A szakértők egyre többet beszélnek róla, hogy a Gutenberg-galaxist az úgynevezett Neumann-galaxis váltja fel, azaz hogy az információs technológia rohamtempójú megerősödésével a kütyük és a netes kommunikáció veszik át a főszerepet a fiatalok életében. Ezt egy pontig persze nem is (lenne) szabad démonizálni: önmagában a mobiltelefon vagy tablet használata még nem jelenti azt, hogy a gyerek az egész napot lövöldözős játékokkal fogja tölteni tanulás helyett – gondoljunk csak az okoseszközöket nagy sikerrel a tanításba integráló finn oktatási rendszerre. Mindazonáltal tény, hogy muszáj odafigyelniünk a gyerekek digitális szokásaira.
Sajnos a legtöbb adat a videójátékokhoz kötődő addikcióról szól, pedig épp a közösségi média oldalain elütött időből alakulhat ki alattomos függőség. A függőséget pedig minden túlzás nélkül kell értelmezni: Sarah E. Dormoff, a Michigani Egyetem kutatója 4 és 11 éves gyerekeket vizsgálva állította fel az úgynevezett PMUM-skálát, (Problematic Media Use Measure) amivel fel lehet mérni, mikortól problémás a fiatalok okoseszköz-használata. Dormoff kutatása szerint az alábbi jelekre kell odafigyelnünk:
- Egyre nehezebb elvonni a gyereket a kijelzők és a közösségi média elől.
- A gyerek állandóan a számítógép/tablet/mobiltelefon használatára gondol.
- A gyerek ideges lesz, ha nem használhatja ezeket az eszközöket.
- Az első dolog, amit a gyerek az iskolából hazaérve kér, hogy használhassa ezeket az eszközöket.
- Ha a gyerek nem használhatja az eszközöket, az problémát jelent a családban.
- A gyerek titokban használja ezeket az eszközöket.
- Ha a gyereknek rossz napja volt, csak ezek az eszközök tudják megnyugtatni.
- A gyerek egyre többet akarja használni a közösségi médiát és az okoseszközöket.
A probléma ráadásul nem merül ki pusztán az eszközhasználatban, hiszen így további gondok is kialakulhatnak a gyerekeknél, például agresszív viselkedés, szociális zavarok vagy hiperaktív magatartásformák jelenhetnek meg.
A digitális függőség tehát hamarabb kialakulhat, mint gondolnánk, épp ezért elengedhetetlen, hogy körültekintőbben bánjunk a gyerekek képernyő-idejével. A teljes megvonással szemben mindig érdemes inkább az ésszerű korlátozással élni, és persze az is fontos, hogy alternatívákkal szolgáljunk a gyereknek az okoseszközök helyett, például szakítsunk időt a közös játékra, vagy más családi elfoglaltságokra.
