A non-fungible token, azaz az NFT jelentése: nem helyettesíthető érme. A hangsúly a nem helyettesíthető kifejezésen van: egy NFT-műalkotás értékét az adja, hogy digitális, ennek ellenére nem másolható. Ha ez nem így lenne, akkor bármely digitális műalkotás jogait szabadon lehetne sokszorosítani, ami a művész, a műalkotás értékét és a tulajdonos hitelességét ásná alá. Az NFT valójában egy technológia, a blokklánc-technológiára épülő kortárs művédelmi eljárás, amely biztonságossá teszi a digitális művészeti adatok és a tranzakciók áramlását. Segítségével a világ bármely pontján pillanatok alatt ellenőrizhető, hogy valaki tényleg rendelkezik-e egy mű tulajdonjogával. Az NFT-alkotások olyanok, mint a kriptovaluták, de míg ez utóbbiak cserélhetők egymással, az NFT-k nem. A forint egy cserélhető valuta: ha van egy ezresünk, és elcseréljük a barátunkkal egy másik ezresre, akkor ugyanannyi pénzünk marad. A műalkotások nem ilyenek: ha elcserélünk egy képzőművészeti alkotást egy másikra, akkor nem ugyanolyan értékű képzőművészeti alkotással fogunk rendelkezni.
Szuperdrága közkincs
Ha valaki NFT-t vásárol, akkor igazából nem is a műalkotást magát veszi meg, hanem a blokkláncon tárolt művészeti alkotás tulajdonjogát igazoló digitális okmányt. Egy NFT-festményhez vagy -szoborhoz ugyan egyetlen kódsor és egyetlen tulajdonos tartozik, a műalkotás maga mégis közkincs, amelyet bárki ingyenesen megtekinthet. A műalkotások többé nem kényszerülnek múzeumokba, galériákba, a befogadásnak nem szabhatnak gátat többé a terek. Míg a magánkézben lévő hagyományos műalkotások nagy része csak limitált mennyiségben vagy időszakokban nyilvános, az NFT-knél nem ez a helyzet. Anyagi helyzettől, társadalmi státusztól és egyéb, a művészethez való hozzáférést ellehetetlenítő tényezőtől függetlenül bárki megtekintheti őket – feltéve, persze, hogy van internet-hozzáférése és tud a létezésükről…
A metaverzum (virtuális valóságokból álló világ) a művészek szempontjából is teljesen új lehetőségekkel kecsegtet: eddig a kis művészeti piaccal rendelkező országok – mint például Magyarország – művészei nehezen törhettek be a nemzetközi fősodorba, most viszont gyakorlatilag bármelyikük szerencsét próbálhat a kriptopiacon, és nagyobb eséllyel megtalálhatja a saját (nemzetközi) közönségét. Legtöbbet a képzőművészeti NFT-alkotásokról lehet hallani, de sok egyéb művészeti ág is képviselteti magát a kriptopiacon – léteznek hangok, zenék, klasszikus festmények, sőt, mémek is.
Pak, korábbi nevén Murat Pak digitális művész Censored című képe. Ő kereste eddig a legtöbb pénzt NFT-műalkotásokkal
Kipukkadó lufi?
Korai még megmondani, hogy kérészéletű lelkesedésről vagy a művészeti életet véglegesen megváltoztató tendenciáról van-e szó. A technológiát mindenesetre rengetegen kritizálják. Ellenzői leginkább azzal szoktak érvelni, hogy az NFT-ben nem a műalkotás esztétikai vonatkozásai az elsődlegesek, hanem az értéke, és az, hogy hogyan lehet ügyesen kereskedni vele. És mint minden piacon, igen, ezen is működnek olyan művészek, akik kizárólag az NFT üzleti tulajdonságai, és nem az alkotásaik művészi értékei miatt tudtak bekerülni a kortárs művészeti kánonba. Akár csak a kriptovalutáknál, a kriptoművészetnél is az a helyzet, hogy addig fog virágozni, amíg emberek hajlandók ilyen műalkotásokat vásárolni. Egyelőre rengetegen vannak, akik így gondolkodnak, ezért mindenképp érdemes tágítani a kortárs művészetről alkotott felfogásunkat, és kellő kritikával, de nyitni befogadóként (is) az NFT-műalkotások felé. Arról nem is beszélve, hogy nagyon úgy tűnik, elkerülhetetlenül a metaverzum és a kisebb digitális javak vásárlása felé tart a világ, legutóbb például a videójáték-ipar fedezte fel magának az NFT-kben rejlő lehetőségeket. És nem vagyunk messze attól sem, hogy egy kattintással – kriptotárca nyitása nélkül, akár a hagyományos bankkártyával is – fizethessünk NFT-kért, ami a technológia demokratizálódásához és népszerűsödéséhez fog vezetni.
Fotó: Getty Images
