Az önismeret sava borsa, avagy a szabadúszás lélektana

2019. december 01. |

Időről időre készülnek érdekes interjúk híres vállalkozókkal, üzletemberekkel, akikről többnyire meggyőződésünk, hogy „a semmiből építették fel a birodalmukat.” Nos, a népszerű szófordulat azért nem teljesen fedi a valóságot.

Amikor ugyanis elhatározzuk, hogy a saját utunkat járva a szabadúszó élet ösvényére lépünk, akkor az építkezés ideális esetben saját magunkból történik. Elvégre nincs az a vállalat, ami ne lenne átitatva az alapító személyiségével és értékrendjével. Ehhez képest, ha felütjük az internetet, könnyen és gyorsan begyűjthetjük a szükséges információkat a tökéletes üzleti terv elkészítéséről, az optimális adózási formákról vagy a marketing stratégia részeiről. Ám a szabadúszó létforma lelki és önismereti oldaláról már jóval kevesebb hasznos tanács található. Pedig ha bizonyos fontos kérdések megválaszolatlanul maradnak, sokszor hiába a kezdő lendület és anyagi tőke, még a legígéretesebb próbálkozás is kudarcba fulladhat. Mráz Kata pszichológussal beszélgettünk.

Az önismeret sava borsa

Ha nem ismerjük magunkat, a határainkat, nem tanulunk a kudarcainkból és nem vagyunk tisztában a számunkra alapvető értékekkel, félelmekkel, akkor a vállalkozás legfontosabb része, mi magunk sem működhetünk harmonikusan. Mit is jelent ez pontosan? Mindenekelőtt azt, hogy felismerjük, a vállalkozói lét valakihez egyszerűen nem passzol; akinél első helyen szerepel a kiszámíthatóság, a biztonság, akkor valószínűleg kiegyensúlyozottabb a munkavégzése kötött munkaidős keretek, delegált feladatok és vezető mellett. „Tisztában kell lennünk azzal, hogy képesek vagyunk-e magunkat motiválni – azaz nem feltétlenül van szükségünk arra a keretre, amit az ad, ha egy vezető megmondja, hogy mi a feladatunk. Ez azt is jelenti, hogy ‘kiosztjuk’ magunknak a feladatot és be tudjuk osztani a napunkat. Ha például tudom, hogy szeretnék megírni egy blogbejegyzést és van rá egy szabad délelőttöm, akkor azt nem halogatom, hanem nekiülök akkor, amikorra terveztem” – mondja a szakértő. Hozzátette, hogy még ha szükségét is érezzük a kötött munkával járó kereteknek, nem jelenti azt, hogy alkalmatlanok lennénk vállalkozónak. Ha a szabadúszóság gondolata befészkelte magát a fejünkbe, érdemes utánamenni a gondolatnak, és megnézni, képesek lennénk-e rá akár karrier coach vagy ‘vállalkozói mindset’-képzés segsítségével fejlődni benne. 

A lényeg, hogy ha nyitottak vagyunk a változásra, és dolgozunk kicsit az önállóságunkon, idővel sikeres szabadúszókká válhatunk.
Persze ha valaki nyugodtabban hajtja álomra a fejét azzal a tudattal, hogy a napjait rendszeresség jellemzi (fix időpontban jön a fizetés, minden nap ugyanazon időpontban leteheti a munkát, és így tovább), akkor ezen nem kell szükségszerűen változtatni.
A probléma akkor kezdődik, ha nem tudjuk elválasztani a társadalmi elvárásokat a saját helyzetünktől, és az önismeret hiánya miatt nem tudjuk eldönteni, hogy mondjuk a mérgező közeg feszélyez, vagy azért nem vagyunk a helyünkön, mert  számunkra a szabadság mindennél többet ér.

„Ki vagyok én?”

Ha valakiben régóta motoszkál a vágy, hogy valami egészen mást csináljon, akkor sosem a Mit? kérdésre érdemes először keresni a választ. Sokkal inkább arra, hogy ki fogja mindezt véghezvinni. A válaszok megtalálásban segít az önismereti munka; akár egyénileg, pszichológus, karrier coach segítségével, vagy csoportban, terápiás keretek között. De kezdetnek már az is segít, ha elgondolkodunk pár alapvető kérdésen: -Ki is vagyok én? Honnan jöttem? Milyen sikereim voltak eddig? Mitől félek? Mitől érzem magam sikeresnek? Mi számomra a legnagyobb örömforrás? Mi akarok adni? És kapni? Mindez elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, de ha jobban magunkba nézünk, nem biztos, hogy egyértelmű válaszokat kapunk. Elegendő idő- és energia ráfordítással azonban a válaszok felfedhetik előttünk saját, önazonos útvonalunkat. Függetlenül attól, hogy ez a szabadúszás vagy az alkalmazotti lét felé terel. Ha pedig megvan az irány, akkor ahogy Kata fogalmaz “merni kell hinni abban, hogy működhet a saját ötletünk – akkor is, ha nincs egy főnök aki jóváhagyja. Egy tanácsadó jellegű szakmákban ehhez például leginkább az kell, hogy akarjunk segíteni, és ilyenkor a segítés vágya felülírja a kezdeti félelmeket és bizonytalanságot.

„Nekem vajon miért nem sikerül?”

