Reggel lehet, hogy csak arra, hogy megigyon egy jó erős kávét,
aztán még elmerenghessen egy darabig a kanapén.
Élvezze az ablakon beáramló napsütést, vagy bebújjon egy pokróc alá, ha az eső esik.
Aztán arra, ha belenéz a tükörbe, szépnek lássa magát, még akkor is, ha az arca már ráncosodik.
Vagy hogy elrohanjon a fürdőbe egy kis korrektorért.
Aztán ha ez sem segít, jól jön, ha a másik megdicséri a reggeli, gyűrött fejét.
Az se baj, ha néha egy kicsit hazudik.
Máskor viszont nem árt, ha kap őszinte kritikát is.
Hogy vegyen fel inkább egy színesebb, vidámabb ruhát, vagy egy olyan gatyát, ami a lapos fenekét gömbölyíti.
Hogy ne akarjon a nagymamája húszéves levetett bundájában tündökölni.
Csak hát ember legyen a talpán, aki pontosan ki tudja számítani, mikor minek fog örülni.
Van, hogy elég az is, ha meglesz a smink a kocsiban munkába menet, miután kirakta az iskolánál a gyereket.
Futva ér be a munkahelyére, ahol épp egy fontos megbeszélése lesz, ahol számítanak a szakértelmére.
Vagy ha nem, szeretne az ügyből a lehető legtöbbet tanulni, hogy fejlődhessen, előre léphessen, küzdhessen másokkal egy jó célért,
de az is lehet, hogy ezúttal szeretné az egészet megúszni, és inkább csetel a számítógépen, miközben fontoskodó arcot vág a szobában ülő főnök felé.
Aztán előfordul, hogy szeretne
a legszebb
a legcsinosabb
a legokosabb
a legügyesebb
a legfiatalabb
a legjobb anya és feleség
vagy épp a legfüggetlenebb nő lenni, akit mindenki ámulattal néz.
Ha kövér, szeretne lefogyni,
ha sovány, egy kicsit meghízni.
Ha öreg, fiatalabb lenni,
ha fiatal, akkor végre felnőni.
Ha túl sokat dolgozik, szeretne többet a szeretteivel lenni,
ha keveset, a munkába belemerülni.
Ha nincs pasi, akkor párra vágyik,
lehetőleg olyanra, akivel jó egy meleg estén együtt sétálni vagy csak ülni otthon az erkélyen és a világ dolgait megvitatni.
Aki mellett mégsem kell mindig „leg”-nek lenni.
Jó néha csúnyának, butának vagy gyengének lenni, elbújni a világ elől, sírni és valakihez odabújni.
És jól jön ilyenkor egy nagy meleg test, jó beszívni az idegen illatot, amely mégis hozzánk tartozik.
Jó a sötétben a karjaiba kapaszkodni.
Aztán jó újra kijönni a világosra.
A másikat csodálni,
hogy milyen ügyes, bátor, tehetséges, kedves és elkötelezett,
nála szebb párja nincs senkinek, dicsekszik mindenkinek.
Aztán meg kétségbeesik, hogy mekkorát tévedett.
Mert tud ez az ember lusta, felelőtlen, unalmas vagy akár arrogáns is lenni,
sőt sokszor fennhéjázó, okoskodó és lekezelő, aki ráadásul azt hiszi, ő a legmenőbb.
Akkor arra vágyik, bár csak találna valaki mást, aki ennek épp az ellenkezője,
aki képes néha a másikat is csodálni,
aki nem hiszi, hogyha más ügyes, attól ő értéktelen lesz.
Aki tud veszíteni, de nem hiszi, hogy ettől örök vesztes lesz.
Aki fel tud a padlóról állni, és az életet újrakezdeni.
Aki sokkal több mindenben hasonlít rá, a nőre, mint amennyiben különbözik.
Aztán ha szerencséje van, rájön, hogy ez a sok minden megférhet egy emberben, aki
hol ilyen, hol olyan, akárcsak a nő maga.
És akitől ennek ellenére jó néha megszabadulni,
barátokkal találkozni, vagy csak beülni egyedül egy moziba vagy színházba.
Aztán jó ismét egymásra találni.
Elmerülni a múltban: kik vagyunk, honnan jöttünk és merre tartunk, mik a közös céljaink.
Utazás?
Kirándulás közben szeretkezés az avarban?
Vagy épp a közös munka?
Család?
Gyerekek?
Hogyan tudnánk mindebben egymást segíteni?
Ha úton van a közös baba, vajon tudunk-e majd neki együtt örülni, miközben megosztjuk a feladatokat is?
Fogni a gyerek a kezét, letörölni a könnyeit, a mosolyában gyönyörködni sok-sok éven át.
Ott lenni mellette, ha beteg, vagy megnézni az iskolában a fellépését
közösen vagy egyedül.
Aztán van olyan is, amikor mindezt szeretné a nő kizárólag a másikra hagyni,
levegőhöz jutni, felnőtt emberként fejlődni,
hogy aztán újra tudjon a másiknak örülni.
Meglepni egy jó vacsorával, színes ruhával, olyan gatyával, ami a lapos feneket gömbölyíti.
De azt sem bánja, ha meghívást kap egy piroskockás terítős vendéglő lugasába.
Szeretne néha elmenni bulizni, egy koncerten részegen csápolni, akár ötvenévesen is.
Élvezi, ha a férjével harminc év házasság után is tud randira menni.
Vagy ha ez nem jött össze, elég bátor ahhoz, hogy keresse az igazi társat akár hatvanévesen is.
És van, hogy egyszerűen csak jólesik neki, ha kap egy szál virágot, na, nem nőnapon, hanem csak úgy, meglepetésként.
Hidas Judit
