Hidas Judit: Feszes cici, popsi és has, tényleg ez a boldog házasság titka?

2020. január 22. |

Schobert Norbi mindannyiunk élő lelkiismerete. Ha ő aggódik valamiért, azt érdemes komolyan venni. Most épp minket, magyar nőket, na, meg a boldog családokat félti. Azt állítja, azért mennek tönkre a házasságok, mert a terhesség után a nők elhíznak, és már nem elég vonzók a férjeik számára.

Érdekes felvetés, megmondom őszintén, kissé meg is könnyebbültem, hogy akkor ezek szerint Norbi tényleg rájött a titokra.

Ha ugyanis csak ezen múlik a dolog, esküszöm, hogy rohanok megrendelni a teljes Norbi Update kínálatot. Na, nem mintha most épp gond lenne itthon, bár a hasam három gyerek után már nem a régi, csak hát ugyebár ki tudja, mit hoz a holnap. Minden nap öregebb és löttyedtebb leszek én is, bár ezt sok más nőhöz hasonlóan tudom anélkül is, hogy Norbi az orrom alá dörgölné.

Nem, nem azt akarom mondani, hogy a külső nem számít. Hogy ne törekedjünk arra, már csak az egészségünk miatt is, hogy jól nézzünk ki.

És nem is azt, hogy az agy, az okosság mindenhez elég.

De hogy a házasságok főként nem emiatt mennek tönkre, és hogy ennek a felelősségét nem lehet csak a nők nyakába varrni, ebben meglehetősen biztos vagyok.

Ha a valódi okok bárkit is érdekelnek, akkor sokkal nagyobb baj, hogy a szerelem nem két fél egyenrangú kapcsolatára épül a legtöbb esetben. Hogy nagyon gyorsan kialakul nő és férfi között az alá-fölérendeltség.

Hogy nem tanult meg a legtöbb ember kölcsönös tiszteletben egymás mellett létezni, hogy nem adunk egymásnak teret, vagy túl sok teret adunk, és elmegyünk egymás mellett.

Hogy nem tudjuk és nem merjük a valódi érzéseinket kifejezni, mert úgy gondoljuk, csak addig vagyunk vonzók a másik ember számára, amíg szépnek és tökéletesnek mutatjuk magunkat, és így nem tud valódi kötődés kialakulni.

Aztán persze a tökéletesség maszkja lehullik, és kezdődnek a sértődések, az elvárások, az aláásások, a felszín alatt búvópatakként csordogáló harag, egymás gáncsolása minden fronton. És ettől bizony – kerek popsi és cici ide vagy oda – fizikailag is egyre kevésbé látjuk vonzónak a másikat.

Nyilván sokan ismerik azt az érzést, amikor egy korábban csodált szép nőt vagy férfit közelebbről megismertek, és többé nem tudták őt szépnek látni. Vonzó lehet egy szép testrész, de ha mindez csak hús marad, az elég hamar dög unalmassá válik.

Arról nem beszélve, hogy egy olyan országban, ahol egymás után halljuk a híreket nőverésről, nők meggyilkolásáról a családban, ott tényleg azt gondoljuk, az elhízás a boldogtalanság legfőbb forrása? Vagy amikor egy frissen nyilatkozó szakember elmondja, hogy naponta hordják hozzá elsősorban (!) a kislányokat az apák, nevelőapák, nagyapák által elkövetett szexuális abúzus miatt, akkor tényleg azt akarjuk mondani, hogy a boldogtalanságért a nők tehetők felelőssé? Vagy azt gondoljuk, ha ezekben a családokban a nők szexibbek lennének, akkor apu nem erőszakolná meg a saját gyerekét?

Nem kellene végre a férfiak felelősségét is némileg megvizsgálni, és azt a kérdést feltenni, miért tekintünk ösztönlényként a férfiakra, akik nem tudnak parancsolni a saját vágyaiknak, ha meglátnak egy feszes popsit?

Véletlenül nem arról van szó, kedves Norbert, hogy a legtöbb férfi feljogosítva érzi magát arra, hogy félrelépjen? Hogy úgy gondolja, neki ez jár csak azért, mert ő a férfi, és neki igenis vannak szükségletei? Holott néha a nőknek is jól esne friss partnerrel ágyba bújni, netán egy feszes férfipopsit megsimogatni. Az, hogy ennek sokkal több nő szab gátat, mint férfi, nem holmi lelki nagyságból, pláne nem genetikai kódból fakad, hanem abból, hogy a nők társadalmi szerepe azt írja elő, hogy korlátozzák ez irányú vágyaikat. Mert ugyebár egy nőnek ilyet mégsem illik…. És ebből következik az is, hogyha ezek a szerepek változnának, és a férfi nem a birtoklástól érezné magát férfinak, talán ő is jobban tudna parancsolni a vágyainak.

A szex, a csábítás sajnos sokkal többször szól a hatalom kiterjesztéséről – én megkaphatok mindent, amit csak akarok – mintsem arról, hogy otthon anyu a szülés után elhízott. Nem azon kéne dolgozni a feszes popsi és a has helyett, hogy a szex a pecsét legyen egy kapcsolaton, amely intimitásra, valódi őszinteségre és egymás igényeinek komolyan vételére épül? Ahol mindkét fél kényelmesen, a másik által elfogadva és biztonságban tud létezni? Ki tudja, talán ez sokaknak meghozná a kedvét a fogyáshoz is!

Merti igazad van, kedves Norbi, a szexuális vonzalom vizuális. De a vizualitás mögött ott van az a sok minden, amit a másikról, mint emberről, mint nőről és mint férfiról a fejünkben tárolunk. A testért lehet valakit néhány alkalommal megkívánni, de hosszú távon sokkal fontosabb, hogy ne akarjuk a másikat leigázni, és ne hagyjunk magunkat leigázni a másik által, hogy képesek legyünk önmagunkat megőrizni a kapcsolatban.

Ebben segíts nekünk Norbi, és esküszöm, legyen bármilyen ehetetlen is, holnaptól tonnaszámra fogom falni az összes műkajádat.

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek

Nem alaptalan a hétfőutálat! hétfő

Nem alaptalan a hétfőutálat!