projekt úgy indult, hogy a Proton Cinema és Petrányi Viktória producer megvette a Rumbarumbamm karanténnaplóm opciós jogait. Erre egészen hamar rácsatlakozott az HBO. Nekem ezzel egy nagy álmom vált valóra, mert már az SZFE óta, amióta film- és forgatókönyvíró szakra jártam, azt szerettem volna, hogy egyszer sorozatot készítsek. Abban az időben jártam az SZFE-re, amikor az újhullámos sorozatgyártás aranykorát élte – akkor jött ki a Girls és a Breaking Bad is. Ezért egyfajta révbe érésként éltem meg, amikor szerződést kötöttünk az HBO-val a könyv adaptációjára.
Hogyan kell elképzelni a sorozatgyártás folyamatát?
Ez az ipar rettenetesen lassan mozog. Közben az Állva maszturbálok is bekerült a fejlesztésbe, majd jött egy nagy fordulat: az HBO kivonult Európából, és minden éppen fejlesztés alatt álló projekt bedőlt. Ebből valahogy fel kellett állni. Tulajdonképpen elölről kezdtem, és újra pitcheltem a projektet egy szakmai fórumon, ahol különböző sorozattervek versenyeztek – és ezt meg is nyertem. Ezután csatlakozott hozzánk egy amerikai stúdió, a WIIP, amely inkubátorként segíti az ilyen sorozatterveket. Az idő teljesen máshogy működik ebben a közegben: nem hetekben vagy hónapokban, hanem években kell gondolkodni. Nagyon sok tényező lassítja a folyamatot, különösen akkor, ha valaki beágyazottság nélkül próbál eladni egy új sorozatot, ráadásul egy érzékeny témával – például a nők testhez való viszonyáról vagy az abortuszról. Ilyenkor a kisebb mérföldkövek is a siker részei. Hogy mennyi idő alatt gördül valami tovább, azt nem lehet megmondani – lehet három hét, három hónap vagy három év.
Mennyire volt nehéz ezt érzelmileg kezelni? Mi segített átlendülni ezen az időszakon?
Ilyenkor csak azt lehet csinálni, hogy a többi projektedre koncentrálsz.
Ezt alatt egy új könyvet értesz esetleg?
Igen, dolgozom egy új könyvön is, amiről nem szeretném megmondani, miről szól, csak annyit mondanék, hogy kiszolgálom azokat az olvasóimat, akik eddig is szerették az írásaimat. Új dologgal is kísérletezek, műfajilag mindenképp. Szervesen benne lesz a költözésem, új otthonom és az elmúlt időszak az életemben. Folytatom hagyományát, hogy megosztom a mindennapi életemből a vicces, szívfacsaró és nehéz történeteket. Van egy érdekes változás bennem, ami abból is fakad, hogy idén júniusban 40 éves leszek. Kezdem átérezni, amiről korábban csak hallottam, hogyan lesznek az emberek még inkább önmaguk, ahogy telik az idő. Árad szét bennem az önazonosság, ezt érzem az írásomban is.
Egyfajta révbe érésként éltem meg, amikor szerződést kötöttünk az HBO-val a könyv adaptációjára
A Leányvállalat Kiadónál mennyire vagy aktív manapság és milyen újdonságokra számíthatunk?
Művészeti vezetőként funkcionálok továbbra is, segítek különböző projektekben. Nagyon szeretném, hogy működjön a kiadó. Nagyon jó, amit képviselnek és megfelel a külföldi sztendernek, ami felé törekedni kéne, nem pedig mindenáron a kommersz tömegízlést kiszolgálni a könyvkiadásban. Lesznek a Leányvállalatnál újdonságok, Marton Krisztiánnak egy kisregénye, Tarot elvonulás, és Gáspár Sára novelláskötetének megjelenése. Ebben fejlesztőként részt veszek. Régóta kerestünk egy huszonéves írót, aki Gen Z témákat, aktuális problémákat tud képviselni, éretten és szofisztikáltan visszaadva. Ő egy ilyen szerző, és boldog vagyok, hogy megtaláltuk.
