Behozhatatlan előnnyel indulnak az anyai nagyszülők

2018. április 17.
Valószínűleg elég sokan beismerik, hogy közelebbi kapcsolatot ápolnak anyai nagyszüleikkel, de még ha ez nincs is így, az anyukánk szülei akkor is óriási előnnyel indulnak az unokáknál. Ha kicsit jobban belegondolunk, nem is nehéz kitalálni, hogy miért.
Fotó: Unsplash

Lehet, hogy sosem gondoltunk bele, miért szorosabb a kapcsolatunk anyukánk szüleivel, már ha egyáltalán valóban hozzájuk állunk közelebb. Persze nem törvényszerű, hogy az anyai nagyszülőkkel legyünk jobb viszonyban, kutatások szerint mégis ez a jellemző. Erről pedig egyedül az anyukánk tehet.

Gondoljunk csak bele, hogy fest a helyzet egy kisbaba születése után. A friss anyuka nagy valószínűséggel saját édesanyjához fordul segítségért, nem az anyóshoz, akinek jelenléte a kismama számára tolakodóvá, nem kívánatossá válhat. Az apai nagyszülők jó eséllyel kevesebb információt, történetet hallanak a babáról, hiszen az édesanya értelemszerűen inkább saját szüleit hívja, ha valamiben elbizonytalanodna. Ez az úgynevezett „matrilineáris előny” a tudósok szerint is létezik. Karen Fingerman fejlődéslélektant és családkutatást tanít az austini University of Texason, és több kutatást is publikált már a matrilineáris előnyről. Szerinte az anyukák aktívabbak a családi kapcsolattartásban, és mivel többször fordulnak érzelmi támogatásért és segítségért saját szüleikhez, közvetetten gyerekeik kapcsolata is szorosabb lehet a nagyszülőkkel. Ezzel szemben Fingerman szerint az apai nagyszülők helyzetét az határozza meg, milyen kapcsolatban vannak menyükkel. A szakértő terminológiájában az anya a „kulcsfigura”, aki tulajdonképpen saját benyomásai alapján eldönti, kinek mennyi időt és közelséget garantál a gyerekével. Ha alapvetően rossz a kapcsolata az anyósával és apósával, könnyen lehet, hogy elzárja őket unokájuktól, ezzel pedig alapvetően meghatározza a nagyszülő-unoka viszonyt.

A tény, hogy már egyetemi kutatók is foglalkoznak a témával, segíthet megérteni, milyen súlyos hosszútávú következményei lehetnek egy ilyen hamar rögzülő rossz dinamikának, ami ráadásul a legtöbb esetben fel sem tűnik. A kismamák ösztönösen több teret nyitnak saját szüleiknek, míg a fiús szülők valahogy kimaradnak a babysittelésből és mindig csak másodikként értesülnek az első lépésekről vagy szavakról. Persze ismerünk olyan eseteket, amikor egy anyuka egyszerűen nincs jóban a saját szüleivel, vagy amikor a férfi olyan közel áll anyjához vagy apjához, hogy jobban be tudja őket vonni az unokájuk nevelésébe.

Mégis, az egyik legmegdöbbentőbb dolog, hogy Dr. Arthur Kornhaber gyermekpszichológus (a The Grandparent Guide szerzője) szerint még a nemek közti egyenlőséget hirdető társadalmi változások sem tehetnek semmit, ha az anya-gyerek kapcsolatról van szó. „Az anya és a gyermeke közötti kapcsolat teljesen egyedi. Így működnek az emberek” – magyarázza Dr. Kornhaber. Szerinte hiába feltételezzük, hogy a gyereknevelésben egyre több teret nyerő férfiak a kapcsolattartásban is felveszik az anyukák ritmusát és így képesek lesznek kiegyensúlyozni a nagyszülők hozzáférését az unoka gondozásában, az anyuka irányító szerepe olyasmi, amit nem nagyon lehet felülírni. Bár létesznek patrilineáris közösségek is, szóval lehet, hogy mégis inkább csak szociális konstruktumról, nem biológiai bevésődésről van szó. Mindenesetre egyelőre talán célravezetőbb, ha maguk az édesanyák próbálnak legalább egy kicsit egyenlőségre törekedni, és megadni a lehetőséget az apai nagyszülőknek is, hogy szoros kapcsolatba kerülhessenek unokájukkal – hiszen ez végül is a gyerek érdekét szolgálja.

NYTimes