Fotó: Andrew Worley – Unsplash
Életünk során nagy eséllyel mindannyian kifogunk egy-egy helyre kis nárcisztikus pasit, legyen szó a saját magánéletünkről, vagy valamelyik közeli barátnőnk, netán nővérünk intő példájáról, és a csajos és családi sztorikban évtizedekig felbukkanó, dicstelen párjáról.
A témában már 1 millió online kisokos, teszt vagy tippeket egy halomba gyűjtő cikk született, de még így is nagyon könnyen belefuthatunk egy hasonló, manipulatív személlyel való kapcsolatba. A 21. században randizni, azt mondják nem könnyű, ugyanakkor nőként mikor is lehetett az? Némi túlzással mondhatjuk, hogy csöbörből vödörbe estünk, hiszen míg egészen régen legfeljebb egy bunkósbottal, és panyókára vetett antilopbőrrel udvaroltak nekünk a barlang mélyén, addig alig pár száz éve még a női fél véleményének kikérése nélküli kényszerházasságok hasítottak. Ezzel szemben az egyik leggyakoribb kortárs panasz női panasz, hogy szinte lasszóval kell kergetni a digitalizáció korában az érett, hagyományos párkapcsolatra alkalmas férfiakat. Nem elég, hogy kevés a tartós, elkötelezett kapcsolatra vágyó férfi -legalábbis a mikrokörnyezetemben végzett nem reprezentatív felmérés szerint -, még attól is kell tartanunk, mennyire egészséges párkapcsolati jövőt ígér a személyisége.
Összetett személyiségtesztet sem ma, sem korábban nem töltöttünk ki, így nagy eséllyel nem dicsekedhetnénk olyan sokan manipulatív férfiakkal ápolt, túl hosszúra nyúlt, fájdalmas kapcsolatokkal, házassággal. Ha lenne ilyen, én mindenesetre kitölteném, és bár a húszas éveimben csípőből elutasítottam volna, jó pár száz megalázó, szégyenteljes pillanatot, nyilvános balhét, állandó szorongást megelőztem volna.
Akinek volt már hasonló díszpéldány a párkapcsolati pályafutásában, tudja miről is van szó. Amikor az ember gombostűnyire szűkült gyomorral izgul, ha családtagok, vagy barátok jönnek vendégségbe, ne utoljára jöjjenek a párunk stílusa miatt, és megússzuk nagyobb kínos vita, emelt hang, vagy éppen döbbenetes, egocentrikus kijelentések nélkül. Amikor legszívesebben egyedül járnánk, a „sikeres”, elsőre megnyerő párunk nélkül társaságba, de abból is csak vita lenne otthon. Amikor mindenért mi vagyunk a felelősek, de inkább hibásak. Amikor a közúti rendőrrel való ordítozás, „az Én tartom el az egész rendőrséget!” és hasonló dühöngő és ostoba mondatok, és tetemes büntetés után, némi szorzás-osztást követően kijön, hogy a te hibád. Mert ha hamarabb indulunk, meg ha nem néz ki magának, nem állít meg…
Na, de ezek a szinte magmáig hatoló mély pillanatok az első, étteremben elköltött randik során még nem derengenek, a sok mézédes rózsacsokor az óriás egót, és az embergyűlöletet is eltakarja, és bókok sokaságával cukrozza be. Pedig szakértők szerint ilyenkor érdemes a leginkább résen lenni…
Megnyerő pasik „dráma háromszöggel”
Egy a Dailymail magazinban megjelent cikk szerint a nárcisztikus emberekben közös, hogy bár hajlamosak utálni az embereket, a figyelmet nagyon is szeretik. Éppen ezért rengeteg dolgot megtesznek azért, hogy a figyelem központjában álljanak. Dr Marny Lishman szerint lételemük a „dráma háromszög”, ami lényegében egy szociális interakciós és konfliktus modell, benne az áldozat, a megmentő és a vádló kulcsfontosságú szerepével. “ Sok nárcisztikus szereti mindhárom szerepet kijátszani, helyzettől függően, és az biztosan elmondható, hogy mindhárom meglehetősen mérgező hatással bír a környezetükre.”
Az egyébként Dr. Stephen Karpman nevéhez fűződő dráma háromszög létezését már 1960-ban felismerték, és boncolgatták lényegét. A mai napig remek példákat láthatunk erre a “hármasra” – ha szerencsések vagyunk, csak mások példájából, ha kevésbé, akkor a saját volt, vagy jelenlegi párkapcsolatunk drámáiból merítve. Eredeti teóriájában a pszichológus kifejtette, hogy ez a személyiségtípus ugyanúgy jelen lehet egy vitában védtelen áldozatként, aki sarokba szorítva érzi magát, vagy vádlóként, aki másokat okol a helyzet kialakulásáért. Egy-egy nárcisztikus ember pillekönnyű léptekkel tud váltani egy vitában levetve a vádló szerepét, áldozattá szelídülni, vagy megmentőből vádlóvá terebélyesedni.
A pszichológusok szerint összességében elmondható, hogy kívülről megnyerő, intelligens, és sokszor erős karaktereknek tűnnek a környezet szemében, miközben a háttérben gyakran bűntudat és szégyen hajtja őket, anélkül, hogy ennek tudatában lennének. A toxikus viselkedésük egyik mozgatórugója, hogy szeretik hatalmasnak, erősnek érezni magukat, miközben szívük mélyén gyengék, és szorongósak. Törékeny egójukat a mások feletti hatalom erősíti.
Hogyan kerüljük el őket?
Talán sokan felismerjük már az exek sorában azt, aki precíz munkával igyekezett minél kisebbre zsugorítani minket, netán a korábbi kapcsolati hálónktól fokozatosan eltávolítva, amennyire csak lehet elzárva, káros gondolatokat szajkózva manipulálni minket. A szerencsésebbek már exként gondolhatunk rájuk, de nagy kérdés, hogy hogyan szúrhatjuk ki a hasonló személyiségeket, mielőtt mélyebben belemerülnénk egy kapcsolatba.
A kapcsolatok elején, izzadó tenyérrel, éttermi randikon nem éppen könnyű dolog észrevenni a jeleket. Mindenki igyekszik ilyenkor a legjobb oldalát mutatni, és szakértők szerint ebben a korai szakaszban még a vörös zászlókat is nehéz észrevennünk.
Maximum olyan apróságokba kapaszkodhatunk, amelyek még nem számítanak bizonyítékoknak önmagukban. Ilyen az, ha randipartnerünk folyamatosan magáról beszél, és, ha éppen mi vagyunk a téma, akkor abba is sikerül valamilyen úton-módon becsempészni magukat sztoriszinten.
Sokszor szinte elbűvölőek, megnyerőek, de az előadott történeteikből kiderül, hogy kissé felsőbbrendűnek érzik magukat másokhoz viszonyítva, illetve ha korábbi konfliktusokról beszélnek, abban minden szinte szereplő bűnös, és idióta, csak ők maguk nem.
A nárcisztikus személyiség jellemző személyiségjelei:
Felsőbbrendűnek érzi magát
Szeret birtokolni
Nagyfokú figyelemre és elismerésre éhes
Perfekcionizmus
Szereti kontroll alatt tartani a dolgokat
A felelősségvállalás hiánya
Szeret másokat hibáztatni
Szereti, ha behódolnak neki
A határok hiánya
Empátia hiánya
Nem lehet valóban sérülékeny
Gyenge kommunikáció, alkalmatlan a csapatban való munkára
Szorongás
Forrás: MindBodyGreen
