Kislány voltam még, amikor édesanyám először mesélt a születésemről: büszke volt, gyorsan és könnyen világra jöttem. Érkezésem forgatókönyvét még sokszor elmondattam vele, és hosszú éveken át úgy hittem, ez a szülés természetes menete. Ahogy nőttem, úgy lett egyre árnyaltabb a kép. Először a saját bőrömön tapasztaltam meg, mit jelent a nőgyógyász székében reszketni a megalázottságtól, majd közvetlen közelről szorongtam végig egy hozzátartozóm szülését: a kisbaba rossz időben, rossz helyen, örök sérülésekkel látta meg a napvilágot. Az ő érkezésével értettem meg, nem mindenkinek adatik meg az a hozzáértés, empátia és humor, amely édesanyámat a szülőszobán elkísérte – és ma már azt is tudom, nem véletlenül létezik a szülészeti erőszak szókapcsolat, amely mögött megszámlálhatatlan tragédia könyörög azért, hogy eljöjjön végre a változás a szülészeti és nőgyógyászati osztályokon.
Nehéz helyzetek
„Mindegy, hogy az ország mely régiójában élsz, mindegy, hogy kórházban vagy otthon, fogadott orvosnál vagy az ügyeleten szülsz; mindegy, hány éves vagy, hogy van-e érettségid; mindegy, milyen az anyagi helyzeted és a társadalmi státuszod, az egészségügyi ellátás nem járhat együtt azzal, hogy hatalmi pozícióból megsértik az emberi méltóságodat, a betegjogaidat vagy szülő nőként az önrendelkezési jogodat. Mindez még inkább érvényes a szülés körüli nehéz helyzetekre, váratlan eseményekre, veszteségekre – magyarázza Keszler Viktória, a mozgalom egyik alapítója, aki 2015-ben többedmagával hívta életre a kezdeményezést. – Egy utcai megmozdulás szervezésével kezdődött minden. Többen közülünk anyaként éltek át szülés körüli traumát, vagy épp kísérőként voltunk tanúi nehéz élményeknek, ezért fontosnak éreztük, hogy megtörjük a csendet. Minden szülés számít, mindenki története fontos címen kiírtunk egy felhívást. Szabályosan özönlöttek a levelek, egymást érték a megrázó történetek, így tudtuk, folytatnunk kell, hallhatóvá és láthatóvá kell tennünk mindazt, amit a szülő nők átélnek, ugyanakkor a jó gyakorlatoknak is hírét kell vinnünk.”
A Másállapotot a szülészetben! alulról jövő, független, vallásilag semleges mozgalom, amelynek szervezői olyan nők, akik pontosan tudják, hogy a szülés egyedi életesemény, amelynek sok útja lehet. Mindenkinek szíve joga és szabadsága megválasztani a sajátját. Tevékenységük szerteágazó: napi szinten nyújtanak információs támogatást anyáknak, például ha jogsértő módon elválasztják őket a babájuktól, vagy ha egy indokolatlan beavatkozást kell visszautasítaniuk. Megyei kórházakkal egyeztetnek, és helyi szinten tesznek a reformokért, utcai eseményeket szerveznek, nemzetközi ajánlásokat fordítanak, szakembereket és döntéshozókat érzékenyítenek, de ha kell, peres ügyekben támogatják az érintetteket.
Ez nem a szülés része
„Fontos, hogy megértsük, a szülés nem egy olyan dolog, amelyet összeszorított fogakkal ki kell bírni, amelynek egyetlen célja, hogy a gyerek egészségesen – vagyis élve – a világra jöjjön – mondja a négygyerekes édesanya. – Más forrás hiányában beletörődünk, hogy a szülés pokoli élmény, vagy úgy tekintünk rá mint orvosi eseményre. Elfogadjuk, hogy a szülés része, hogy a szakember hatalmánál fogva leteremtheti a kismamát; hogy a műtőasztalon a feje fölött meg lehet vitatni a tegnapi focimeccs eredményeit; hogy megkérdezése nélkül infúzióra lehet kötni, át és fel lehet vágni, porig lehet alázni, miután pár perccel korábban elvesztette a kisbabáját.”
Az aktivista szerint egy olyan atyáskodó és elnyomó intézményi rendszer és szokásrend tartja magát, amelyet alapjaiban kellene megváltoztatni. „Tény, hogy az emberséges bánásmód és a bizonyítékalapú ellátás hozzájárul a pozitív szülésélményhez, a szülés módjától függetlenül – folytatja Viktória. – Mára kiderült az is, nincs ellentét aközött, amit a nők szeretnének, és amit a tudomány javasol. Például tudjuk, hogy az édesanya hüvelyében fellelhető baktériumok a baba immunrendszerét erősítik, hogy a gát- és a császármetszés 15-19 százalék fölött nem hoz egészségügyi hasznot, itthon mégis vannak olyan helyek, ahol ezek aránya 70 százalék. Tudjuk azt is, hogy megszületése után az anyára kell helyezni a babát ahhoz, hogy a bőrkontaktus hatására beindulhassanak a legfontosabb hormonális folyamatok – sok helyen ez mégsem teljesül. Szomorú, de gyakran nem a rosszindulat, hanem a nemtudás az, ami elviselhetetlen körülményeket teremt. Egy nővér kedvessége gyakran azon múlik, hogy megtanítják-e neki, életmentő lehet az empátiája. A korszerű szülészeti ellátás nemcsak hatékony, hanem tiszteletteljes is.”
A Másállapotot a szülészetben! mozgalom egy jobb, méltóbb és korszerűbb szülészeti rendszerért küzd, érintettek ezreinek csatornája, a tudás és a gyógyulás erős platformja, amely nem véletlenül nyerte el 2020-ban a Highlights of Hungary egyik közönségdíját, és a Marie Claire különdíját.
„A szülés témája a nőket is megosztja, éppen ezért senkinek nem azt akarjuk megmondani, hogyan szüljön, szüljön-e egyáltalán, minket az foglalkoztat, hogyan bántak vele, dönthetett-e a testéről, a kisbabájáról – magyarázza tovább a mozgalom alapítója. – Egy ideális szülészeti ellátásban nem érné ellátásból fakadó stressz a babát, és az anya sokkal több időt és türelmet kapna, hogy saját ütemében hozhassa a világra gyermekét. Egy ideális szülészeti ellátásban a babát nem érhetné újszülöttkori trauma, amelynek ma külön fejezetet szentel a pszichológia. Egy ideális szülészeti ellátásban a szülő nő és a kisbabája a főszereplője lenne a saját szül(et)ésének. Egy ideális szülészeti ellátásban a szülés élménye olyan eksztatikus erőket szabadítana fel az anyában, amely örök erőforrása maradhatna – és amelynek a történetét büszkén adhatná át gyermekeinek.”
Infó: masallapotot.hu
A cikk a novemberi Marie Claire magazinban jelent meg!
