Sokak számára irigylésre méltónak tűnhetett Katona Éva pályája. Újságíróként, szerkesztőként, majd kommunikációs vezetőként dolgozott különböző nagyvállalatoknál. Kívülről nézve minden a helyén volt: szakmai siker, komoly pozíció, ismert intézmények. Belül azonban egyre erősebb lett benne az érzés, hogy valami nincs rendben.
„Megint én voltam az első, aki eljött a munkából, és az én gyerekem volt az utolsó az óvodában. Ott álltam a rakparton, és azt éreztem: ezt soha többet nem akarom csinálni.”
Nem volt drámai összeomlás. Inkább egy lassú felismerés, hogy a folyamatos egyensúlyozás a munka és a magánélet között hosszú távon nem fenntartható. Néhány nappal később felmondott, B terv nélkül. A környezete nem értette a döntést, sokan mondták neki, hogy ilyet nem szabad csinálni.
Éva ma már mosolyog ezen. Akkor azonban egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy mi következik. Airbnb-lakásokat kezelt, vendégeket fogadott, takarított, szervezett. Miközben húsz év után először megtapasztalta, hogy milyen érzés nem állandó rohanásban élni.
„Ott ültem egy csütörtök délelőtt, és arra gondoltam: jé, ilyen is van? Létezik élet az irodán kívül?”
Egy gyerekkori emlék tért vissza
A fordulat nem egy üzleti tervvel kezdődött, hanem egy kötőtűvel. Éva gyerekkorában tanult meg kötni az édesanyjától, de húsz éven keresztül hozzá sem nyúlt a kötűtűhöz. Egy nap azonban eszébe jutott, hogy milyen jó érzés volt, és felmerült benne, hogy milyen jó érzés volt, ha újra kötni kezdene.
Amikor a hobbi egyszer csak márka lesz
A kezdeti darabok korántsem voltak tökéletesek. Az első darabok félresikerültek, a méretek nem stimmeltek, a család pedig sokat nevetett az eredményeken. Éva azonban élvezte. Nem azért kötött, hogy vállalkozást építsen, azért kötött, mert jólesett.
A fordulópont akkor érkezett, amikor a barátai elkezdtek rendelni tőle. „Kötsz nekem is egy sapkát?” „Meg tudnád csinálni ezt a pulóvert?”
Aztán egy este Hitka Viktória grafikus barátnője megmutatott neki valamit: egy komplett márkakoncepciót, logóval és arculattal. Így született meg az ëviköt. Az Instagram akkoriban még nem volt tele kötős tartalmakkal, de Éva már látta, hogy a kötés sokkal több lehet, mint amit a legtöbben társítanak hozzá.
„A kötésről mindenkinek a nagymamája jut eszébe. Engem az érdekelt, hogyan lehet ezt teljesen új tartalommal megtölteni.”
Nemcsak kötésről szól
Az ëviköt sikere mögött valójában ugyanaz a tudás áll, amelyet Éva a korábbi húsz évében szerzett. Kommunikáció, történetmesélés, márkaépítés, közösségszervezés. Ma már ő maga is úgy látja, hogy a korábbi pályája nem zsákutca volt, hanem előkészítette azt, amit most csinál.
A NOS vintage- és designbolt, amely mára közösségi térként is működik, ugyanezt a szemléletet tükrözi: találkozási pontot teremt emberek, alkotók és történetek között.
Nem kell mindent előre tudni
A MOME Open Design Your Self podcast-beszélgetése alapján nem mindig kell pontosan tudni, hová vezet az út. Katona Éva nem üzleti tervvel kezdett kötni, nem brandet akart építeni, nem vállalkozást akart alapítani. Egyszerűen csak újra kapcsolatba került valamivel, amit szeretett csinálni, és hagyta, hogy a kíváncsiság vezesse.
Talán éppen ezért tud ma olyan sok ember kapcsolódni a történetéhez. Mert emlékeztet arra, hogy az újrakezdés nem feltétlenül egy nagy döntéssel indul, hanem néha csak annyival, hogy előveszünk egy régen elfelejtett kötőtűt.
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
