Tény, hogy több Barbie-m volt, mint kisautóm, de nem az anyai ösztönök kibontakoztatása volt a prioritás, hanem a legtöbb párbeszéd a babák között a hajgumikról, ruhákról szólt, aztán elmentek vásárolni a képzeletbeli üzletekbe (a nővérem szobájába vagy a ház különböző részeire).
Fotó: Megan Johnston – unsplash.com
Elég korán önálló, önellátó lettem, amelynek érdekes eredménye, hogy első komolyabb és hosszú távú munkám is egy külföldi munka volt, ahol bébiszitterkedtem, majd itthon is sokat foglalkoztam gyerekekkel még akkor is, mikor kikristályosodott, hogy a ruhákkal, divattal szeretnék foglalkozni.
Arról bizony nem volt elképzelésem, hogy mikor szeretnék anya lenni. Sőt, 22 évesen, amikor anyukám már megszülte a testvéremet, én még abban sem voltam biztos, hogy tényleg jó úton haladok-e mind a munkám, mind a személyiségem fejlesztése tekintetében.
Amikor az ember gyerekvállalásra adja a fejét, olyankor egy jól működő kapcsolatra gondol, ahol a cinkosa és barátja a szerelme; a biztonságra, amit egy otthon ad; az egzisztenciára, ami kielégíti a szükségleteket; a csiszolt énre, ami kiegyensúlyozott, felelősségteljes és boldog; valamint arra a piszkos kis megbújt önzőségre, ami a karrierre mutat és a féktelenül átmulatott éjszakákra.
„Nos, egyszer átfutott ez az agyamon. Egy pillanatra. Körülbelül hat éve.”
Most, 26 évesen az én képletem valahogy így tevődik össze: hasamban egy már most virgonc leánnyal; egy cinkostárssal, aki a szerelmem; egy egzisztencia csökevénnyel, ami esetemben kielégíthetetlen szükségletet táplál (azt mondják a ruhák iránti szenvedélyem a bűnös…); egy csiszolt énnel, ami ilyen boldog még sosem volt és az önzőségemmel, ami a karrierem egyengetésében segédkezik. Ezek tekintetében érzem úgy, hogy kész vagyok arra, hogy szüljek egy gyereket.
Mégis többet kell magyarázkodnom a korom és a terhességem párhuzamával kapcsolatban, mint egy drogériában a biztonsági őrnek, mikor látja, hogy nem egy teszter rúzs kupakját próbálom lehúzni.
Kicsit olyan, mintha valami dimenziókaput nyitottam volna meg és annak verandáján szorultam, ami még a hagyományokat őrzi, de már a kitolódott szülési korhatárt képviseli. Bevallom az első pár embernél még törtem magam, hogy bizonyítsam, én teljesen kész vagyok az anyaságra, aztán rájöttem ez így még szánalmasabbnak hat, hiszen nem egy kutyát akarok befogadni az utcáról, amivel kapcsolatban meg kell győznöm a szüleimet.
Túlzás lenne azt állítani, hogy teljesen készen állok, hiszen a 600 szülés, nevelés és ehhez hasonló tematikában íródott könyvek közül még csak 300 darabot olvastam el.
Természetesen vannak félelmeim, de azt gondolom ezt 35-40 évesen is érezném, hiszen egy teljesen új és izgalmas szakaszához érkeztem az életemnek, amitől úgy érzem, csak több lehetek, akárhány éves is vagyok.
Benedek Berta Flóra
Rajz: Kránicz Dorottya
