Renáta Nyíregyházán élt. A középiskola elvégzése után úgy döntött, hogy külföldre költözik, bár ez nem volt annyira megszokott a környezetében. Ő mégis úgy érezte, hogy nagyon szeretne megismerni más kultúrákat, embereket. Öt évnyi írországi életet még két év hollandiai követett. Aztán jött a világjárvány, ami az ő életét is felforgatta. Először is hazaköltözött Magyarországra. És ha már itt volt, úgy döntött, hogy megvalósítja egy régi álmát: lakóautóvá alakít egy furgont. Ausztriában talált megfelelő járművet, amelyet azután a nagypapája segítségével kezdett el átalakítani. „Ő tanított meg mindenre. Bár már idős, minden tudását át tudta adni nekem, és együtt megépítettük az otthonomat.”
Az építés 2021 első félévét ölelte fel. Mint egy munkahelyre, úgy ment ki minden nap a kocsihoz, fúrt, faragott, és első körben persze tervezett. Az előkészítés, a sok csiszolás, az alapozás, a festés, a szigetelés rengeteg időt igénybe. „Az egyszerűségre törekedtem, úgy gondoltam, fontos, hogy ha valami elromlik, azt meg is tudjam majd javítani. Ezért nincsenek a falakban vezetékek, egyszerű a vízrendszer, minden könnyen szerelhető.” Mára már több ezer kilométer van mögötte Rozival, mert így nevezte el a 18 éves járművét. Oldala az Instagramon @rosie.thevan néven található meg. A tapasztalatok meghozták a változtatás igényét is, néhány dolgot év végén, amikor vizsgára megy az autó, át szeretne alakítani, például a konyhapultot, ami, mint kiderült, nem elég nagy. „De engem boldoggá tesz, hogy van egy otthonom. Nekem csak annyim van, amennyit az autóban magammal viszek, és ez boldoggá tesz. Nekem a kevesebb tényleg több.”
Miután Rozi elkészült, és a határok is újranyíltak, Renáta visszatért egykori lakhelyére. Itt találkozott össze egy helyi sráccal, akivel ismerték ugyan már egymást korábban is, de a kapcsolatuk most hamar komollyá vált. És mi történik akkor, ha a szerelem Hollandiához köt, miközben te csak szelnéd a kilométereket országokon át? Renáta elmesélte a tervét a barátjának, Wanjának, aki egy pillanatot sem tétovázott, másnap felmondott a munkahelyén, hogy együtt indulhassanak felfedezni Dél-Európát. Sokan csak egy érdekesebb vakációnak tekintik a lakóautós utazást, Renáta valódi célja a hosszú utazással azonban az, hogy rájöjjön, hol szeretne élni. És, mint mondja, a lakóautóval egy csomó macerát – lakásbérlést, bankszámlanyitást, regisztrációt – meg lehet úszni. Ha nem tetszik egy hely vagy közösség, akkor tovább áll. Szerencsére indonéz–holland párja is többször élt már távol a lakóhelyétől, így könnyen alkalmazkodik más kultúrákhoz.
Úgy tűnhet, a lakóautózás a teljes szabadságot jelenti, de számos országban szigorú szabályok vonatkoznak a vadkempingezőkre. Máshol, mint például Spanyolországban vagy Portugáliában, jóval megengedőbb a rendszer. Eközben a hollandoknál, a lakóautózás koronázatlan királyainál kemény előírások vonatkoznak rájuk. Beszélgetésünkkor Renáta épp Portugáliában töltött el néhány hetet a kedvesével, de mire a cikkünk megjelenik, jó eséllyel már Olaszországban fognak dolgozni egy kempingben. De ne ugorjunk ennyire előre. Renátáék kocsiba ültek, és nekivágtak a nagyvilágnak. Nem teljesen ad hoc utaznak, hetente egyszer azért átbeszélik, hogy mennyit akarnak vezetni, mit néznének meg, vagy épp hol éjszakáznának szívesen.
„Adunk magunknak egy irányvonalat, amitől aztán persze el lehet térni. Most épp Portugáliában önkénteskedünk, ezt megterveztük. A Workaway rendszerén keresztül keresünk helyeket, dolgozunk néhány hetet, aztán megyünk tovább.” Sokféle munkát végeznek – úgy heti 25 órában –, pénzt nem kapnak érte ugyan, de étkezést és szállást igen. Vigyáztak házakra, őriztek alpakát és csirkét, segédkeztek lakókocsi-felújításban. „Ez arra jó, hogy jobban megismerjük a helyeket és az ott lakókat, és ne csak sétálóutcákat meg műemlékeket lássunk, mint a turisták. Ráadásul általában ráadásul kisvárosokban állunk meg, ahová egyébként nemigen keverednénk el. A délieket lazának találjuk. Amikor minden annyira bonyolult a világban, akkor nagyon jó látni, hogy az itt élők nem gondolják túl a dolgokat.”
Szerző: Zimre Zsuzsa Fotó: Barnucz Renáta
