Hidas Judit: Cipófej

2019. december 24. |

Hidas Judit írásait minden hónapban olvashatjátok nálunk. Cipőfej című novelláját karácsony alkalmával küldte nekünk.

Erika a fodrásznál ült a tükör előtt hidrogénnel bekent hajjal és egy magazint lapozgatott. Először a hatékony szőrtelenítési praktikákról olvasott, aztán megakadt a szeme egy cikken, amelyben akciósan kínálták a legmodernebb fiatalító eljárásokat.

Meglehetős tapasztalattal rendelkezett e téren. A második gyereke születése után egy évvel új, feszes mellekkel lepte meg a férjét, később egy speciális zsírlebontó készüléket vett igénybe, hogy a terhesség miatt kialakult úszógumiját csökkentse. Sajnos azonban mindez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a házasságát megmentse, és a válás után még sokáig vádolta magát, amiért sajnálta azt a kis pénzt egy arcfeltöltésre.

Erika a válás után elhatározta, nem adja meg magát. Ingatlanirodáját továbbra is sikeresen vezette, és felkeresett egy neves pszichológust is, hogy segítsen neki talpra állni. A pszichológusnál töltött néhány alkalom után kiderült, egy gyerekkori traumának köszönhetően szétválasztja az érzéseit a gondolataitól, ezért könnyen áldozatul esik a manipulációnak. Rájött, hogy ez történt a házassága alatt is.

– Figyeljen erre a gyomortájéki szorító érzésre, és hagyja, hogy ez súgja meg, mit kell tennie – tanácsolta neki a pszichológusa.

Erika megfogadta a szakember tanácsát, és szép lassan átdolgozta számos kapcsolatát. Igyekezett őszintén feltárni sérelmeit ismerőseinek, és voltak néhányan, akik bocsánatot is kértek tőle. De persze nem mindenki viselte jól a kritikát. Így volt ezzel az anyja is, akit sikerült annyira megbántania, hogy többé nem állt vele szóba.

Erika azért rendületlenül haladt előre az úton, bár továbbra is elég árvának érezte magát.

– Kezdjen valamit a szabadidejével, a gyerekei már tinédzserek, nem ülhet folyton a négy fal között – javasolta a doktor.

Erika rájött, itt az ideje, hogy megvalósítsa titkos vágyait. Régóta kacérkodott a művészetekkel, különösen a festés, rajzolás érdekelte, de mindig botkezűnek érezte magát.

– Talán csak az önbizalmammal van a gond – dobta fel a témát a terápián, és az orvos hevesen bólogatott.

– Egész életében csak másoknak akart megfelelni, változtasson!

Erika végül vett egy mély levegőt, és ősztől beiratkozott egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, amely azt ígérte, hogy mindenkiből kihozza a művészt. Alig várta a heti két órát, ahol ráadásul új barátokra is talált. Hamarosan külön programokat, pikniket, táncesteket is szerveztek.

Itt ismerkedett meg Vilmossal is, aki civilben kerületi önkormányzati képviselő volt. Korábban nem kedvelte az ilyen pocakos férfiakat, a kisportolt testalkat, a formás férfifenék mindennél fontosabb volt a számára. Most mégis várta a társaságát, jókat beszélgettek.

– A feleségem lelépett Mauritiusra a főnökével. Azt mondta, mellettem nem tud kiteljesedni, ezért itt hagyta nekem a gyereket – mesélte a férfi egy hétvégi kirándulás alkalmával egy füstös kiskocsmában, és lehorgasztotta a fejét.

Erika nem nézhette tétlenül a szeme előtt kibontakozó drámát. Rátette a kezét Vilmos karjára, így maradtak néhány percig, aztán egyszer csak érezte, hogy a férfi a másik kezével a combját simogatja.

Nemsokára kint voltak a hűvös utcán, de nem zavarta őket a hideg. Összeért a szájuk, érezték egymás leheletét.

– Tudod, az volt a legrosszabb az egészben, hogy semmilyen kritikát nem viselt el, aztán ha morcos voltam, még ő volt megsértődve – mesélte Vilmos két csók között.

Erika elmosolyodott, ismerős volt neki a helyzet, csak fordítva. Eszébe jutott az az egy-két pofon is, amit a házasságuk alatt kapott a férjétől.

Aznap még sokáig sétáltak a hűvös utcán, majd Vilmos hazakísérte Erikát. Tizenöt percen át tébláboltak a kapuban, végül Erika megsajnálta a férfit. Az asszonyi kebelnél semmi sem ad nagyobb vigaszt, jutott az eszébe, és elégedetten nyugtázta, milyen jó, hogy a mellei jó állapotban vannak, még ha a hasán lévő zsírt nem is sikerült teljesen eltüntetnie annak idején azzal a csodamasinával.

