Divatsztori: Alice a csodagardróbban

2021. november 16.
A fejük tetejére állított flamingók, egy vigyorgó macska meg egy állandóan késésben lévő nyúl. Megvan, ugye, hogy miről lesz szó. Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1921-ben jelent meg először magyar nyelven az Alice Csodaországban. És ha benézünk a szekrényünkbe és felnézünk a divatbemutatók kifutóira, mindjárt kiderül, hogy a titokzatos történet főhőse nem csak a mi gondolataink közé költözött be megmásíthatatlanul.

Felolvasnánk vajon esténként a gyerekeinknek egy olyan mesét, amelynek a főszereplői többek között egy neurotikus, szorongó nyúl, egy pipázó hernyó, egy nagyon furcsa macska, egy bolond kalapos, egy dühös és kegyetlen királynő, és egyéb meglehetősen különös figurák? Ez a pár apró részlet vagy talán még kevesebb is elegendő volna ahhoz, hogy egy ilyen mesekönyv az iratmegsemmisítőben végezze, de a történetbeli Fehér Nyulat idézve, alighanem elkéstünk. Mert nagyon valószínű, hogy a másfélszáz éves könyv nyugtalanító szereplőit és kalandjaikat már mindannyian megismertük, és talán már fel is olvastuk valaki(k)nek a családban. A gyerekirodalom nagy klasszikusa, a populáris kultúra számtalan formában feldogozott gyöngyszeme, Lewis Carroll Alice Csodaországbanja hazájában, Angliában 1865-ben jelent meg. Magyarra pedig épp 100 évvel ezelőtt, 1921-ben fordították le első ízben. A meseregény korántsem csak a gyerekszobák és az iskolai könyvtárak kelléke, biztosak lehetünk benne, hogy a divattervezők is gyakran forgatják az időtlen remekművet.

Unatkozó kislányból divatikon

Dizájnerek és brandek múzsájaként figurája száz és száz különböző formában jelent már meg kifutókon és divatlapok oldalain, a kis Alice stílusa mégis mindig, minden kétséget kizáróan felismerhető. Sokan ugrottak fejest a Fehér Nyúl barlangjába ihlet, árnyalatok, formák után kutatva, és húztak ki gyönyörű vagy épp szörnyű öltözékeket a Kalapos cilinderéből. Carroll a mesebelit egy valóságban is létezett kislányról, Alice Liddellről mintázta, akit annak idején fényképeken is megörökített. A felvételekről egy, a viktoriánus kor jellegzetes krinolin ruhájába öltöztetett gyerek néz vissza ránk. A történet első illusztrált változatában azonban Alice-t nem ilyen öltözékben, hanem egy sárga, viszonylag rövid ruhában ábrázolták, amely szabadon hagyta a lány karjait is. John Tenniel grafikus így próbálta megfogni a szabályszegő, rebellis figurát. A későbbiekben azután a kísérő ábrák nem egyszer a publikáció idejének a divatját tükrözik. A dzsesszkorszakban, a múlt század őrült húszas éveiben Amerikában kiadott Alice Csodaországbant Willy Pogany illusztrálta, aki Pogány Vilmos Andrásként született Szegeden, de a fenti néven halt meg 1955-ben New Yorkban. Ő bátor húzással bubi frizurát, a korszakban divatos hosszú pulóvert és tényleg rövid szoknyát rajzolt a lányra, kiváltva mindezzel a konzervatív irodalmárok és olvasók méltatlankodását. Nem értették, hogy miért kellene így öltözködnie egy tudvalevőleg a viktoriánus korban élt, illedelmes krokettet játszó ifjú hölgynek. Három évtizeddel később azután, a történet moziváltozatához Mary Blair a Disney Stúdió rajzolóasztalán alkotta meg Alice leginkább ismert és elfogadott öltözékét. A ruha az 1950-es évek divatját meghatározó Christian Dior darabokra emlékeztet, és a mai napig ebből indulnak ki saját verzióik kidolgozásánál a kortárs tervezők is.

A tervezők új és még újabb generációi mindig friss, modern értelmezést adnak a klasszikusnak

Marni

Dior

Ártatlan lányka vagy lázadó tinédzser?

Vannak, akik kíváncsi, édes kislányként értelmezik Alice figuráját, mások arrogáns, szeles bakfisnak, de annál jobb, így ugyanis a stílusát illetően ezer és egy értelmezési mód adódik. A legfrissebbek közül a Marninak tervező Francesco Risso határozottnak látja, a Gucci sztártervezője, Alessandro Michele viszont romantikusnak, így mesébe illő, de punk részletekkel megvadított öltözéket ad rá, épp olyat, mint amilyenek elárasztották a Gucci kifutóját a legutóbbi bemutatókon.

Gucci

Az Alexander McQueen művészeti vezetője, Sarah Burton és Iris Van Herpen nem finomkodnak, mindketten felfedezni vélik Alice sötét, ijesztő arcát, és ezt meg is mutatják a kifutón. De aki leginkább érzi ennek a talpraesett lánynak és a történetének a végtelen iróniáját, az Tomo Koizumi japán tervező. Olyan, mintha minden ruhája kapott volna abból a varázssüteményből vagy -italból, amitől a mesében teljesen megváltoznak a hősnő méretei. Hatalmas, lágy tüllel megszelídített öltözékeket tervezett, amelyek azt üzenik: miért is kellene minden áron alkalmazkodnunk a testünk által ránk kényszerített arányok rendszeréhez?

Szerző: Mario Cossu Fotó: Getty Images, Imaxtree.com

A cikk folytatását a Marie Claire legfrissebb számában olvashatod!