Éppen ebédidő után beszélünk, mi volt ma nálatok az ebéd?
Azt szokták hinni az emberek, hogy annyira megszállottak vagyunk, hogy csak gyomnövényekből, virágokból készült ételeket eszünk. (Nevet.) De ez nem így van, csak természetesen azt szoktam megmutatni az Instagramon és a TikTokon, ami különleges. El kell, hogy szomorítsalak, éppen költözünk, nem volt ma semmi extravagáns a menünkben.
Na tessék. De csak van valamilyen növény, amely mostanában nagyon foglalkoztat.
Most a bodza- és akácvirág szezonja van, imádom! Nagyon izgalmas, és sokan nem is gondolnák, hogy a bodza és az akác virágát ki lehet rántani. Amíg virágzik, rendszeresen esszük rántva vagy fánktésztába keverve, illetve tettem el szörpöt és limonádét is belőlük. Élettani hatásuk ilyen mennyiségben nem jelentős, az ízviláguk, a textúrájuk miatt kedveljük. Szárítva, tea formájában viszont már kifejezetten nyugtatóak, és nagyszerűek megfázás, meghűlés ellen.
Mi gyerekkoromban egyenesen a fáról ettük az akácvirágot.
Igen, nyersen csipegetve is nagyon finom. Próbáld ki legközelebb gyümölcssalátába keverve, például epersalátához isteni! Csak figyelj, hogy ne út melletti fáról szüretelj! Persze, sajnálja az ember otthagyni ezeket, rengeteg akác és bodza van az utak mentén, de minden gyógynövénygyűjtésre vonatkozik az alapszabály, hogy az autóutaktól távol eső területeket kell megcélozni.
Természetgyógyász volt az anyukád, így már kiskorodban az életed részévé vált a természet és a növények szeretete. Emlékszel, melyik gyomnövény volt az első kedvenc?
A kövér porcsin! Hamar megszerettem, nyersen csipegettem, ezzel vezettem be az ovistársaimat is a „gyomevésbe” – bár ezt a szót nem szeretem. Éppen most lesz a kövér porcsinnak is szezonja. Ez egy gyakori gyomnövény, a patikában étrend-kiegészítőként árulják tízezrekért, mert az ómega-3 tartalma magasabb, mint a halaké. Látod, ezért nem szeretem gyomnövényeknek hívni őket, persze, hangzatos azt mondani, hogy gyomot eszem és minden gizgazt letépkedek, de igazából minden növény lehet gyomnövény, ami olyan helyen növekszik, ahol nem szeretnénk. Ugyanakkor ezek a „gyomnövények” inkább gyógynövények, olyan erős élettani hatásuk van, hogy a gyógyszertárban is kaphatók. Iskolapéldája ennek még a tyúkhúr, amellyel minden hobbikertésznek rendszeresen meggyűlik a baja a kertben, a patikában viszont fogyókúrás szerként árulják.
Két gyereked van, és már úton a harmadik. Nekik is valami hasonlót jelent a természet, mint neked jelentett anyukád mellett?
Kicsik még, de abszolút érdeklődnek. Ha éppen szüretelek valamilyen növényt, akkor jönnek ők is velem. A lányom már egy kicsit nagyobb, ő rendszeresen kérdezgeti is, mint annak idején én anyukámtól, hogy mi micsoda, mi mire jó. Ez szuper, mert folyamatosan tanul, és nem fog bármilyen gyomot befalni. Mindkét gyereknek megtanítottam, hogy semmilyen növényt nem lehet a szájukba tenni, csak miután megmutatták nekem. A kedvenceik a kis ehető virágok. Például palacsintába szoktuk sütni őket, egyfajta dekoratív elemek, ízük nincs, viszont bármilyen egyszerű ételt feldobnak, varázslatossá tesznek.
Kertészmérnök szakra már kifejezetten a növények gasztronómiai felhasználása miatt mentél?
Egy biogazdaságban nőttem fel, a mezőgazdaság ismerete, szeretete adott volt, de a kertészmérnöki szakon nem volt annyira jelen az általam képviselt vonal, hiszen valljuk be, a hagyományos mezőgazdaságban a gyomnövényeket nem megeszik, hanem irtják. Volt azért gyógynövényismeret-óránk, de korántsem olyan mélységben, ahogyan az engem érdekelt volna.