Nietzsche óta tudjuk, hogy „Ami nem öl meg, az erősít”, persze csak akkor, ha lelkileg elég ellenállóak vagyunk ahhoz, hogy a kudarcok és elutasítások ne küldjenek padlóra. Jó hír, hogy a lelki ellenálló-képesség tanulható, a folyamat kiindulópontja pedig ugyancsak az önismeret. “Kell egy kis bátorság, vagyis a hit abban, hogy ‘elkezdhetjük, mielőtt még száz százalékig készen állnunk rá’ – vagyis a nyitottság arra vonatkozóan, hogy valószínűleg nem fog minden ötletünk beválni, vagy az elején még döcögős lesz és néha újra kell tervezni a dolgokat, sőt minden bizonnyal hibázunk is. Teljesen természetes, hogy nem lehet előre mindenre felkészülni, ezért nem kell az elején mindent megtervezni, nem gond, ha nincs minden száz százalékig rendben.” 

A pszichológus szerint az inspiráló közeg felkutatása szintén fontos (önismereti szempontból érdemes tisztában lenni azzal, hogy szükség van az emberi interakciókra, a külső motivációra). Mivel a szabadúszó lét sokszor magányos, jó ha vannak olyan emberek körülöttünk, akik bátorítanak, akiktől tanulhatunk. Nem muszáj ténylegesen közösségbe járni -bár ha van lehetőség akkor az a legjobb-, lehet a közösségi oldalon is olyan csoportokat találni, ahol támogató közösség van, például vállalkozónők csoportja.

Illetve felül kell kerekedni a “de én nem szeretek szerepelni” félelmen, ami sokaknál előfordul, mert a mai világban ‘magamutogatás’ nélkül nem vállalkozhatunk, vagyis az online jelenlét mindenképp szükséges. Erre valahogy úgy érdemes tekinteni, hogy ‘magamból adok de nem magamat’, azaz sokkal inkább a munkámat mutatom meg és nem saját magamat kell – ez főleg introvertáltabb vállalkozóknak lehet jó megközelítés.

Járt utat a járatlanért

Jeff Goins író és üzletember a Medium Magazin cikkében nem árul zsákbamacskát, és kendőzetlenül beszél arról, hogy a sikert bizony nem adják ingyen. Goins szerint aki szeretne szabadúszóvá válni, az hamarosan a saját bőrén is megtapasztalja, hogy ez az út attól függetlenül, vagy éppen amiatt, hogy a sajátja, küzdelmekkel és nehézségekkel tarkított. Amikor elkezdjük megismerni önmagunkat, és ezzel együtt egyre határozottabban kijelöljük a határainkat és gyakrabban nemet mondunk, az ritkán arat osztatlan sikert. Aki viszont ismeri magát, valószínűleg könnyebben viseli a szabadságért vívott harcokat. Mert messziről nézve bármilyen vonzónak és romantikusnak tűnik a gondolat, hogy a saját utunkat járjuk, a gyönyörűségek mellett küzdelmekkel is jár. A siker pedig azokhoz pártol, akik erősségeik mellett a gyengeségeinkkel is tisztában vannak. Kata hangsúlyozza hogy időnként nemet kell mondani másoknak, és adott esetben magunknak. Például  egy szabadúszónak ugyan fontos a továbbképzés és a folyamatos tanulás, mégsem kell minden jól hangzó képzésen részt venni. Ezen kívül magunkhoz kell igazítani az időbeosztást is, figyelembe véve, hogy ne vállaljuk túl magunkat és ne égjünk ki idő előtt. Magyarán hagyjunk időt a pihenésre, hogy utána sokkal hatékonyabban menjen a munka.
Tegyük fel, hogy megszületett bennünk az elhatározás, meg is tettük a kezdő lépéseket, viszont még nincsenek eredmények. Sőt, körülöttünk sincs senki, aki visszajelzést adhatna arra vonatkozóan, vajon jól döntöttünk? Most már a jó úton járunk? Egyáltalán mire vigyázzunk, merre menjünk? Ezek a pillanatok általában kétféle tettre sarkallhatnak; megrémülünk, és inkább gyorsan visszatérünk a megszokott ösvény biztonságához, ahol aztán ismét együtt tapicskolhatunk a kilátástalanságban azokkal, akiket valójában a hátuk közepére kívánunk.
Vagy pedig arra használjuk a kialakult helyzetet, hogy jobban halljuk azt a belső hangot, ami mindig is ott duruzsolt a lelkünkben, csak eddig elnyomtuk, mert inkább mások álmát építettük. “Sok türelem is kell, hiszen időbe telik mire beérnek az ötletek, lesz elegendő ügyfél és néha nagyon nehéz kitartani akkor, amikor éppen egy rosszabb időszak van. De éppen ezért kell türelmesnek és kitartónak lenni. A nehéz periódusokat pedig ki lehet használni arra, hogy újratervezzük a marketinget vagy továbbfejlesszük a szolgáltatást.”

Az, hogy a szívünkből szóló hang, vagy a félelmek kerekednek felül, megint csak önismereti kérdés. Innen nézve ugyanakkor a saját vállalkozás felépítése életünk meghatározó önismereti utazásként is értelmezhető; miközben egyrészt rengeteget tanulhatunk személyiségünk rejtett oldalairól, egyúttal lehetőséget kapunk a folyamatos fejlődésre. Ám annak, hogy ezen az úton végig is érjünk, az önismeret mellett, van még egy kulcsfontosságú eleme. Mégpedig az, hogy szeressük, amit csinálunk. Hiszen ez a szabadúszás lényege: megtalálni az életünkben azt, ami önazonos, és önmagában, vagy önmagáért örömet okoz számunkra. Ezáltal másokat is gazdaggá teszünk, és mi magunk is gazdagabbak leszünk.

Szerző: Perei Dóra

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek