Amikor eljött az elég, avagy a nem-felhalmozás művészete

2020. január 06. |

Eljön a nap, amikor rájössz, hogy az egykori kincsből lom lett. Kidobandó. Lehet, hogy ami, vagy aki nagyon értékes volt számodra valamikor, ma már nem az. Megy a szemétbe, vagy más kezdi el használni.

Minden újra-értékesíthető, újrahasználható.

Minden és mindenki máshol is találhat új gazdára, lelhet új társra. Van, amikor meg kell válni attól, ami, vagy aki már nem előrevisz, hanem jelenlétével hátráltat. De honnan tudod, hogy eljött az idő?

Eddig mindig így csináltuk – eddig ez volt a szokás, ezt hallom gyakran.

Kit érdekel? És akkor mi van? Miért érv ez arra, hogy ne változtass? Miért nem próbálod másképp?

A jóga olyan, mint a lomtalanítás. Segít válogatni. Eldönteni, mi az, amire már nincs szükség és mi az, amire viszont még igen. Válogat. Felcímkézi a cselekedeteket, a gondolatokat és az érzelmeket: kell – nem kell.

A jógában van egy fogalom: az aparigraha (अपरिग्रह). Jelentése a felhalmozástól való tartózkodás. A ragaszkodás mentesség. Hogy nem tartogatsz, nem őrizgetsz semmit és senkit és, ami még fontosabb: nem is vágysz többre, másra, mint amire ténylegesen szükséged van, ami ténylegesen kell – ez a jóga útja.

Nem csak tárgyakra vonatkozik ez, hanem emlékekre, gondolatokra és érzelmekre, sőt emberekre is. Gyakran előfordul, hogy a régmúlt csalódásai kikezdenek téged a jelenben is. Hogy a múlt hatással van erősen. Fogod szorosan, cincálod, rágicsálod, el viszont nem ereszted. A probléma ott van, ha a jelenedet megmérgezi, ha olyan befolyással van az életedre, hogy lebénít, megköt és a legnagyobb probléma, hogy nem engedi be az újat. Te tudod emiatt befogadni az újat. Az új nem tud hova jönni!

A jóga a szokásaidon változtat. A hozzáállásodon. Megvizsgálja, hogy mitől kell valóban tartanod, mire van szükséged és mi az, ami teljesen eltérít, ami félrevisz vagy akár blokkol, gátol.

Miért olyan nehéz a nem-ragaszkodás?

A családban van nálunk egy mondás: “jó lesz a telekre”- ezzel a kijelentéssel a család idősebb tagjai mindent megtartanak, ami még kellhet, cserébe a hétvégi házunk úgy néz ki, mint egy raktár. Lassan már bemenni se lehet az alsó szintre. Amerre csak nézel felesleges cuccok, amik valójában már sosem kellenek senkinek semmire. A házat viszont itt nem tudod használni, kész akadálypálya.

Miért engeded, hogy ellepjen téged a sok nem hasznos és nem használatos? Ami már nem szolgál. Levitted a pincébe, fölvitted a padlásra, jól bedugaszoltad, elraktad, elraktároztad. Egy idő után viszont, vagy nem fér el az a sok minden, vagy, amit ott tárolsz, tönkremegy, megrohad, szétbomlik, elromlik. Érzed, tudod, hogy valami nincs rendben, valami fölösleg van ott, sokszor mégsem mersz változtatni.

Fölépítesz egy érzelmi birodalmat, tele hitrendszerekkel, tervekkel, hiedelmekkel, körbeveszed magadat falakkal, építményekkel. Gyakran légvárakkal. Mindannyian azt akarjuk, hogy a dolgok örökké tartsanak. Munkahely menő, otthon otthonos, barátság örök, kisgyerek kicsi, szerelem az élet végéig és még azon is tovább. Rettegünk a változástól.

A nem-felhalmozás azért nehéz, mert amikor a régi, elromlott tárgyakkal, kapcsolatokkal, emlékekkel párnázod körbe magadat, amikor nem selejtezel, azt azért csinálod, mert félsz. A régi, ha rossz is és már nem működik, de legalább ismerős. Az ismerős pedig biztonságot nyújt. Beépítetted már az életedbe. A káosz, azért mert ismerősek benne a dolgok vagy a szereplők, látszólagosan rendet teremt. Hamis biztonságérzetet nyújt.