Fergeteges éjszakát töltöttek együtt. Erika meg is lepődött, mert Vilmos igazán csendes, visszafogott férfinak tűnt.

A következő hetekben a kapcsolatuk szépen alakult. Vilmossal két-háromnaponta találkoztak, moziba, színházba mentek, vagy egyszerűen a tanfolyam után beültek egy étterembe. Erika örült persze a hirtelen jött boldogságnak, de nem volt nyugodt.

– Hányszor megéltem én már, hogy az első nehézségnél borul az egész – mondta a barátnőjének, Teréznek. – Egy ötvenes pasi bármikor találhat magának egy harmincas szinglit.

Teréz próbálta nyugtatni, felhívta Erika figyelmét Vilmos potrohára és táskás szemére, de mindez nem sokat ért. Erika egyre gyakrabban érezte magát ismét öregnek, elhasználtnak. Úgy gondolta, lóg az arcán a bőr, és szinte illetlenség így emberek közé menni. Hiába győzködte a pszichológusa is, hogy köpjön az előítéletekre, és fogadja el önmagát. A nőnek máson sem járt az esze, mint hogy felújítsa egy kicsit a külsejét.

Karácsony előtt egy héttel bejelentkezett a fodrászhoz. Aztán ott, a tükör előtt, behidrogénezett hajjal meglátta a számára ideális arckezelést is, ami ráadásul jutányos áron azonnali változást ígért! Az ünnepre szép leszek, ujjongott magában, és már tárcsázta is a szalon számát.

Két nappal később sápadtan lépett be a rendelőbe.

– Egy-két tűszúrás a halántékod környékén, ahol egy kis résen keresztül fogom az arcfeszesítő szálakat bejuttatni – magyarázott a doktornő tegeződve, mintha az itt találkozó nők mind egymás bizalmas barátai lennének.

Erika összeszorított foggal vészelte át a következő húsz percet. Néha kicsordult a könnye is.

Amikor készen lettek, az orvos fölé hajolt.

– Hopp, egy kis duzzanat a jobb orcán, de semmiség az egész – mondta, és könnyedén felkacagott.

Az asszisztense, mintha táncparketten lejtene, végigsiklott az orvosi szoba linóleum padlóján egészen a hűtőig, és egy darab jéggel tért vissza, amit Erika arcához szorított.

– Ezt ismételd meg otthon minél többször, és egy héten belül nyoma sem lesz – javasolta az orvos.

Erika nem volt abban az állapotban, hogy vitatkozzon, különösen, amikor leglátta, hogy az arca olyan kerek lett, mint egy méretes cipó. Inkább azon aggódott, mi lesz most a közös karácsonyi vacsorával, amit Vilmossal terveztek. Feldagadt pofával mégsem állhatok elé, gondolta.

Másnapra a duzzanat nem lett kisebb, sőt, még be is lilult. Nem, nem, az lehetetlen, hogy így lásson, jelentette ki, és betegségre hivatkozva lemondta a vacsorát. Vilmos nagyon csalódott volt.

A karácsony napja szomorúan köszöntött Erikára. A gyerekei az apjuknál töltötték a szentestét, ő pedig kuksolhatott egyedül a lakásban.

– Kellett neked megújulás – dünnyögte magában, és dühében falni kezdte a mákos beiglit, amellyel szigorú diétája ellenére Vilmost és magát akarta meglepni.

Délután ötkor csengettek az ajtaján. Erika kilesett a kémlelőn, és rémülten látta, hogy Vilmos áll az ajtó előtt kezében egy hatalmas tepsivel. Először nem akarta kinyitni az ajtót.

– Drágám, csak segíteni szeretnék – könyörgött neki Vilmos.

Erika körbenézett, majd kutatni kezdett a tükör alatti szekrényben. Végül kirántott egy nagy, virágmintás sálat, és bekötötte vele a fejét.

Kattant a zár, és Vilmos belépett a lakásba lila csokornyakkendőben, zöld bársonyöltönyben. Az egyik kezében egy üveg bort, a másikban a tepsit szorongatta.

– Te csak pihenj, én megcsinálok mindent – mondta, és óvatosan Erikára pillantott. – Szép a kendőd, és szép vagy te is – tette hozzá, és előrehajolt, hogy egy óvatos csókot leheljen a nő duzzadt arcára.

Nemsokára ott gőzölgött a narancsos kacsa az asztalon. Miután jóízűen megették egy kis lila káposztával, amit Erika gyorsan összedobott, letelepedtek a kanapéra. Bebugyolálták a lábukat a karácsonyi mintás pokróccal, és egymás szájába adva ették az omlós mákos beiglit.

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek