Akadálytalanul betalálni a másik szívébe – interjú Háy Jánossal

2021. március 16.
Az alkotásról, a (hosszú) párkapcsolatokról, a veszteségről és az öregedésről kérdeztük az egyik legjelentősebb kortárs írót. Háy János szerint nincs olyan sok különbség közöttünk; a korral egyre hasonlóbbá válnak a párok életútjai, a gyerekek ismétlik a szüleik hibáit és mindannyiunknak nagyon tud fájni, ha elveszítünk valakit. Az író pedig mindezt alaposan megfigyeli és leírja. Felkérésünkre Háy János három novellát is írt.

A történeteid tele vannak kifejezetten mai alakokkal, helyzetekkel. Amennyire tudom, nem élsz nagy társasági életet, akkor honnan ismered ezeket a karaktereket, szituációkat?

Figyelni kell. Az élet itt van bennünk és mellettünk. Az első Marie Claire-novella főszereplője például Angliában él. Annyi történetet hall az ember maga körül, párok élnek távkapcsolatban, szülők és gyerekek évente csak egyszer-kétszer találkoznak, ezek önkéntelenül bepörögnek az írásba. Nekem mindhárom gyerekem itthon él, de a közvetlen környezetemben a gyerekek már hetedhét határon túl vannak. Egyébként meg nincs olyan sok különbség közöttünk, mindannyian szeretni akarunk, szeretve akarunk lenni, társat, családot szeretnénk, vágyunk a jóra. Hasonló életet élünk, ami attól egyedi, hogy épp mi éljük.

A párkapcsolatok alakulására vonatkozóan elég lesújtó képet festesz. Előbb-utóbb vagy megcsalják, vagy megunják egymást az emberek.

Ez van körülöttünk. Nem én találtam ki, hogy milyen állapotban vannak a párkapcsolatok. Hozzá kell tenni, hogy elég könnyű volt az ősembernek, neki 10-15 évig kellett a jó kapcsolatot fenntartani, amiből ráadásul öt év biztos nem szólt másról, csak a betegségről. Most pedig 25-től 80 éves korunkig kéne fenntartani egy házasságot… Jó volna, ha sokaknak sikerülne, én ennek drukkolok, hiszek a hosszú kapcsolatokban, szerintem közösen átélni az életet nagyon izgalmas dolog, de ez hullámvölgyek nélkül biztos, hogy nem tud megvalósulni.

Ezt már láttad?

Van valami megfejtésed rá, hogy kinek, hogyan sikerülhet, vagy ez csak a szerencsén múlik?

Sok mindenen múlik, de azt például hülyeségnek tartom, hogy sokan rögtön szétmennek, amikor jönnek az első problémák, hogy semmi más megoldással nem számolnak, csak a válással, és adott esetben néhány gyerek is ott marad a szétesett kapcsolat martalékaként. Aztán az új házasságban születnek új gyerekek, rá se fér a rokonság a családi fotóra. Persze előfordul az is, hogy a házasság megmarad, és a gyerekek pokoli viszonyok között nőnek fel. Nem tudom, hogy mi a megoldás… túl hosszan élünk. Úgy látszik, van ára a hosszú és jó minőségű életnek.

Fotó: Galgóczi-Németh Kristóf

A teljes interjú a Marie Claire 2021/2-es, március 10-én megjelent számában olvasható. Háy János – Nyolc betű című – novellája szintén ebben a lapszámban jelent meg.