Beléd épült és így élsz, a káoszt elfogadva, inkább sebeket magadon hordozva. Ahelyett, hogy rendet tennél. A sebeket kitakarítanád, lefertőtlenítenéd, bekötöznéd és tennél a gyógyulásért. Minden beforr!

A változás tud helyet adni valami újnak

Sokszor nagyon nagy bátorság kell az eleresztéshez. Az újhoz. Hogy ne gondoljam azt, hogyha egyszer az a rossz megtörtént velem, akkor biztosan meg fog újra. Hogy mindig tiszta lappal tudj kezdeni, muszáj a múltat rendesen kikukázni.

A jóga segítségével megvizsgálható, hogy te miket tartogatsz, amik már nem szolgálnak téged. Szükséged van-e azokra az érzésekre vagy itt az ideje megválni tőlük. Ha elengeded azt, ami már nem szolgál, akkor kinyitod magad. És akkor jönnek az új ötletek, az új gondolatok, az új érzelmek, az új emberek.

Akkor tudsz kilépni te is újra a fényre, akkor tudod csak megmutatni magadat. Amíg nem lépsz, addig a múlt leárnyékol, láthatatlanná válsz. Lépj ki a fényre! Alig várja mindenki, hogy lásson újra!

Az elengedés ereje

Az elengedés ereje

„Engedd már el!” – már mindenki ezt mondja. De te mégsem tudsz továbblépni. Csak újra meg újra feleleveníted a sérelmeidet. Elengedés. Egyszerűen hangzik, mégis nehéznek, sőt sokszor lehetetlennek tűnik. Brávácz Alexandra jógaoktató, az Útközben jóga szerzője írása.

Megbocsátás, kreativitás

A jógagyakorlás, a meditáció, a légzésfigyelés vagy egyéb jógapraktikák mellett két további hasznos eszközt javaslok az aparigraha – a nem-felhalmozás gyakorlására.

Az egyik a lemondásról szól, a másik az energia átalakításáról.

Az egyik a megbocsátás. Sokszor azért tartogatsz mindent, haragot, bánatot, bűntudatot, mert megbántottak. Engedd el a fájdalmas emlékeket, a csalódásokat, a múltban tapasztalt bántalmazásokat. Csak úgy lehetsz szabad, ha megbocsátasz annak, aki fájdalmat okozott vagy, ami még nehezebb, magadnak. Mondj le arról, hogy ebben változás kell, hogy történjen, mert nem valószínű, hogy fog, legyél nagyvonalú és egyszerűen bocsáss meg.

A másik módszer pedig, hogy legyél kreatív. A benned lévő többletenergiát használd fel alkotásra. teremts olyat, aminek valóban van értéke, ami mélyen belőled jön. Önkifejezés. Ez terességet fog eredményezni benned. Oszd meg a gondolataidat, a tudásodat, a képességeidet engedd magad megnyilvánulni. Emlékezz és írd ki, énekeld ki, fesd ki, kerámiázd ki magadból. Ha valami újat teremtesz, ami szépség, ami épít, amitől lélekben leszel gazdagabb, vagy nem csak te, hanem az egész világ, akkor azzal párhuzamosan megtörténik a romok eltakarítása.

Minden mulandó. Semmi sem tart örökké

Add oda, amire nincs szükséged. Rakd bele a fölösleges érzelmeket abba, ami virágzik. Engedd el az örök emlékezést, az égető sóvárgást, hogy minek hogyan kellett volna történnie.

És tudd, amit egy éven keresztül nem használsz, azt már valószínűleg nem is fogod. Dobd ki! Válj meg tőle!

Aki egy éven át nem szeret, akit te egy éve nem szeretsz, miért ragaszkodnál hozzá? Csak hátráltatni fog.

Én egy nagy lomtalanítással kezdem az új évet. És te?

Brávácz Alexandra jógaoktató, az Útközben jóga szerzője

Fotó: Getty Images

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Lélek