Ha nem az egyetemen, akkor hogyan képezted magad profi szintre a témában?
Sokat hoztam édesanyámtól, nálunk ez otthon viszonylag hétköznapi dolognak számított. Aztán ebből írtam a szakdolgozatomat is, arra készülve eszméletlenül sok szakirodalmat olvastam. Legfontosabb forrásaim viszont a ma már száraznak, sokszor olvashatatlannak tűnő, több száz éves gyógynövényes könyvek. Engem lenyűgöznek, másoknak viszont nehezen emészthetőek lehetnek. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy befogadhatóbb, modernebb, figyelemfelkeltőbb formában én is összegyűjtöm a tudásomat egy receptkönyvben, ami, ha minden igaz, jövőre már meg is jelenik. A szöveg már kész, még a vizuális részén kell dolgoznunk.
A vizualitás mostanában egyre fontosabb, és te nagyon jó is vagy ezen a téren, a TikTok és az Instagram is egyértelműen erre épít.
És óriási tempót is diktál ez a két felület! Az utóbbi időben például rengeteg új követőm lett az Instagramon – csak azért, mert elkezdtem képek helyett videókat is posztolni. Úgy tűnik, a szép kép már kevésbé üti meg az ingerküszöböt, mint egy pörgős videós tartalom…
Van valami szép ellentmondás abban, hogy te egy lelassulást igénylő offline témáról posztolsz egy hipergyors online felületen. És ahhoz képest, hogy egy egészen speciális témát jársz körül, meglepően sokan követnek. Milyen reakciókat kapsz a közösségimédia-felületeiden?
Az elején rengeteg rosszindulatú kommentet kaptam, azt írták, hogy elmebeteg vagyok, kecske vagyok, vagy hogy rántsam ki a mókusürüléket is. Aztán sokkal komolyabbá vált a dolog, voltak, akik konkrétan a halálomat kívánták. Először iszonyúan megviseltek ezek a hozzászólások, majd rájöttem, hogy mindenki kap hasonlókat, aki tartalmat gyárt, és hogy ez nem rólam szól: a TikTokon tizenéves fiatalok kommentelnek ilyesmiket, tudatlanságból, személyes sértettségből fakadnak ezek a mondatok. Azt nem mondhatom, hogy teljesen eltűntek mára már az ilyen jellegű reakciók, de szerencsére nagyobb arányban érkeznek pozitív visszajelzések, ezek pedig nagyon feltöltenek. Megismertek annyira, hogy nem találnak már őrültnek, sőt, a legjobb, hogy ki is próbálják, amiket mutatok. Az Instagramon személyes üzenetben írnak, hogy megtalálták az általam ajánlott növényt, kipróbálták a receptet – és ez igazán jólesik!
Naponta mennyi idődet veszi el az online tartalmak készítése?
Nem olyan sokat, mint ahogy tűnhet, vagy mint amennyit másoknak elvesz. Az én tartalmaim szorosan összefüggnek az életemmel, a videókat igazítom az életemhez, és nem fordítva. Arról csinálok tartalmat, amit amúgy is csinálnék: befőzök, növényt gyűjtök, szendvicskrémet csinálok. Nem vagyok profi videós, fotós, nincs utómunka sem, ami extraidőt venne el. Az elején beleestem abba a hibába, hogy válaszolni akartam mindenkinek, de mára ezt el kellett engednem, hiszen a tartalomgyártás egyelőre a hobbim, egy olyan dolog, amelyet a szabadidőmben csinálok.
Go Green nagykövetként az olvasók rendszeresen találkozhatnak majd a tippjeiddel. Mi az a szemlélet, amit mindenképpen át szeretnél adni a Marie Claire olvasótáborának?
Járjanak kicsit nyitottabb szemmel, és próbálják más fénytörésből vizsgálni a minket körülvevő növényeket. Bele sem gondolunk, mennyi kincset rejt a természet! A legtöbb általam ajánlott növény megtalálható bárki kertjében, ezzel a szemlélettel pedig egy egyszerű gyomlálásból is lehet szüretelés. Vagy ha valaki fél a kerti gyűjtögetéstől, akkor már attól is boldog lennék, ha a patikában kapható gyógynövényeket (például a turbolyát, a cickafarkat, a csalánt) bátrabban, tudatosabban alkalmazná.
Fotó: Daisy sajátja
