Leszakadt a polc a ruhaanyagok alatt. Miközben hajtogattam őket, megszámoltam: hozzávetőleg kétszáz méter anyagot rendeltem a világ különböző pontjairól gyenge pillanataimban az elmúlt egy évben. Megszállott hobbivarrónő lévén folyamatosan figyelem a textillelőhelyeket Japántól Nagy-Britanniáig, és ha lesújt az élet, rendelek. A csapások pedig egy héten többször is jönnek. Egy alvás nélküli éjszaka, betegség, és máris a webshopokat böngészve találtom magam. Ideje volt kipróbálni, kibírom-e egy hétig impulzusvásárlás nélkül. Helyette volt időm gondolkodni.
Mentegetőzés magam előtt
Tudtam, hogy nem vehetek meg bármit, ami eszembe jut, így mi máson járt volna az eszem, mint a vásárláson? Egy kellemetlen orvosi vizsgálat után aztán megtörtem, és vettem magamnak két harisnyazoknit. Egy napsárgát és egy rózsaszínt. Mentségemre legyen mondva, egyik sem lett jó. Zaklatottságomban bokazoknit vettem térdzokni helyett, amit én sosem hordok. Így továbbajándékozva a húgomnak megnyugodtam, hogy magamnak legalább nem vettem semmit. Ugyanígy azzal mentegettem magam a második napon, hogy ajándékba vettem a virágot a cuki kis kaspóval, nem magamnak, annyi bökkenővel, hogy egy héttel korábban a szükségesnél. Ez döbbentett rá, hogy mindegy, mivel mentegetem magam, mindegy, kinek vásárolok, az impulzusvásárlás az impulzusvásárlás marad.
Tárgyak helyett finomságok
Rendben, nem veszek felesleges tárgyakat se magamnak, se másnak. De mivel enyhítsem lelkem fájdalmát a hajnali hatos reggeli kelés miatt a harmadik napon? Természetesen egy doboz isteni macaronnal. Mikor kimondtam, hogy a robbanócukrosat, sós karamellest és passiógyümölcsöst szeretném, már be is villant, hogy az impulzusvásárlás megint győzött, ismét elbuktam. Más, komolyabb stratégiára volt szükség, mert ez már háború.
Fontos a kényeztetés
A negyedik napra megértettem, hogy az impulzusvásárlást nem fogom legyűrni egyszerűen azzal, hogy megtiltom magamnak. Két kisgyerek anyukájaként hat éve alváshiánnyal élek. Így olyan mértékben fáradt vagyok, hogy egyszerűen minden olyan váratlan esemény után, mikor még több energia mozgósítására van szükség, hogy megoldjam a felmerülő problémát, az agyamnak szüksége van a jutalmazásra. Erre a legegyszerűbb módszer volt eddig, hogy vettem valamit, ha szükségem volt rá, ha nem. Nem is a tárgy volt a fontos, hanem az érzés, hogy kaptam én is valamit, nekem is járt valami jó. Szerencsére a negyedik napon nem történt semmi extrém katasztrófa, így vásárlás helyett gondolkozhattam rajta, hogyan oldjam meg az önjutalmazást webshopokban kattintgatás nélkül.
Megelőzhető az impulzusvásárlás?
Biztos vagyok benne, hogy a vásárlás a legrövidebb és legegyszerűbb módja annak, hogy kicsit jobban érezzük magunkat. Beugrani az első boltba vagy a kedvenc boltunk weboldalán bedobálni három-négy dolgot a bevásárlókocsiba, és már lehet is megadni a bankkártya adatait. Gyakran már azt is elfelejtettem, hogy rendeltem valamikor valamit, mikor megérkezett a csomag. A vásárlás ténye volt fontos a lelkemnek, nem is a végeredmény. Így az ötödik napon arra jutottam, megelőzni kell a vásárlási vágyat. Feltölteni az energiaraktáraimat, és állandó jó közérzettel akár a világ összes oroszlánja is támadhat, akkor is állom a sarat, impulzusvásárlás nélkül. Mit javasolnak a szakértők az általános közérzet javítására? A testmozgás, alvás, hobbi szentháromság a legtöbb ezzel foglalkozó kutatásban szerepel. Minden nap másfél órát jógázom, így azt már nem lehet tovább fokozni. A testmozgás kipipálva. Aludni nem tudok többet, sajnos nem rajtam múlik. Így marad a hobbi. És ha már leszakadt a polc, és úgyis át kellett hajtogatni a rengeteg anyagot, varrtam is rögvest egy felsőt. Sőt, rá is hímeztem a lányom egyik rajzát.
A munka kitartott a következő két napon, eszembe sem jutott venni bármit is, és mégis gazdagabb lettem egy blúzzal, ami ezentúl mindig arra emlékeztet, hogy milyen jó nem vásárolni, ha nincs rá szükségem.
Fotó: Unsplash