A Creative Artists Agency képvisel téged egy ideje. Milyen folyamaton mentél keresztül, hogy felfigyeljenek rád?
Szerzőként szerződtetett le a CAA (Creative Artists Agency) ügynökség. Másfél éve költöztem Párizsba, és aktívan rajta voltam az ügynökkeresésen. Networkingen keresztül sikerült, a CAA látott bennem potenciált, és megpaskoltam ezt a mérföldkövet.
A networking alatt mit értesz? Hogyan kell elképzelni ezt a folyamatot?
Aktívan a munkámra irányítottam a figyelmet a különböző kapcsolataimon keresztül, ezt hívom networkingnek. Rettenetesen készen kell állni ezekre a beszélgetésekre, egy folyamatos pitch-üzemmódban lenni, minden érdemes anyaggal a kezedben. Az Állva maszturbálok esetében előny, hogy ezek az anyagaim nekem már angolul, „a világ nyelvén” is léteztek, az amerikai fejlesztőcsapat miatt ezen a nyelven dolgoztunk belőle. Aztán engem megismerve, és elolvasva az Állva Maszturbálokat, a CAA úgy döntött, hogy szeretnének képviselni. Nagy elismerése volt ez a munkámnak, visszaigazolás, hogy valóban működhet külföldön is, amit csinálok.
Milyen lehetőségek tárulkoznak most eléd, és milyen célokat tűztetek ki az ügynökséggel?
A CAA lehetővé teszi, hogy a munkám külföldön is érvényesüljön. Célunk, hogy Európa összes országában, Angliában, és aztán Amerikában is kiadják az írásaimat. Folyamatos együttműködés, folyamatos stratégia és konzultáció írja le az együttműködésünket.
Rettenetesen készen kell állni ezekre a beszélgetésekre, egy folyamatos pitch-üzemmódban lenni
Mi vezetett el ahhoz a döntéshez, hogy külföldre költözz? Eddigi élményeid alapján Párizst hogyan jellemeznéd?
Egy ponton megláttam, miután már a Librit is elmarta a jobboldal, hogy az én karrierem, ha nem emelem ki külföldre, megint le fog lassulni, mint ahogy a filmes karrierem is. Tudtam, hogy szükségem van arra, hogy egy olyan helyen legyek, ami egy kulturális ömlesztő tégely, ami Budapestről nem mondható el. Arról nem is beszélve, hogy személyesen is kezdtem nagyon rosszul érezni magam Magyarországon. Kezdtem megbetegedni a légkörtől, a sok csalódástól és szakmai visszaeséstől. Nagyon vágytam a környezetváltozásra, arra, hogy másfajta emberek vegyenek körül, másfajta ízlés vegyen körül, másfajta attitűd vegyen körül.
Miért pont Párizs mellett döntöttél?
Fontos volt számomra, hogy legyen egy kulturális vérkeringése a városnak, ami a mindennapi élet szempontjából is inspiráló. Nem feltétlenül a kenyér minősége, a macskakő, meg az Eiffel-torony vonzott Párizsban, hanem, hogy egy több szinten nagyon pezsgő hely – és sok egyéb sajátosságával tudok azonosulni.
Ha már inspiráció, tudnál említeni könyveket és filmeket, amik hatottak rád művészileg?
Inkább azokat dobom most be, amik az elmúlt években tetszettek. Eszembe jut: Miranda Julynak a „No One Belongs Here More Than You” című könyve. Másik friss kedvencem volt Ottessa Moshfeghtől a „My Year of Rest and Relaxation”. De örökre nagy hatással vannak az írásomra a filmek is, az utóbbi időben Kristoffer Borgli vagy Joachim Trier munkái, és az új könyvemhez azt érzem, hogy visszanyúltam az 50-es évek olasz filmjeihez is.
Szerző: Kedem Hanna, gyakornok Fotó: Leányvállalat X Wertán Botond
