Betalálnak a kritikák – Kránicz Dorottya
„Nyolc hónapos terhes vagyok, és őszintén szólva, már a terhességem kezdete óta aggódom a hízás miatt. Legutóbb a hetedik hónapban álltam mérlegre, akkor 10 plusz kiló felé közeledtem – azóta nem mértem le magam. Akkor sírva jöttem ki a terhesgondozóból, miután az egyik ápolónő elkezdett ostorozni a hízás miatt, egy vallatótiszt állhatatosságával kikérdezve, hogy akkor tulajdonképpen miket eszem – finoman utalva rá, hogy szerinte kizárólag édességet. Én pedig legfőképpen nem értettem, mert végig annyira próbáltam odafigyelni magamra: heti kétszer járok edzeni, soha nem vetemedtem éjszakai nassolásra, cukrot egész terhesség alatt csak a terheléses cukorvizsgálaton látott a szervezetem. Pedig nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a vércukrom csodálatos, a vérnyomásom tökéletes, a közérzetem remek, mellesleg – de tényleg csak mellesleg – nem is látom magamon, hogy meghíztam volna. De akkor döbbentem rá, mennyire betalálnak a kritikák, mennyire könnyen elér a sok nyomasztás, hiába tudod ésszel, hogy ez csak egy képmutató társadalom irreális elvárások mentén követelt testképe, és a többi. Egy olyan érzékeny időszakban, mint a terhesség és a szülés utáni hónapok, nagyon súlyos sebeket tudnak okozni az ilyen rosszul irányzott megjegyzések, a számonkérések, vagy egy egyszerű „és mennyit híztál?”. És sajnos ebben a helyzetben az sem számít, hogy milyen idióta mondta ezeket.”
Bűnbakképzés – Bobák Szilvia
„Bárhogyan is próbálnak megfeledkezni róla olykor a közbeszédben, a nők a társadalom felét jelentik. Ráadásul egy ideje már társadalmi-politikai hangja van a társadalom ezen felének is. A nőket szentimentális, alárendelt, egzisztenciával nem rendelkező, behódoló, passzív félként kezelni már nagyon régóta nem kúl, aki ilyet tesz, annak kimaradt a társadalomtörténet jó pár évtizede. A szexualitást összekapcsolni az erkölcsi kötelességgel pedig egyenesen a középkorba ránt vissza minket. Igen, nagyon sok a válás ma Magyarországon. Igen, nagyon sok az elhízott ember. A terhesség után elhízott nőket okolni a válások számáért kristálytiszta bűnbakképzés. Azok csinálnak ilyet, akik nem képesek a maguk komplexitásában gondolkodni kérdésekről, így leegyszerűsítve, mítoszokat teremtve csak odahánynak egy-egy tetszőleges kulcsszót a nyilvánosság elé és megkönnyebbülve elfelejtik az adott problémát. Nem árt észben tartani azonban, hogy a történelem már bizonyította, hogy a bűnbakképzés boszorkányégetéshez is vezethet. És nem csak a célba vett “szexuálkárosító” “házasságkárosító” (sic!) nőkre nézve kártékony. A férfiakat kétdimenziós, szexualitásuk által teljes mértékben uralt vadembernek állítja be, akiknek a nő csupán testi kielégülésük tárgya. Megmérgezi a közhangulatot, bekúszik a tudatalattiba és elbizonytalanít. Mindenki gyanús lesz tőle. Legitimálja a kapcsolati hierarchiát, a tárgyiasítást, az erőszakot. Ja, hogy ilyen messzire kár lenne következtetni egy ártatlan brandépítő élőzés alapján? Biztosan szuper marketingeszköznek gondolta, az, aki kitalálta ezt a retorikát, de aki nem tud nemet mondani egy-egy ilyen eget rengető Facebook-elérésre, az inkább soha ne akarjon megszólalni, mert ennek messzemenő társadalmi következményei is lehetnek.”
Milyen a szerelem? – Lampért Zsófia
„Kevés szomorúbb dolgot tud elképzelni egy nő, mint azt, amikor a férje nem áll mellette akkor, amikor a legnagyobb támogatásra lenne szüksége. A várandósság és a szülés után rengeteg időbe telik, mire megközelítőleg olyan lesz minden, mint előtte, de ugyanolyan már sosem lesz. Olyan gyorsan változik a test és a lélek pár hónap alatt, majd alakul vissza! A nők magukon viselik az eltelt kilenc hónap nyomait még akkor is, ha egy grammot sem híztak. Ezeket elfogadni nem könnyű, támogatás nélkül lehetetlen. Elképzelni sem tudom milyen lehet annak a nőnek, akinek a férje nem egy csodát lát ebben a testben, hanem ehelyett vádol és megaláz. Kevés szomorúbb dolgot tudok annál elképzelni, mikor valaki azt gondolja, hogy a házasság egyetlen értelme és mozgatórugója a szex. Nem kétséges, hogy fontos része, hiszen az egyik legjobb és legélvezetesebb módja annak, hogy kifejezzük, mennyire szeretjük a másik embert, egyre őszülő haját, egyre több ráncát és változó testét. Változunk, életünk történései nyomot hagynak rajtunk. Nem csak a nők, a férfiak is változnak, de a házasságnak, a szerelemnek az a lényege, hogy elfogadjuk, sőt szeretjük a másikat úgy, ahogy van. Akinek meggyőződése, hogy a férfi azért válik el, mert a felesége felszedett néhány kilót a terhesség alatt és ezért már nem kívánatos, azt végtelenül sajnálom, mert fogalma sincs róla, milyen a szerelem. Ha ilyen kijelentés azért hagyja el a száját, hogy minél többen beszéljenek róla, az pedig végtelenül gyomorforgató. Meggyógyulni valószínűleg már egyik állapotból sem lehet.”
Csak hagyjanak minket békén – Tóth-Szántó Krisztina
„A túlsúly nem egészséges. Ezt szögezzük le. Ezzel nem is vitatkoznánk. De az általánosítás sem az. Hiszen a súlyfeleslegnek is vannak okai, körülményei, miértjei, mikéntjei – és ezekhez egy ideális társadalomban senkinek semmi köze. Ahogy ahhoz sem, hogy egy nő vállal-e gyereket, vagy sem, és ha igen mikor és mennyit. Jó lenne, ha 2020-ban már nem lenne szükség ilyen témában cikkekre, ha hagynának minket, nőket, hogy a frusztráló elvárások helyett magunkkal, a saját testünkkel és a saját életünkkel foglalkozzunk. Talán kevesebb szorongó, önmagának megfelelni nem tudó nő lenne a világban. Mert ezek nélkül is van bőven elég okunk szorongani, van bőven elég szerepünk, aminek meg akarunk felelni, és bőven elég elvárás, amelyeket saját magunkkal szemben állítunk. Legalább akkor mások hagyjanak minket békén.”
Fotó: Getty Images
